Szép napot kedves olvasók!
A mai nap alkalmával arra gondoltam, hogy egy kissé feltörök a megszokott, monoton hétköznapok ritmusából, és egy nem mindennapi, eddig még nem látott újdonsággal érkezem hozzátok, ami nem más, mint egy...kritika. Na jó, talán kicsit kiszíneztem a dolgokat, de annak ellenére, hogy hetente hozok ilyen bejegyzéseket, most mégis különös örömmel álltam neki a kritika megírásához. Tehát ha kedved támadna egy izgalmas, fantáziadús blog alapos elemzéséhez, vagy csak egy jót szeretnél szórakozni egy fejlődésben lévő kritikaíró ügyetlenkedésén, akkor mindenképpen kapcsold be a gépedet, és egy papírzsebkendő meg egy tál pattogatott kukorica társaságában vesd bele magad az elemzésembe! Mai munkám
Nicolette F. Evolution - A leszármazottak című blogját vette alapul. Jó olvasást kívánok! :)
Cím: Cím szempontjából nem igazán szoktam kötözködni, mivel az elnevezés kiválasztásának alkalmával a bloggerek az esetek többségében találó címeket ajándékoznak a történeteknek. Ha a történetre való utalás megvan, akkor a lényeget magadénak mondhatod, de a kreativitás és a megfelelő tömörítés sem maradhat a színfalak mögött. Ha mindhárom tényezőt magába foglalja a cím, akkor azt hiszem, hogy nyugodtan állíthatom azt, hogy megfelelő elnevezés jellemzi az illető blogot.
A te esetedben talán először éreztem úgy igazán azt, hogy a címben nem található kifogásolható tényező. Ami talán egy picurkát zavart, az az volt, hogy a cím első része angol nevet kapott, amit már csak anyanyelvünk szempontjából sem díjazok. De ezt az apró megfigyelést szem elől tévesztve találó elnevezést sikerült kitalálnod. A maga módján találó, hiszen utal a történetben lezajló eseményekre, jelentős változásokra. Nem túl rövid, de nem is olyan hosszú, hogy ne lehessen első pillantásra kibogarászni. Egyszerűsége és két részre való tagolása hamar megfogott, és nem kis mennyiségű izgalmat és érdeklődést keltett bennem.
A cím első része magyarra fordítva fejlődésként, evolúcióként hangzana, amely teljes mértékben passzol a történet kimeneteléhez. Második része pedig nyilvánvalóan a főbb szereplőkre utal.
Az én szerény véleményem szerint nagyon tetszetős, izgalmat és érdeklődést keltő, különleges elnevezést sikerült a blogodra ruháznod!
Cím: 5/5
Design: A blog a maga egyedi módján igazán elragadó kinézettel büszkélkedhet. A narancs és szürke a domináló szín, amelyek ízlésesen társulnak egymáshoz, letisztult külsőt biztosítva. A design alapkinézete egyszerű és tetszetős, de akad pár hiba, amelyeket nem ártana orvosolni.
Első ízben a fejléccel akadtak problémáim. Az egyszerű magyarázás kedvéért pontosítanék, mivel két olyan tényező akadt a fejléccel kapcsolatban, ami rövid idő alatt szemet szúrt.
Először is a kép mérete zavarta a design összességét. A kép túl kicsi helyet kap a blogon, éppen ezért az arra járóknak nem a fejléc kelti fel először a figyelmüket, az aprósága miatt. Én úgy gondolom, hogy a fejléc egy blog alapeleme, amely tükrözi a blogon található történetet, az elbeszélés hangulatát, szereplőit, helyszíneit, stb. Ebből az okból kifolyólag ajánlom figyelmedbe a fejléc méretének nagyobbá tételét, amely nem csak az olvasók első benyomását, hanem a design összhangját is emelné egy fokkal.
Ha már a fentiekben szó volt a fejléc történetről való tükrözéséről, bele is vágnék a második megfigyelésembe, amelynek nagyobb jelentősége van, mint az előzőnek. Mint azt már említettem, a fejlécnek egyfajta ,,tükrözési" szerepe van a bloggal és a történettel kapcsolatban. Ezt a kritériumot hiányoltam a te fejlécedről.
A kép közepén megfigyelhetjük az alaposan kisminkelt, gyönyörű főszereplőnket. A legfontosabb szerepet tölti be a történetben, tehát logikus a középen való elhelyezkedése. A lány körül elterülő motívumokhoz különböző textúrákat választottál ki. Ezek között megtalálhatunk egy csigalépcsőt, érdekes mintázokat, különböző, a karakter körül elhelyezkedő üvegszilánkokat. Ez eddig még mind szép és jó lenne, de kérdem én, hogy hol van a hasonlóság a történet kibontakozása és a fejléc világa között? Első látásra nem mondtam volna meg, hogy egy akciódus fantasyval találom szembe magam, leginkább egy gimis, esetleg szerelmes sztorira tippeltem volna, amely ugyan nem áll olyan távol az eseményektől, de a lényeget még csak meg sem közelíti. Jótanácsnak csak annyit, hogy ha egy átjavított, új fejlécre vágynál, mindenképpen használj fel harcos, fegyveres, robbantós textúrát, amely egy letisztultabb tükröt nyújtana az olvasóid felé. A főszereplő karakteréről se feledkezz el ebben az esetben, és a fejléc készítésekor tanácsosabb volna egy olyan képet keresni Caitlin-ről, amely jobban passzol a személyiségéhez és külalakjához. A cím felírása bonyolult, de mégis egyedi. Külön kiemelném a főcím E betűjének felírását, amelynek láttán egy kis kibogarászást kellett alkalmaznom, de ezt leszámítva szín, méret és betűtípus szempontjából is megfelelőnek találtam a felírást.
A sötétszürke háttér láttán a viharszürke égbolt jutott eszembe. Ez az árnyalat nagyon megkapó és szép, de ugyanakkor egyfajta fagyos hangulatot kelt a nézelődőben. Én a te helyedben egy egy-két árnyalattal világosabb szín mellett döntöttem volna, de mivel a blog háttere passzolt az oldal többi részéhez, nem köthettem bele ebbe a nézőpontba.
Az oldalsáv terén nem akadtak nagyobb gondok. Szinte mindent rendezetten, szépen sorban találtam. Az oldalak a sáv tetején helyezkednek el, a betoppanó bloggereknek kedvezően. Ezután egy hangulatfestő mozgókép és rövid kis idézet fogad. A fülszöveget külön kiemelném, hiszen választékos írásmódja és izgalmas tömörítése olvasásra serkenti az olvasót. Helyesírási, elírási hibát nem találtam benne, a fogalmazás is figyelemfelkeltő, tehát nyugodt lelkiismerettel jelenthetem ki, hogy egy különleges, érdekfeszítő előhangot mondhatsz a magadénak.
A rövid kis előhangot az izgalmas előzetes követi. Ebben sem találtam kivetnivalót, hiszen a jelenetek tökéletesen illeszkedtek egymáshoz. Sajátkészítésű videók terén egy nagyszerű előzetest mondhatsz magadénak, amely (ha emlékezetem nem csal) egy elismerést is kapott a blogos versenyektől.
Most pedig egy olyan szempontot fogok kritizálni, amelyre szinte mindegyik kritikám alkalmával sort kerítek. Ez pedig nem más, mint a Chat-modul háttérbe való színezése. Értem én, hogy a bloggerek manapság törekednek egy kellemes összhangú kinézet létrehozására, amelyhez a színek egyeztetése is elsődleges fontosságú. Éppen ezért gyakran abba a tévedésbe esnek, hogy a csevegő hátterének búcsút intve a modulsávba olvadás mellett döntenek. Természetesen a blogger döntésén múlik ez a változtatás, de én azért mindig megjegyzem, hogy ha az írónak csak alkalma adódik rá, akkor ne kövesse el azt a hibát, hogy összemossa az oldalsáv hátterét a Chat színeivel. Egy körvonallal ellátott, különböző szinezetű csevegő ugyancsak szebb összképet mutat, mint egy szürke kisegér módjára háttérbe olvadó. Ha ezt az eljárást szem előtt szeretnéd tartani, ajánlom egy-két sötétebb árnyalat használatát, gondolok itt most egy világosabb narancsra és egy ugyancsak halványabb szürkére. A Chat alsó része teljes mértékben rendben van, de én örömmel fogadnám azt a jövőben, ha az előbb leírtakat a beszélgetések hátteréről is elmondhatnám.
A könyvborító nemes egyszerűsége és szépsége az apró méret ellenére is hamar kimagaslott a narancs sávból. Valamilyen okból kifolyólag ez a kép igencsak megfogott, és első látásra elnyerte a tetszésemet. Habár a betűtípus és a borító első fele nem tartozott a kedvenc részeim közé, a könyvborítót még mindig találóbbnak éreztem a fejlécnél, a hátsó oldalt figyelembe véve.
Az utolsó modul külön megemlítést érdemel. Szemmel láthatóan számos blogversenyen vettél részt, és számos blogversenyen kisebb-nagyobb helyezést értél el. A jelentkezési lapok tömkelege egy kissé szúrta a szememet ott az oldalsáv végén, de a formaságok fölött szemet hunyva igazán szép dolog az, hogy van annyi bátorságod, hogy ilyen sok versenyen vegyél részt. A bloggerek többsége ( köztük jómagam is) heves hezitálás árán vág bele egy versenybe, tehát igazán figyelemreméltó, hogy a blogversenyek többségéből kiveszed a részed, ráadásul díjak társaságában térsz vissza. Ehhez csak gratulálni tudok, és számtalan sikeres megmérettetést kívánok a következőkben!
Az oldalak terén nagyon rövid leszek. Az oldalak többségét rendben találtam, és a díjaktól elérve a wattpadig, mindet megfelelőnek minősítettem. A szereplős oldalt viszont még kibővítettem volna egy-két dologgal. A karakterekről alkotott sokatmondó képek és személyiségtükröző idézeteken kívül egy pár soros ismertetőt szívesen olvastam volna. Ezekben olyan általános információk kaphattak volna helyet, mint például haj- és szemszín, életkor, belső tulajdonság, és a te esetedben a különleges képesség. Ezen információk feltüntetése nem csak az olyan betoppanók számára volnának kedvezőek, akik még nem olvasták a fejezeteket, hanem azon bloggerek számára is, akik rendszeres követik a blog váltakozását. Senki memóriája sem tökéletes, éppen ezért nem ártana egy rövid kis leírás az egyénekkel kapcsolatban a szereplős oldalon.
A fejezetek felsorakoztatására egy egyszerű, de mégis nagyszerű megoldást választottál. Egy találó és kifejező montázs, illetve egy elválasztó vonalként szolgáló díszes motívum társaságában tünteted fel a részeket, amelyek szép sorban sorakoznak az oldal vége felé. A betűtípus és az áttűnési technika megfelelő, tehát ez is teljesen rendben volt.
Az érdemeim, kritikáim és wattpad oldalakon szintén nem akadtam kivetnivalóba. Az első, illetve harmadik oldal teljes mértékben rendben van, de a felsoroltak közül külön kiemelném a kritikás oldalt. A kritikák kivitelezése egy különleges módszert használ fel. A képek a kurzorral való érintkezéskor szövegbe váltanak át, és ekkor már kibontakozhatnak előttünk a teljes, profi kritikák. Röviden tehát az oldalak is megfelelőek, és egy-két javítás árán tökéletessé varázsolhatod őket.
A bejegyzések háttere azonos a modulsáv hátterével, amelyeket egy sötét, narancs függőleges vonal választ el egymástól. A bejegyzések színe követi a blog színvilágát és stílusát. A betűtípus könnyen kivehető, és ez a blog többi részéről is elmondható. Érdekesnek találtam a bejegyzések dátumának középen való elhelyezését és a mozgóképek, montázsok jelenlétét a fejezetekben. A bejegyzések címébe sem tudtam belekötni, hiszen az alcím felírását és a blog további betűtípusait is hűen követték. Nem a túlbonyolított írásmód és olvashatatlan betűtípus tette nevezetessé a blog bejegyzéseit, hanem a nemes egyszerűség. A főoldal nézegetése közben az jutott elsőnek az eszembe, hogy a bejegyzések kivitelezése tökéletes, könnyen olvasható, és jóformán nem találni bennük hibát, amely elrontaná az összképet.
Röviden és velősen ennyi lenne design terén, remélem sikerült valami újjal is szolgálnom. A változtatások kapcsán csupán annyit, hogy a fejléc méretét és mivoltát csiszolgasd kézenfekvőbbre, és a leírtak alapján próbálj meg javítani a további apróbb hibákon. Így a végére azt is hozzábiggyeszteném, hogy nagyon szorgalmas és találékony vagy, amiért a blog teljes kinézetét, és minden apró-cseprő dolgát saját magad készítetted el. Fogadd őszinte gratulációmat a munkásságodért! :)
Design: 4/5
Történet: Már a cím elolvasása és a blog első megtekintése után rájöttem arra, hogy egy akciódús, fantasy történettel állok szemben. Alapból odáig vagyok az efajta írásokért, éppen ezért öröm és izgatottság társaságában vártam ki a blogod sorra kerülését. A fejezetek olvasása közben vegyes érzelmek játszódtak le bennem. Itt az elején le szeretném szögezni azt, hogy imádtam a történet minden egyes pillanatát, fejezetét és sorát! Egy nap alatt befaltam az egészet, és a történet eddigi vége után csak az járt a fejemben, hogy nem tudom kivárni a következő fejezet közzétételét. Aztán rájöttem arra, hogy már egy huzamosabb ideje kritikát kéne írnom, így hát egy hosszú és tartalmas kritizálás meg fangörcs reményében hozzákezdtem a véleményem kifejtéséhez.
Történetünk elején megismerkedhetünk az eddig átlagos életet élő Caitlin Williams-szel. Az első fejezetben a lányt váratlanul meglátogatja Christina Pierce, aki fejlett tinédzserek nyomában járva egy különleges intézménybe viszi őket. Ez a testület az Evolution, ahová az olyan fiatalok járnak és tanulnak, mint Caitlin. Ez a váratlan találkozás egy új, jobb élet lehetőségét kínálja fel a lánynak, aki a választási lehetőséget kihasználva, gondolkodás nélkül belemegy a nő ajánlatába. Lehet, hogy nem kéne megbotránkoznom ezen, de nekem ez akkor is hirtelen és hamari cselekedetnek tűnt. Ezzel talán az volt a bajom, hogy egyből belevágtál a történet közepébe. Egy kis visszaemlékezés, régi életbeli bemutatás társaságát szívesen olvastam volna, amelyben egy rövidebb szemléltetőt kapunk a hősnő nem túl fényes, eddigi életéről. Az alapdolgok azért ott voltak, mint a régi, piszkálódó barátok és kiközösített főszereplő, de ezeknél egy kicsit több szükséges ahhoz, hogy a történet kialakulása előtt megismerjük a középpontban forgó szereplő háttértörténetét. A mostani fejezetekben örömmel fogadtam az egyre több és több visszaemlékezést, és őszintén remélem, hogy a következő részekben több bemutatásnak és emlékképnek lehetünk részesei.
Az első fejezetekben az Evolution épületét és lakóit ismerhetjük meg. Miközben a tanítás és ismerkedés kivitelezését olvastam, egy kis gimis szál megjelenését véltem felfedezni. A tanárok, osztálytermek megismerése, a menza és a különböző osztálytársak bemutatása egy határozott gimis-feelinget ébresztett bennem, amelyet nem fogadtam kimondottan rosszul, de azért nem is örültem neki annyira. Az izgalmak és fordulatok jobban magával ragadtak, de ezekre a lentiekben fogok részletesebb kitérni.
Tehát a fejezetek érkezésével egyre több és több információ bontakozik ki előttünk. Megismerkedünk az agytröszt Eliottal, a művészlélek Damian-nel, az erős Karával, az okos és szép Nicole-lal, és Christináról is egyre több információ derül ki, amelyek nem feltétlenül pozitívak.
Az iskolás napokat két megrázó esemény váltja fel. Az eddigi történet is fölöttébb szórakoztató volt, csupán az izgalmak a háttérbe szorultak és a humoros párbeszédek, barátságos ismerkedések alkották a történet középpontját.
De az igazi izgalmak akkor veszik kezdetüket, amikor Caitlin egy éjszakai séta árán Christina és egy rejtélyes idegen párbeszédének szem- és fültanújává vált. A beszélgetés egy készülőben lévő bűncselekmény körül forgott, amelynek hallattán a lány jobbnak látta menekülőre fogni. A földre pottyanó telefon hangja viszont megbélyegezte a főszereplő sorsát. A szertárban töltött éjszaka után (ál)vallomást kellett tennie a főnökasszonynak, aki egy iskolai elzárással büntette a lányt. Caitlin tehát egy rövidebb ideig szobafogságra van ítélve, ami a sulitól való elzárást tekintve nem is tűnik olyan vészesnek. Azokkal a fejezetekkel kapcsolatban, amelyek ezeket az eseményeket foglalták magukba, az volt a legnagyobb problémám, hogy Eliott személye egy-két fejezet erejéig kimaradt. De a következő részekben már jóval több szerepet tulajdonítottál neki, tehát nem panaszkodhatok.
A következő napon már jóval tragikusabb esemény bolygatja fel hősnőnk életét. Az édesanyja váratlan balesetet szenved, amiért Caitlin azonnal a látogatására siet. A kórházban arra is utalást kapunk, hogy a lány szülei elváltak, amit egy jó pontnak számítok a háttértörténethez.
A továbbiakban egy tartalmas beszélgetésnek lehetünk részesei, amelyekben kiderül, hogy a lánynak és közelebbi barátainak ( Eliott, Nicole) hasonló, megrázó emlékeik vannak. Ezt a párbeszédet érdekes volt végigolvasni, annak ellenére, hogy a közös emlék mivoltát és jelentőségét Még nem tudhatjuk meg.
És itt még szót emelnék arról a hatalmas, mindent a feje tetejére állító változásról. A történetet a robbanás előtt sima vizeken terelted, egy-két jelentősebb eseményt leszámítva nem bővelkedtünk a kalandokban. Ezt a végtelen csendet pedig egy óriási változás váltotta fel. Mit ne mondjak, alaposan megleptél. A sorsdöntő fejezet elolvasása után a gondolatok csak úgy erre-arra cikáztak a fejemben. És hogy ne hazudjak valami nagyot, alaposan összezavartál, és erről a legtöbb olvasód is így vélekedhetett.
Hogy honnan jött egy hirtelen kitörni készülő háború ötlete és ehhez hogyan kapcsolódik a hat fiatal története? Fogalmam sincs róla, de tényleg kíváncsi vagyok rá. Alapjában véve kreatív és jól kivitelezhető történet, de ha már ragaszkodsz a tervedhez, próbáld meg egy kicsit jobban megalapozni ezt a 180 fokos fordulatot. Gondolok itt most egy bővebb kifejtésre a város harci állapotáról, az emberek viselkedéséről a városban, az ellenséges erőkről, meg úgy kerek perec a háború kitörésének okáról. A történet kivitelezésének szempontjából az zavart a legjobban, hogy gyakran fölösleges dolgok/párbeszédek ecsetelését alkalmaztad a lényegesebb események leírásánál. Erre figyelj oda jobban az elkövetkezendőkben, hiszen ez is létfontosságú része egy történetnek.
Hamár a történet (igen, nekem is feltűnt, hogy minden második szavam a történet) kivitelezésénél tartottunk, külön megjegyezném az igék használatát és a mesélési formát. E/1-ben és jelen időben vezeted a cselekmény fonalát, amely talán nem a legbölcsebb választás volt részedről. Mivel csak a főszereplő gondolatait, érzéseit ismerhetjük meg alaposabban, a többi karakter személyiségét nehezebb kiismerni. Ezzel nem is lenne nagyobb baj, hiszen számos remek történet követi ugyanezt a szálat, de a jelen időben való írás nem kedvez minden olvasónak. Jómagam sem rajongok túlságosan az efajta írásokért, és az első fejezetek olvasása közben szemöldökráncolva illeszkedtem a részek hangneméhez. Idővel ugyan hozzászoktam a jelen idő jelenlétéhez, de egy ilyen történethez talán mégiscsak kézenfekvőbb lett volna a múlt időben történő mesélés.
Előfordulhat, hogy egy kicsit szűkszavú voltam a történet terjedelméhez képest, de a lényeget most megpróbálom lerövidíteni egy-két sorban. Ami dícséretre méltó a blogodban: a történet alapötlete, a fejezetek havi rendszerességel való feltöltése, és a széles olvasói kör, illetve a jelen idő helyes és még számomra is megszerethető használata. Amire figyelj oda jobban a következőkben: a felesleges, lényegtelen, részletbe mélyülő dolgok alaposabb kitárgyalásának hanyagolása, a történet kivitelezése, háttérsztorik részletezése, kialakulása, a párbeszédek logikus, lényegretörő kimenetele.
Történet: 4,5/5
Szereplők: Habár a történetben előforduló karakterek száma nem szökik az egekbe, most még sem térnék ki külön-külön mindegyikre. Elkezdve az ügyesen kialakított tanári kartól, elérve a szerethető, főbb karakterekig, mindenféle személyiségből egy kisebb ízelítőt kaphattunk. Választásom végül a fontosabb karakterek elemzésére esett, de mielőtt még belekezdenék a boncolgatásba, kitérnék pár sorban a szereplők általános körülírására.
A személyiségek kiválasztásánál legtöbbször jól jártál el, és találó tulajdonságokat ruháztál az egyéniségekre. A külső tulajdonságok leírásával végzetes hiba nem akadt. A legtöbb szereplő kinézetét már a szereplős oldal megtekintésével megismerhettük, a főszereplő lányról pedig minden fejezet elején egy mozgókép vagy montázs található, a fejlécről meg könyvborítóról már nem is beszélve. A külsőről alkotott elképzeléssel nem is akadna gond, de egy-két alkalommal hiányosak volt a karakterek leírása. Az öltözetek pontosabb leírásába nem köthetek bele, habár ezek nem alapdolgok, nyugodtan rábízhatjuk az olvasó képzeletére, de azért egy-két alkalommal nem árt meg a ruházatok bemutatása sem. Külső szemléltetés alapján figyelj oda jobban a háttérszereplők körülírására, elsősorban a szem- és hajszínt figyelve meg.
A belső tulajdonságok terén nem vagyok teljesen elégedett. Az alaptulajdonságok szinte minden szereplőnél megvoltak, de a másodlagos karakterek egyénisége nagyobb vonalakban rejtett maradt. Gondolok most itt elsősorban Karára, akinek erős természete lévén nem sikerült kiismerni a gondolkodását. Vagy az okos és szép Nicole részletesebb bemutatása is elmaradt, amiért annyira nem is bánok, mert a történet során nem lopta be magát a szívembe. És ha már a kritikus kedvem is jelen van, térjünk át a fontosabb szereplők jellemzésére.
Ki mással is indíthatnám a sort, mint a művészlélek főszereplőnkkel, Caitlin Williams-szel? Tisztában vagyok vele, hogy az igazi neve a későbbiekben derül ki, de a kavarodás elkerülésének érdekében minden karakter eredeti nevét fogom felhasználni a kritika során.
Főszereplőnk élete váratlan és kellemes fordulatot vesz, amikor a Christinával lebonyolított találkozás után az Evolution intézménybe kerül. A lány ezután egy új életre, új barátokra, és egy óriási változásra tesz szert. Élete gyökeresen megváltozik, és egy veszélyes háború közepébe csöppen, amelynek ő lesz az egyik főszereplője. Mint kiderült, eddigi életének emlékeit elvették tőle, csupán egy-két emlékfoszlány és hamis elképzelés maradt meg a régi emlékekből. A háttérsztori kialakulásával az eddigi fejezetek alatt nem voltam megelégedve, de őszintén remélem, hogy a nem is olyan távoli jövőben többet is megtudhatok erről az összekuszálódott cselekményszálról.
Caitlin személyisége nem ragadott magával. Egy egyszerű, hétköznapi lányként kezdte, majd egy határozott, erős lányként folytatja az Evolution-ban. Az első fejezetek olvasása közben az a tipikus főszereplő lány képe derengett fel előttem, aki magányosan, különcként éli mindennapjait az iskola kegyetlen világában, miközben nem mindennapi tulajdonságok bolygatják fel a mindennapokat. Caitlin imádja a rajzolást, és az iskolapadban is megállja a helyét. A későbbiekben szoros barátságot köt a zseni Eliottal, a költészetrajongó Damiannel, az erős, de mégis szerethető Karával, és nem utolsósorban a szőke testvérpárral, Nicole-lal és Eric-kel. Élete viszonylag egyhangú ritmust vesz fel, mígnem a Christina okozta hazugságok napvilágra kerülnek. A továbbiakban még nagyon sok dolgot várok el a lánytól, többek között a kocentrációs képességének felhasználása érdekel, amelynek bekövetkezését határtalan türelemmel várom. Továbbá az is nagyon érdekel, hogy hogyan fogja megállni a helyét ebben a háborúban, és hogyan alakulnak a kapcsolatai a többiekkel. A jövőben mindenképpen szeretnék egy kerek háttértörténetet kapni a főszereplő részéről, amelyből megtudhatjuk, hogy a lány honnan származik, miért van itt, és mi lesz a döntő szerepe a jövőben.
Elsőszámú és vitathatatlan kedvencemmé vált az okos és jóképű Eliott Hopless karaktere! Már csak a színész miatt is odáig voltam a blogodért, de a történetben helyet kapó személyisége láttán teljesen beleszerettem ebbe a srácba. Minden egyes mondatát, leírását és szerepét derűsen fogadtam, a háttérbe szorulásának végét pedig nem győztem kivárni. Hogy miért fogott meg ennyire Eliott egyénisége? A jellemző tulajdonsága az okos volt, és én egytől-egyig imádom az enyhén egoista és zseniális szereplőket. Másodszor pedig elképesztően helyes színészt választottál a kinézet bemutatásához. Helyesen döntöttél, ez tény, amiért egy hatalmas piros pont járt. :)
A megjegyzései és megjelenése mellett imádtam azokat a jeleneteit, amikor Caitlin társaságában tartózkodott. Szerény véleményem szerint aranyos párt alkotnának együtt, és az elkövetkező fejezetekben szorítani fogok kettejükért. Legjobb barátokként is megállják a helyüket, de megvan rá az a homokszemnyi reményem, amelyet nem fogok szem elől téveszteni. Itt még azt is hozzátenném, hogy Nicole és Eliott ,,közelebbi" kapcsolatát nem néztem jó szemekkel. A felsoroltak maradjanak meg közeli barátoknak, és hagyják csak kibontakozni Caitlin és Eliott viszonyát, hiszen ők az első perctől fogva erős szerelmi hatást gyakoroltak egymásra.
Akikről itt még szót ejtenék, az Damian és Kara lenne. Mindkét karakter első találkozás alkalmával belopta magát a szívembe, csupán az volt velük a problémám, hogy nem bontakozott ki a teljeskörű egyéniségük.
A Damian-t alakító színész is első látásra elnyerte a szimpátiámat. Az írás és a költészet iránti rajongása és különleges képessége is kedvező volt számomra. Akárcsak Damian, Kara is szimpatikus szereplő volt számomra. Erős, de ugyanakkor kedves lány, aki segítőkészsége mellett még jófej is. A legjobban az erős természete és a stílusa fogott meg. Talán az volt a problémám vele, hogy a személyisége nem rajzolódott ki teljesen, akárcsak a többi mellékszereplőnek. Viszont mindegyik karakter kapott egy-egy jellemző sajátosságot, amely alapján könnyedén azonosítani tudtam a szereplőket, és az arcokat is hozzá tudtam társítani.
Röviden és velősen tehát azt javasolnám, hogy a szerethető tulajdonságokkal ellátott szereplőidet írd jobban körül, több emlékképet és gondolatot vess be, amelyeket egy-két eltérő szemszögös fejezetben könnyedén meg is oldhatsz!
Szereplők: 4,5/5
Fogalmazás, stílus: A fogalmazás terén két részre fogom osztani a mondanivalómat. Először a fogalmazás, szövegalkotás terén fogok boncolgatni, későbbiekben pedig a helyesírásra térek ki részletesebben.
A fogalmazásod ügyes, kerek és értelmes mondatokat használsz. A szókincseddel sem voltak nagyobb problémák, de a szóismétlésekkel kapcsolatban annál több gubanc akadt. A legnagyobb gond talán az volt, hogy a szóismétlések nagyobb részt ugyanabban a bekezdésben, vagy éppenséggel mondatban fordultak elő. Ezek gyakorisága néha már zavarba ejtő lehet, éppen ezért a jövőben próbálj meg több figyelmet szentelni a szóismétléseknek. Hogy elkerüld egyes szavak sokszori feltüntetését, magadban gondold végig az illető szó szinonimáit, és akkor garantáltan nem lesz több problémád az ismétlésekkel. A szereplők nevének használatánál is gyakorta estél az ismétlések csapdájába. Az ismétlések elkerülésének érdekében, mielőtt leírnád az illető szereplő kereszt- vagy éppenséggel családnevét, gondold át az eddig leírtakat, és a változatosság kedvéért használj több köznevet ( pl. fiú, lány, nő, stb.) vagy személyes névmást.
A párbeszédek az esetek többségében elfogadhatóak voltak. Ezek által a szereplők is könnyedén kiismerhetőbbé váltak. A gondolkodási módjuk is találó, valamint a korhoz megfelelő. Ezzel kapcsolatban arra figyelj, hogy a beszélgetés tükrözze a szereplők személyiségét, nyelvgazdagságát, szóhasználatát, valamint gondolkodási módját. Természetesen a fontosabb dolgokat helyezd előnybe, a részletekbe mélyülőket meg hagyd a háttérbe.
A leírásokkal kapcsolatban rövid leszek. Legtöbbször megfelelő, nem túl hosszú leírásokat alkalmazol. Ezek nagyjából rendben is volnának, de a fontossági sorrendet itt sem téveszthetjük szem elől. A helyiségek és tájképek leírása tartozzon a fontosabb kategóriába, a szereplők öltözetének és kisebb tárgyak bemutatása pedig lényegtelen, nyugodtan rábízhatod az olvasó képzeletére. A szereplők alapkinézetét is foglald egy-két mondatba, de mint minden mással, ezzel sem szabad túlzásokba esni.
A hosszabb mesélésbe sem tudok igazán belekötni. Egy-két jelenetet és a helyesírási, elírási hibákat leszámítva a történet minden egyes sorát örömmel olvastam végig. Amit tanácsolni tudok ezzel kapcsolatban, az a beszélgetések lebonyolítása. Amikor ilyen részeket kellett bemutatnod, az esetek többségében egy két mondatos bekezdésben letudtad a dolgokat. Ezen a téren egy kicsit több információt vártam volna, hiszen lehet, hogy több időt vesz igénybe, de a hűséges olvasók szívesen olvasnának a szereplők között lezajló eseményekről.
A fogalmazás terén nagyjából ennyi lenne, át is térnék a helyesírásra.
A helyesírásod lényegében rendben van, de van egy-két gyakrabban elkövetett hibád, amely egy idő után már kényelmetlenné válhat. Ezekről próbálok most beszámolni neked, pár példával kiegészítve.
A fentiekben felhívtam a figyelmedet a szóismétlésekre. Ezekre figyelj oda jobban, de a szóismétlések kapcsán még koránt sem fejeződik be a helyesírási problémák sorozata.
Három nevezetesebb hibát fogok most megnevezni, amelyeket több alkalommal véltem felfedezni. Ebből a háromból az első az összetett szavak külön-, illetve egybeírásával foglalkozik. Jöjjenek is a példák:
,,A csoki barna fal remekül kiemeli őket."
,,- Viszont látásra! - köszönök el illedelmesen Eliott is ugyan így tesz, majd miközben pultra tesszük az üres tálcát Eliott tovább mesél."
A fenti mondatok tökéletes példák az érvelésemre. Ez az elírást gyakran követed el, tehát nem árt felfigyelni ezekre. Az összetett szavakat legtöbbször egybeírjuk . Erre a legtöbb blogger figyelmét felhívom, tehát egy mindennapos hiba elkövetésével állunk szemben. Ha elbizonytalanodnál az összetett szavak leírásánál, gondolj arra, hogy milyen szerepet töltenek be egy mondatban (határozó, melléknév, stb.), és ezáltal könnyebbé válhat az összetett szavak helyesírása.
Másodiknak a vesszők helyesírását venném alapul. A vesszőkkel kapcsolatban is elég gyakran tévedtél, hol feleslegesen használtad, hol elhagytad, vagy éppenséggel hibásan helyezted el azokat.
,,Miután mindenki elhelyezkedett a tanárnő elindítja az órát."
,,Megrökönyödve állok pár percig aztán benyomom a huszas gombot, és a szobámba sietek."
Mindkét mondat ugyanarról a kihagyásról tanúskodik. Az első mondatban az elhelyezkedett, a másodikban a percig szavak után hagytad el a vesszőket. Annak érdekében, hogy a jövőben ne kövesd el ezeket a hibákat, a vesszők kitétele előtt gondold át a mondatrészek elválasztásának helyét, és ez alapján próbáld meg elhelyezni azokat.
Harmadik, és egyben utolsó észrevételem a névelőkről fog szólni. Először érkezzenek a példák, utána pedig a pár soros leírás.
,,Miután ez megtörténik, filmként játsszuk le az személy előtt
új életét, így kreálva teljesen új eseményeket."
,,Ez mellett áll egy asztali lámpa és egy halom papír."
A névelőkkel kapcsolatos szabály hasonlóan hangzik: Mássalhangzóval kezdődő szó előtt a, magánhangzóval kezdődő szó előtt pedig az névelőt használunk. Ezt a szabályt tartsd észben a hibák elkerülésének érdekében, és a szókapcsolatok hangzása is a segítségedre lesz ebben.
A végére pedig a hibajavítás: Előző mondatunkban ugyebár egyértelmű a megoldás. Az névelőnk helytelen használata az imént leírt szabály alkalmazásával kijavítható. Második mondatunkban előforduló elírás gyakori bizonytalansághoz vezet az embereknél. Az emellett és ez mellett kifejezés egy ideig vitatéma volt, de az én nézetem szerint az előző a helyes forma. Nem gyakran előforduló, de mégis zavaró hiba, tehát figyelmed ezek felett se lankadjon.
Nem túl hosszasan ennyi is volna a helyesírás terén. Elírásokon kívül nem igazán találtam más kivetnivalót, és őszintén remélem, hogy nem voltam szőrszálhasogató. A számomra fontosabb dolgokat leírtam, remélem sikerült pár új, hasznos információval is szolgálnom. Minden szavamat összegezve imádtam a blogodat, a történetedet és az írási stílusodat, ami annyit tesz, hogy tiéd a feliratkozásom és a rendszeres olvasói tagságom. Minden kétséget felülmúlva tehetséges és kreatív vagy! Csak így tovább! :)
Fogalmazás, stílus: 3/5
Összesen: 21/ 25
Remélem a segítségedre válnak a tanácsaim! Köszönöm, hogy elolvashattam a történetedet, és hogy írhattam is róla! További sok sikert kívánok a blogodhoz! :)
