Hello-bello imádnivaló rózsaszálaink! :)
Mai nap alkalmával egy
kritikával érkeztem hozzátok. Megrendelésem ismét újabb kategóriában
kapott helyet, mivel ezúttal egy izgalmas, nem mindennapi
Beatles-fanficcel volt dolgom. A kedves megrendelő- és írónő neve
Veronika Szabó, a blog pedig a
Sex&Shout elnevezéssel büszkélkedhet.
Mielőtt
még belekezdenék a mondandómba ( ami bizony nem kevés), előre is
szeretnék bocsánatot kérni a blog szerkesztőjétől. Szörnyen restellem,
hogy az utóbbi időben kb. annyi hasznomat vette a blog, mint egy fűszál
egy dagadt, elcsigázott hernyónak. A hatalmas csúszásért bocsánatot
kérek a türelmes várakozótól, és egyben hálás köszönetet mondanék a
kedves társamnak, Elizabethnek, aki az elmúlt hetekben a blog minden
apró-cseprő feladatát elvégezte.
Így az elején még annyit, hogy legyen szép, bloggeres napotok! Remélem ez a kritika is elnyeri majd a tetszéseteket! :)
U.I.: Ismételten elnézést kérek az esetleges elírásokért, helyesírási hibákért, furcsa fogalmazásokért és rengeteg szóismétlés előfordulásáért. Kérlek nézzétek el nekem! :)
Cím: Immár
sokadszorra egy angol elnevezésű, magyar bloggal dolgoztam együtt.
Szerintem nem helyénvaló az, ha egy magyar nyelvezetű blog angol címet
kap. Habár az angol egy fantasztikus nyelv, én mégis azt az elvet
vallom, hogy ha magyar nyelven vezetjük a történetet, akkor maradjunk is
meg anyanyelvünk mellett, a cím kiválasztásának alkalmával is. De ha a
blogger mindenképpen ragaszkodik az angol főcímhez, akkor nem árt ha a
magyar jelentés is felkerül az oldalsávba, angol nyelvet nem beszélő
társaink kedvéért is. Nálad ez az eljárás nem lépett érvénybe, éppen
ezért javaslom, hogy a jövőben tartsd szem előtt ezt a kritériumot.
A cím a Sex&Shout néven ismeretes. A második szó magyar megfelelője kiáltás, üvöltés
lenne. A csapongó, heves érzelmeket tükrözi a cím második fele, amelyre
számtalan példa adódott a történet során. Kettős jelentésű, amely
burkoltan céloz a történet hangulatára. Az első rész jelentésével
garantáltan mindenki tisztában van. Ez is találó (habár kicsit nyíltan
közli a dolgokat az olvasóval), mivel a fejezetek során egy-két
alkalommal erotikus jelenetek is előfordulnak. Bölcs módon, a nagyobb
nézettség miatt te nem raktál ki korhatáros karikát a blogra, amely
valamilyen egyszerű oknál fogva elnyerte a szimpátiámat. Viszont
értelemszerűen közlöd az olvasóval, hogy a néhai cselekmények némi
érettséget vonnak maguk után, tehát mindenki csak a saját felelősségére olvassa.
Röviden
ennyi lenne: találó elnevezés, két rövidke szóban. Az elején kicsit
előítéletes voltam ezzel kapcsolatban, de így végére már feleslegesnek
érzem az első nézelődés alkalmával előforduló előítéletet. Első
hangzásra bizony más dolgok jutottak eszembe( amit most nem írnék ide
le), de lényegében nem volt probléma vele, és a végére kellemesen
csalódtam a történetre utaló címben.
Cím:5\5
Design: Ha
már választanom kellene egy sajátosságot a blogod kinézetéről, azt
hiszem, hogy a fejlécet venném alapul. Különleges, nem mindennapi
külsővel rendelkezik ez a kép, és ez a leírás nagyjából a blog egész
külsejéről elmondható. Természetesen nem tökéletes, de már első látás
alkalmával beleszerettem, és egy újabb, különlegesebb kategóriába
soroltam be magamban.
Elsőnek
mindenképpen a fejlécet szeretném körülírni. Hamar elnyerte a
tetszésemet az, ahogy a bordó és feketés-zöldes árnyalatok társulnak
egymáshoz. A fejlécen egyértelműen fő szerepet kap Saden és az öt beatle
karaktere. Kivehető körvonaluk kedvez az olvasó szemének, de ugyanakkor
a szereplők sokasága egy kis rendetlenséget csempész a fejléc világába,
amely határozottan jól mutat a kép hátterén. Már a bal oldalon való
elhelyezése különleges tulajdonságot hordozott magával, a
kivitelezéséről már nem is beszélve. De mindezek a tényezők ellenére egy
kissé mégis úgy éreztem, hogy a fejléc néha belezavart a bejegyzésekbe
és a modulsávba.
Maga a fejléc alakja leginkább egy elkent
festékpacára emlékeztet. Ezt pedig nem sértésnek szánom. Sőt,
határtalan kreativitást és szorgalmat fektethettél bele a fejléc
elkészítésének munkájába, amely minden bizonnyal több időt elvett a
szabad perceidből. Ehhez a profi munkához csak gratulálni tudok, hiszen
olyan fejlécet alakítottál ki magadnak, amelyhez hasonlót igencsak kevés
blogon találtam.
A problémám talán csak az volt vele, hogy
folyton belelógott a modulsávba és a bejegyzések oldalába. Amikor
először látogattam el a blogod oldalára, első látásra az a benyomás
fogalmazódott meg bennem, hogy eltűnt a modulsávod. Ezt a következtetést
abból vontam le, hogy a fejléc teljesen eltakarta a bal oldalt, tehát
ezáltal a modulsávot is. Ugyanakkor a főoldal bejegyzéseit is részben
eltűntette. Ebben a kezdeti státuszban ijedten figyeltem a blog
kinézetét, mivel elöntött a kétségbeesés az iránt, hogy talán nem tudom
teljesen elolvasni a fejezeteidet.
De szerencsére az első,
kételkedő meglátást hamar pótolta a kellemes megkönnyebbülés. Egy
aprócska, bal oldalra irányuló helyváltoztatás árán a blog
lélegzetelállító, teljes kinézete hamar kibontakozott előttem.
Tehát
a fejléccel kapcsolatban sem akadtak óriási gondok. Ami még egy
picurkát zavart, az az volt, hogy a fejléchez tartozó, sötét
festékpöttyök gyakran belekúsztak az oldalsáv területébe. De ezt
leszámítva igazán megfogott a fejléc egyedisége. A cím egyszerű
betűtípussal íródott, de ezzel kivételesen nem akadt problémám, mivel
tökéletesen követte a blog és történet stílusát. A szereplők egyfajta
,,ranglétrát" követtek, mivel legelöl foglalt helyet a főszereplő lány,
és utána fontossági sorrendben következtek a többiek. A
fehér-bordó-fekete-zöld színvilág is elragadóan mutatott. Előfordulhat
az is, hogy egy kívülállónak zavaros lehet a fejléc világának összképe,
de nekem igazán megtetszett a különlegessége és csipetnyi zavarossága.
Talán a bal alsó sarok volt egy egy picurkát összefolyt, zavaros, de ezt
leszámítva igazán megfogott a sokszínű, eltérő színek keveredése. Az
oldalok mentén található festékpöttyökkel fordult elő az, hogy néha
bele-belezavartak a desing összességébe, de ezalatt koránt sem arra
gondolok, hogy rögtön tüntesd el őket a blog oldaláról, csupán nem árt
odafigyelni ezekre a kisebb, zavaróbb tényezőkre is. Összességében tehát
igazán szép fejlécet mondhatsz a magadénak, egy-két zavarosabb
részlettel. Erre utaló véleményemet röviden, csupán két szóval
jellemezném: Szép munka! :)
Egy rövidebb kis bekezdésben leírnám
most a véleményemet a hátteredről. Az igazság az, hogy nem rajongok
túlságosan az olyan blogok iránt, amelyeknél a háttér fehérre van
színezve. Az a határtalan fehérség hatalmas ürességet hagy maga után,
ami már nem kedvez annyira a szemnek. Ha a te helyedben lennék, én
mindenképpen egy sötétebb árnyalatot választottam volna a háttér
színéhez, gondolok most itt egy halványabb, lilás árnyalatra, amely
mindenek előtt a bejegyzések hátteréhez is passzolna. Tévedésbe ne
essünk, azért az sem mutatna túl jól, ha a blog háttere megegyezne a
bejegyzések hátterével. Ezt az eljárást már csak azért sem ajánlom, mert
ez a tett egy egyszínű, monoton külsőt vonna maga után, amely szintén
nem volna egy kézenfekvő végeredmény.
A modulsáv kinézete hűen
követi a fejléc színvilágát. Ugyanaz a háttérszín, ugyanaz a színvilág.
Ha engem kérdezel, nekem kifejezetten tetszik ez a harmonikus eljárás.
Az oldalsáv legtetején egy rövidke, de annál tartalmasabb köszöntővel
fogadod a nézelődőt. Ebben a kis szövegben megosztod az olvasóval azt,
hogy mire számíthat akkor, ha folytatja a nézelődést a blogodon.
Ugyanakkor egy hangulatos képpel és idézettel szólsz az olvasó felé, ami
kellemes hangulatot teremt a köszöntővel társulva.
A Menü
modulban található oldalak áttűnési technikája egyszerű, de mégis
megfelelő, úgy, ahogy van. Továbbá ha ezt még ezidáig nem említettem
volna meg, nagyon tetszett az, hogy minden modul neve egy többszínű
sávban van feltüntetve. Ehhez kapcsolódik a bejegyzések jobb oldalán
található, a bejegyzések dátumát mutató sáv is, amely ismételtem a blog
színezetét követi.
A modulsávról őszintén nem tudom, hogy még mit
mondhatnék. Szerintem tökéletes úgy, ahogy van, minden modul megfelelő,
fontossági sorrendben sorakozik lefelé. Külön kiemelném a Chat-et,
amelybe első látásra beleszerettem az érdekes elnevezés és humoros
mozgókép csatolása láttán. Viszont itt is megjegyezném azt, hogy egy-két
színváltoztatás nem ártana annak érdekében, hogy a csevegő ne olvadjon
bele teljesen az oldalsávba.
Hasonló érzelmek játszódtak le
bennem, amikor belehallgattam a ,,Hamburg hangja", érdekes elnevezésű
modul kínálatába. Ez a modul egy különlegesebb zenelejátszó szerepét
kapta, amelynél jobbnál-jobb, kellemes hangulatot teremtő zenéket
hallgathat az éppen arra nézelődő . Frappáns eljárás volt ez tőled,
amely ismételten egy apróbb egyediségét képezte a blogodnak. Amit itt
még megemlítenék, az a bejegyzések alatt helyet foglaló Rendszeres
olvasók és Címkék modul. Érdekesnek tartottam, hogy pont ezt a két
modult raktad a bejegyzések alá. Ezek nem csak azért kerülhettek oda,
mivel fontosabb szerepük van, hanem ezért is, mert még jól is mutatnak
ott alul. Egyedi volt a bejegyzések alatti és oldali modulsáv egyszerre
való szereplése, és különös módon ebbe sem tudtam belekötni.
A
bejegyzések kinézete egyszerű, de ugyanakkor nagyszerű. A háttér
kellemes az olvasó szemének, ráadásul a betűtípus is egyszerű, könnyedén
olvasható. A lilás háttér nagyszerűen mutatott a fekete szöveg mögött.
Ami talán egy mákszemnyit zavart a bejegyzésekkel kapcsolatban, az a
méretük volt. Kissé keskeny sáv jutott a főoldal bejegyzéseinek, amely
véleményem szerint lehetett volna egy centiméterrel hosszabb. De ez csak
formasági meglátás, amelyet már csak azért is írok le, hogy töltsem itt
az amúgy is kevés helyet.
Csodával határos módon még a
bejegyzések címének felírása is elnyerte a tetszésemet. Egyszerű
betűtípus, amely a kurzor mozgatásával egy nem túl bonyolult
alakváltozáson megy keresztül. Mivel nem csak a cím kinézetét követte,
hanem még stílusos is volt, ezúttal nem tudtam tanácsot adni a
változtatással kapcsolatban.
Ami még megfogott a bejegyzések
terén, az a képeket körbeölelő kis keret volt, amely szintén passzolt az
oldalsáv és design színvilágához. Apróságok csupán ezek az apró
észrevételek, de néha ezek az apróságok dobhatják fel egy blog
kinézetét. :)
Még pár sorral bővíteném itt a design szempontot az
oldalak elemzésével. Először is külön oldalt szenteltél az ötperces,
rövidebb történeteidhez. Ennek igencsak nagy értelmét látom, mivel az
olvasók ez által könnyebben ráakadhatnak a különálló novellákra. A másik
oldal, amit külön kiemelnék, az a történet külön kis oldala. Ezen a
részen imádtam a szereplős oldalt, amelyben minden egyes szereplő,
legyen az fontosabb vagy mellékes, találó képek társaságában külső
bemutatást kapott. Ezeket a képeket egytől-egyig imádtam, mivel nem csak
gyakran megegyeztek az illető szereplőről alkotott elképzelésemmel,
hanem mindig ugyanazt a keretet használtad fel alapul, amelyek
összhangja mesésen mutatott ebben a bejegyzésben.
Az előzetes
kapcsán csak annyit, hogy örömmel néztem végig a nem túl hosszú videót.
Volt abban humor, volt abban egy kis rossz is, volt abban élvezhető zene
is. Röviden tehát volt abban minden (beleértve a karaktereket,
helyszíneket is), ami egy igényes, élvezhető trailerhez csak szükséges.
Mosolyogva fogadtam továbbá a
képek, wattpad, mobilnézet és
feliratkozás oldalakat
. Különleges, nem mindennapi eseményeknek könyveltem el ezeket, amelyek
csak még érdekesebbé tették a blog amúgy is színes világát.
Összességében
tehát hamar megkedveltem a blog kinézetét. Egy nem mindennapi külsőt
visel magán, amely különlegességként tör a sablonos, átlagos blogok
kinézete fölé. Örömmel tölt el, hogy a mai napokban még vannak ilyen
egyedi, de mégis sokszínű blogok is, amelyek egy-két javítást igénylő
dolgok felettt szemet hunyva, tárt karokkal fogadják az olvasókat.
Design: 4\5
Történet: Már
első látás alkalmával nyilvánvalóvá vált, hogy bizony egy
Beatles-fanficcel fogok együtt dolgozni. Természetesen hallottam már a
banda megtörhetetlen sikeréről, de a nevüket és egy-két számukat
leszámítva nem tudtam többet róluk ( és most nyugodtan kövezzetek meg).
De szerencsére egy Beatles- rajongó apával és nővérrel rendelkezem,
tehát egy pár másodperces, halk kérdés árán egy félórás, tartalmas
beszámolót kaptam a banda múltjáról. Tehát hamar belerázódtam a történet
világába, amelyet egyből megszerettem, a fanficednek köszönhetően.
Talán
furcsa lesz ezt hallani tőlem, de én kifejezetten szeretem az olyan
írásokat, amelyek egy könyvet/sorozatot (vagy a te esetedben bandát)
használnak a cselekmények alapkövének. Röviden tehát arra céloztam, hogy
én kifejezetten kedvelem a fanfiction-ös blogokat. Amikor fanfictiont
kapok elemzésre egy megrendelőtől, mindig örömmel látok neki, mivel
olvasás közben jobban megismerhetek egy számomra ismeretlenebb,
távolabbi világot. Ez a te történeted esetében sem képezett kivételt.
Ha
jól értelmeztem a dolgokat, akkor talán nem tévedek nagyot, amikor azt
mondom, hogy a történetnek valóságalapja is van. Tehát tulajdonképpen
egy történelmi, Beatles-fanficcel állunk szembe, amely a pár évvel
fiatalabb Németországban játszódik.
Történetünk elején a fiúbanda tagjai új ,,főhadiszállást" keresnek maguknak, mivel eddigi munkahelyüket, az
Indrát bezáratják,
Frau Schmidt jóvoltából. Munkahelytől mentesen a fiúknak tehát új
helyet kell keresniük, ahol esténként fellépéseket tarthatnak. Ez a
vágyuk hamar beteljesedik, mivel a tulajdonos, Bruno Koschmider egy új
klubba helyezi át őket, amely
Kaiserkeller
néven vált ismerté. A fiúk eleinte nyugodtan kezelik a helyzetet, a
klub nevének hallatán csak egy lepukkadt, átlagos épület képe dereng fel
előttük.
Ám nem is sejtik, hogy mekkorát tévednek, amikor
belépnek a klub ajtaján. Ugyanis a bárban dolgozik pultosként a gyönyörű
és érinthetetlen Saden Koschmider. Aki már csak abból a szempontból is
felkelti a banda érdeklődését, hogy a tulaj állítólagos lányaként tabu
mind a négy beatle számára. A mondás szerint a szabályok azért vannak,
hogy megszegjük őket, éppen ezért a lány határtalan kedvessége és
szépsége mellett a fiúk egyfajta versengés szellemében próbálják
megszerezni a fiatal lányt.
A bökkenő csak az, hogy Sadent nem
lehet könnyen levenni a lábáról. Keménysége és érintethetetlensége mögé
bújva próbál ellenállni a fiúk csábításának, ami napról-napra nehezebbé
válik. Ráadásul a legjobb barátnője, Adel, is a csábítások csapdájába
esik, tehát a főszereplőnek nem csak önmagát kell megvédenie az
esetleges csalódásoktól, hanem fiatal és zöldfülű társát is.
A
történet kimenetelét a fiatalság élvezetességei fűszerezik meg. A
Beatles tagjai kipróbálják a kábítószerek, különböző italok erejét, de
természetesen a testi élvezetek sem maradnak a háttérbe, amelyeket főleg
a táncosnők jelenlétében tapasztalhatunk. De a fiatalok bajosabb
kalandjai mellett a banda fantasztikus fellépéseibe is betekintést
nyerhetünk. Ezeket a részeket különösen imádtam, mivel ezekben a
fejezetekben figyelhettük meg a kor egyik legsikeresebb együttesének
mindennapjait.
De térjünk rá egy kicsit a szerelmi-szálakra. Mint
azt ezelőtt is említettem, én nem vagyok egy nagy romantika-kedvelő
egyén, de még számomra is élvezetes volt végigolvasni azt, ahogy a fiúk
megpróbálják megszerezni maguknak a gyönyörű Sadent. Már első látás
alkalmával rástartoltak a szőke szépségre, aki csak nagy nehezen tudta
hárítani az udvarlásokat. A legközelebb a szívéhez mégis csak a gitáros
Paul McCartney került. A fiú lankadatlan reménnyel csavarta az ujja köré
a csapos lányt, akinek a szíve mindig hevesebben vert a gitáros
közelében. Kedvenc jelenetem ezzel kapcsolatban az volt, amikor Paul
váratlan ismerkedést kötött a Sadenék házában lakozó blökivel. Nagyon
aranyos és szerethető jelenet volt ez, talán az egyik kedvencem a
történet során.
Habár az előbbi beatle hamarabb belopta magát a
lány szívébe, a bandaalapító John Lennon sem hagyta hidegen. Az ő
kapcsolatok ugyan nem volt olyan szoros, mint a fentieké, de az eddigi
történet vége felé már ebben a kapcsolatban is kezdtek kissé komolyabbá
válni a dolgok. A két beatle között kialakult egy amolyan versengés-féle
a lány iránt, amely némi feszültséget keltett a két jóbarát között. A
Saden- John szálnak a történet vége felé kezdett egy komolyabb hangsúlya
lenni, egy kórházi eset alkalmával, amikor az egyik táncosnő, Elvira,
rossz társaságba keveredett, és egy-két súlyosabb sebesüléssel lett
gazdagabb. Ez a kis konfliktus csapatmunkára ösztökélte a két személyt,
amely végül eredményes véggel fejeződött be.
Amit még a történetből kiemelnék, az a híres, rövidhajú szépség,
Astrid Kircherr feltűnése
a Kaiserkellerben. Némi port kavart fel a beatle-tagok között, de
legfőkébben az egyik tagot hatotta meg a szőke lány feltűnése. A másik
esemény amit még említésre méltatnék, az az Adel bántó, de ugyanakkor
színigaz, Sadenhez idézett beszéde. Ebben a párbeszédben Adel kifejtette
azt, hogy nővére túl szigorú magához, és akármennyire is próbálja
leplezni, nyilvánvaló, hogy érez valamit Paul iránt. Ezt a váratlan
eseményt még váratlanabb következmények követik, amelyek végeredményére
ezidáig még nem kaptunk teljes felvilágosítást. A történet eddig 5
hosszú fejezettel rendelkezik, amelyekből számtalan információt
tudhatunk meg, de ugyanakkor számtalan információra vetül kisebb homály,
amelyre minden bizonnyal a közeljövőben kapjuk meg a válaszokat.
Itt
a történet kategória végén még külön kiemelném a blogodon található két
kisebb novellát. Ezekben a rövidebb történetekben egy kis
slasht olvashatunk,
de ez csak felszínes megnevezés, mivel a történetek az égvilágon nem
tartalmaznak semmilyen olyan cselekményt, amelyre korhatáros karikát
lehetne aggatni. A legszebb és legjobb dolog ebben a két novellában
talán az, hogy túlfűtött romantika nélkül fejti ki a szereplők közötti
viszonyt úgy, hogy azok még ezek ellenére is élvezhetőek legyenek. A
romantikus hangvételt gyakran könnyfacsaró, szívszorító leírások
fűszerezik meg. Ez a két történet Paul és John kapcsolatát írja le,
amely közelebbi viszonyban áll egymással, mint barátság. És ezekben az
tetszett a legjobban, hogy a humor és az enyhe, elhullatott romantika
mellett a nemes egyszerűség és a szerethető jelenetek is nagy szerepet
kaptak. Ez a két novella
A kis taknyos, aki angolnak született és a So, you call this love... elnevezést viselik magukon. Nagyszerű kis történetek ezek is, amelyeket csak ajánlani tudok mindenkinek. :)
Kissé
hosszabban-vontatottabban ennyi lenne a történetről. Az elbeszélések
nem az izgalom körül forognak, de ennek ellenére az olvasó sosem
unatkozhat olvasás közben, mindig történik valami, ami vagy hangosan
megnevetteti, vagy éppen hosszasan megríkatja a figyelmes olvasót. Nem
tudok beleszólni a történetek alakulásába, mivel az úgy tökéletes, ahogy
van. Remélem, hogy a jövőben még több olyan irományt olvashatok el,
amely a te kezeid alól került ki.
Történet: 5\5
Szereplők: Mivel
nem egy mindennapi bandás történettel volt dolgom, amelyhez hasonlóak
százával fordulnak elő, hanem egy egyedi, Beatles-elbeszéléssel, nem
csak a történet alakulása, hanem a szereplők karaktere is mind nagyon
egyedi és különleges volt.
Ami
azt illeti, elég egyszerű dolgom lesz a szereplőkkel kapcsolatban.
Lelki szemeim előtt hamar kibontakozott a szereplők külseje,
köszönhetően a Szereplős oldal tartalmas képeinek, és az alapos,
karakterek kinézetéről alkotott leírásoknak. Ráadásul nem csak az
egyéniségek külső, hanem belső tulajdonságaiba is részletes betekintést
nyerhettünk ez alatt az öt fejezet alatt. Minden szereplőhöz több
jellemző sajátosság társult, tehát a szereplők terén igazán nem
panaszkodhattam. A körülírás tökély volt, amelyet nem igazán tudok
kifogásolni, szóval rá is térek a személyiségek rövidebb elemzésére.
A
történet során elég sok karakter életét figyelhetjük meg. Elkezdve a
világhírű, tehetséges öt beatle-től, elérve a vékony, kisminkelt
táncosnőkig. Mivel a szereplők száma biztos meghaladna egy tízes számot
(beleértve a főbb és mellékszereplőket is), végül amellett döntöttem ,
hogy csak a fontosabb szereplőket írnám le részletesebben. Remélem a
lényeget sikerül beleszorítanom az elcsépelt soraimba, és sikerül
meghoznom a kedvedeket ehhez a fantasztikus bloghoz.
Na hát akkor el is kezdeném a sort a mi erős jellemű, gyönyörű főszereplőnkkel,
Saden Koschmiderrel.
Amit itt leszögeznék, az az, hogy Saden, mint főszereplő, hamar belopta
magát a szívembe. A legjobban határozottan az tetszett benne, ahogy
mindig megőrizte a hidegvérét és erős, független nő maradt mint a fiúk
próbálkozásaival szemben, mint a váratlan, baljós helyzetekben.
A
szőke hajú, smaragdzöld szemű lány története koránt sem mondható
boldognak. Élete nagy részében a klubban időzött, ahol legjobb
barátnőjének édesapja képezte a tulaj szerepét. Mivel igazi felmenője
rossz bandák társaságát kereste, a főszereplő lány legjobb barátnőjével
és annak apjával kellett nevelkednie. Aki egy szép napon magához
szólította Sadent, és szerelmet vallott neki. Ezek után a pultos lány
kerülte a férfi jelenlétét, tehát kisebb mértékben megjelentek az
úgynevezett ,,családi problémák". A történtek után, úgy gondolom, hogy
nyugodtan kijelenthetem, hogy a főszereplőnk nem rendelkezik túl nyugodt
családi múlttal. Ráadásul az öt beatle érkezése is nagy port kavart fel
a lány életében.
A
kis szerelmi háromszögről ( vagy sokszögről) csupán annyit, hogy
mesterien alakítottad és játszadoztál az érzelmekkel. Egyik pillanatban
Paul és Saden kapcsolatát erősítettem, másik pillanatban pedig
körömrágva izgultam végig a főszereplő és John jeleneteit. Így végül
talán mégis csak Saden és Paul kapcsolatának szurkolok, mivel a történet
nagyobb részében ez a szerelmi szál bontakozott ki jobban. Habár az
ötödik fejezetben John és Saden viszonya is egyre szorosabb és
aranyosabb lett, szóval vegyes érzelmekkel gondolok erre a szerelmi
háromszögre. Fogalmam sincs, hogy mi fog kisülni ebből, de mindenestre
kíváncsian várom a szerelmi szálak rendeződését!
A kedvenc tagom a bandából talán
John Lennon volt,
az együttes alapítótagja. A személyisége volt az, ami a legjobban
megfogott a karakterében. Humoros, magabiztos személyiség, gyakori
komolysággal és egy csipetnyi egoizmussal meghintve. Ha kellett komoly
és lelkizős, ha kellett vicces és csípkelődös is tudott lenni.
Természetesen volt egy számomra kevésbé szerethető oldala, amely a testi
élvezetek felé hajlott. Kevésbé nyerték el a szimpátiámat azok a
jelenetei, amelyek utcalányok jelenlétében zajlottak le. A Sandenhez
való viszonyulása is szerethető volt. Eleinte csak egy egyéjszakás
kalandot szeretett volna eltölteni a lánnyal, de a későbbiekben úgy
éreztem, hogy komolyabb érzelmeket kezdett táplálni a lány iránt,
amelyek tovább tartottak volna egy gyors ágybabújásnál. Az első nagy
szerelmi élménye is nyomot hagyott benne a következő időkre. Johnról
röviden ennyit: Imádom a hangját, imádom a kinézetét, imádom a
történetedben helyet kapott szerepét.
Másik jelentős Beatles-tagunk a gitáros, hódító
Paul McCartney. Az
ő személyisége eltérő volt a többi bandatagétól. Menő, gitáros fiú, aki
a stílusával lopta be magát a szívembe. Elsősorban a kitartása hívta
fel magára a figyelmet, amelyet Saden meghódításának szentelt. Ennek a
srácnak komoly érzelmei vannak a főszereplő lány iránt, amely még nekem
is feltűnt. A romantikus, udvarlós és kiskutyás jeleneteit imádtam a
legjobban. Na meg a tehetsége és a barátsága is tetszett, amely Johnhoz
kötötte, és amelybe a rövid kis novellák során nyerhettünk betekintést.
Nem igazán tudom, hogy még mit mondhatnék vele kapcsolatban, legyen
annyi elég, hogy odáig voltam a karakteréért, és örömmel olvastam a
Saden-Paul jeleneteket.( Viszont szúrós szemekkel olvastam végig azt a
kisebb baklövését, amelyet az egyik táncosnővel folytatott.)
Adel karaktere
vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Fontosabb dolgok nem kerültek
nyilvánosságra róla, tehát nem alakult ki egy kiépített személyisége.
Nagyobb vonalakban tetszettek a jelenetei, főleg az, amikor John a hátán
kísérte haza a lányt. Ugyanakkor kissé elsietettnek tartottam a
hirtelen kapcsolatát a gitáros
George Harrison-nal. Főleg a lány
hozzáállása ért hirtelenül, amikor Sadennek számolt be az igaz
tényekről. Ezek miatt egy kissé nehezteltem a karakterére, de
legtöbbször nem akadt gond vele.
Összességében
tehát ennyi lenne. A lényeget próbáltam belesűríteni a soraimba,
remélem sikerült értelmes mondatokat létrehoznom. Előre is elnézést,
amiért ilyen felszínes és kissé nyakatekert voltam, de a szereplős
szempont valahogy soha nem volt az erősségem. A véleményem két mondatban
ennyi lenne a karakterekkel kapcsolatban: Alaposan körülírod a
szereplőidet, ezáltal könnyen kiismerhetők. Ráadásul szerethető
egyéniségek fordulnak elő a történetben, amely hozzájárul az olvasás
élvezetesebbé való tételéhez.
Szereplők:5\5
Fogalmazás, stílus: Ehhez
a szemponthoz is elérkeztünk tehát, hosszas halasztások és kihagyások
után. Ennél a résznél nem leszek annyira hosszú és terjedelmes, mint az
előző szempontoknál. A kritikát most két részre osztanám, először
röviden leírnám azt, amiben tényleg jó vagy és nincs mit javítani rajta.
A fogalmazás második részében többek között a helyesírásodról fogok
beszélni, meg egy-két apróságról, amire nem árt odafigyelni.
Már
az első fejezet elolvasása után beleszerettem az írásodba. A bővített,
kerek mondatok terén nem volt gond, mivel aprólékosan kifejezted magad a
mondatok alkotásával. A fogalmazási stílusod dicsétre méltó, hiszen
egyedi kifejezéseket és leírásokat használsz a történet aláfestéséhez.
És ha már így szóba jöttek a leírások, egy-két mondatot ezekről is
idefirkantanék.
A leírásokkal kapcsolatban nem tudok újdonságot
mondani, mivel ezek sokszori használatát alkalmazod, mint a szereplők
körülírásánál, mint a tájak lefestésénél, mint a házak, tárgyak, egyéb
élőlények kinézetének kifejtésénél. Gyakran szoktam felhívni a bloggerek
figyelmét arra, hogy figyeljenek oda jobban a leírásokra, de nálad ez
az eset nem lép érvénybe, mivel a dolgok leírásánál alapos és
lényegretörő mellékneveket használsz.
A párbeszédeket szintén
feltűnő ügyességgel és humorral fűszerezve alakítod ki. Ezeket külön
kiemelném, mivel talán ez a kifejezési forma volt az, amelyben a
legjobban remekeltél. A párbeszédeknek fontos szerepe volt a szereplők
kiismerésében is. Gyakran a dialógusok által tudtam a legjobban
belelátni a karakterek fejébe, és azonosulni ezek gondolkodási
módszerével. Ugyanakkor úgy éreztem, hogy minden szereplő mondanivalóját
találóan alakítod ki. A humor mellett azt is díjaztam, hogy pontosan
úgy hoztad létre ezeket a párbeszédeket, mint ahogy az illető személy
gondolkozna a valóságban is. Kor szempontjából is találóak voltak, mivel
én a jelen helyzetben pontosan így képzelném el a nemrég felnőtt korba
lépett lány és idősebb beatle gondolatmeneteit. Ráadásul a történetbeli
időszámítást is figyelembe vetted, amely szintén hozzájárult a történet
valósághoz való viszonyulásához. Ezalatt arra gondolok, hogy régebbi,
hagyomás kifejezéseket használsz, amelyek olvasása közben nem éreztem
úgy, hogy a 2000-es években járok, mivel nem találkoztam olyan kurta
szóhasználatokkal, mint amilyenek a mai évszázadot jellemzik.
A
mesélési stílusod is rendben volt. A szókincsed gazdag, tehát az
ismétlések száma sem szökött az egekbe. A szereplők megnevezésénél pedig
igazán nem panaszkodhatok. Ezekre különösen odafigyeltél, tehát nem
kellett amiatt koptatnom itt a billenyűzetet, hogy kiokítsalak ezeket
illetően. A másik dolog amit fennebb még megemlítettem, a mesélési
stílusod. Olyan alkalmakkor, amikor a párbeszédek a háttérbe szorultak
és a mesélésre került sor, soha nem estél abba a tévedésbe, hogy monoton
mesélési ritmust vettél volna föl, ismétlődő kifejezésekkel. A történet
minden egyes pillanata élvezhető volt, tehát nyugodtan kijelenthetem
azt, hogy fogalmazás szempontjából megállod a helyedet ezen a blogon.
Most
pedig rövidebben rátérnék a helyesírásra, elírásra, meg miegymásra.
Nagyon sok új dolgot itt sem tudok mondani, mert nagyobb vonalakban a
helyesírásod is tökéletes volt. Egy-két gyakoribb elíráson, elfelejtett
vesszőcskén és helyesírási hibán kívül nem botlottam olyan gigantikus
hibákba, amelyek azonnali orvosolást vonnának maguk után. Ezeket az
apróbb hibákat szeretném most kicsit kitárgyalni, remélem lesz közöttük
olyan, amiből tanulhatsz is.
Első és egyben leggyakrabban
előforduló hibának venném a vesszők helytelen használatát, vagy
éppenséggel kihagyását. Ezek a kihagyások/elírások voltak azok, amelyek
hamar szemet szúrtak.
,,Igaz a szépségnek minden adottsága megvolt hozzá, sőt…"
,,Kétség kívül, ő mozgott messze a legjobban, így rengeteg rajongója is akadt, amik ebben az esetben nem voltak túl hálásak."
Az első mondatban az
igaz szó után elhagytad a vessző helyét, a másodikban pedig a
kétségkívül után
(
amelyet mellesleg egybe írnak), fölöslegesen használtad fel. Az efajta
hibák gyakrabban fordultak elő a fejezetek során, tehát figyelmedbe
ajánlom ezek átjavítását.
Egy-két mondattal ezelőtt megemlítettem
egy összetett szó helytelenül való leírását. Akárcsak a második
mondatban, több helyen felfigyeltem arra, hogy egy pár összetett szót
elválasztasz egymástól. Az alábbi példák segítségével indoklom meg
érvelésemet.
,,A lány mámor ittasan ment fel a színpadra, és élete egyik legjobb formáját hozva, az eddigi legtöbb füttyszót kapta a közönségtől."
,,Haza viszem ezt a részeges állatot” – mondta higgadtan, miközben mindenféle szellemes szidalmat mondott neki."
A
fenti példák igazolják az állításomat. Néha ezek a kölünírások is
megjelennek, amelyek bizonyos esetekben szükségeltetik a két szó külön
való írását, de legtöbbször egy összetett szó formájában vetjük őket a
papírra.
A következő szempontom a kötőjellel ellátott szavak
helyesírására fog irányulni. Mivel se időm, se kedvem nincs
hosszasabban magyarázkodni, ismételten példákkal fogok elődrukkolni.
,,Ez persze nem azt jelentette, hogy a hétköznapi emberek ne ismerték volna a környék csehóit kívülről, belülről."
,,Tudva a tényeket, mégis foggal, körömmel kapaszkodott a valóságba, hogy ezeket az eseményeket minél később kelljen átélnie."
A fenti szavakat tanácsosabb és helyesebb is volna kötőjellel írni. A
kívülről-belülről és
foggal-körömmel formák
nem csak helyesebbek leírás szempontjából, hanem még jobban is mutatnak
ebben a formában. Nem túl súlyos hiba, de a figyelmed ezek fölött se
lankadjon.
Röviden tehát nagyon jól és kifejezően írsz, a
Beatles-rajongók boldogok lehetnek, hogy egy ilyen ötletes
Beatles-fanficet olvashatnak az írásaidnak köszönhetően. A fogalmazásod
ügyes, a helyesírásodról meg csak annyit, hogy van egy-két csiszolnivaló
rajta, amit egy béta, vagy esetleg egy alapos átfésülés segítségével
könnyedén el tudsz tüntetni. Figyelj oda a vesszők használatára, az
összetett szavak gyakorabbi egybeírására, meg az apróbb elírásokra is
(gondolok itt most szóközök hiányára, apró, de mégis szembetűnő
elírásokra, amelyek főleg betűfelcserélések/kihagyások formájában
találhatóak meg). A lényeget ide belesűrítettem, most tehát nyugodtan
belekezdhetek az új fejezeted olvasásába, amely nemrég került
nyilvánosságra. Szóval légy figyelmes és mindenképpen folytasd a
történeted! Nagy sikernek fogsz örvendeni a Beatles-rajongók hűséges
olvasóinak körében, ezt garantálhatom neked! Tartsd ki a blogod témája
mellett! :)
Fogalmazás, stílus: 4\5
Összesen: 22\25
Remélem a segítségedre válnak a tanácsaim! Köszönöm, hogy
elolvashattam a történetedet, és hogy
írhattam is róla! További sok sikert kívánok a blogodhoz! :)