Kritika - Buli és szabadság

Sziasztok, blogra tévedők! :)
Hosszas várakoztatás után végre sort keríthettem Abbey Holloway blogjára, mely Buli és szabadság  néven, tárt karokkal várja az új olvasókat.
Mindenkinek szép napot és jó olvasást kívánok! :)

Cím: Ami azt illeti, már a kritika legelején kötözködni fogok. Éppenséggel azért, mert az elnevezés túlságosan lényegre törő és átlagos, ezáltal kiveséz minden olyan témát, amit a történet rejteget: az önfeledt bulizást, és a kettős értelmet magába foglaló szabadságot. Habár az olvasó (legalábbis a legtöbb esetben) szeret tisztában lenni az adott írás műfajával, szerény személyem úgy érezte, hogy a cím már-már idegesítően egyszerű, és semmissé varázsolja azokat az újdonságokat, amelyeket a fejezetekben fedezhetnénk fel. E összetétel hallatán tökéletes képet tudtam alkotni a cselekmény kibontakozásáról, valamint hangulatáról, ezáltal lelőve a fő poénokat, amitől izgalmassá vált volna az egész. Szemmel láthatóan nem foglalkoztál túl sokat vele, de a feltűnő egyszerűség és céltudatosság ellenére a mostani címet még mindig kedvezőbbnek találtam, mint az első változatot.

Cím: 3/5  

Design: Mivel kitudja hány hónappal ezelőtt a történetről szerettél volna véleményt kapni, ehhez a kéréshez hűen most nem is pazarolnám az időt a kinézetre. Ehhez az is hozzájárul, hogy nem pontozom az összképet, csupán pár észrevételt osztok meg veled, amit nem ártana szem előtt tartanod.

Először is, a könnyebb tájékozódás érdekében szükséged lenne pár oldalra. Mindenek előtt fejezetes menüpontra, mivel jómagam is perceket kellett eltöltenem azzal, hogy a bejegyzések után kutakodjak. Emellett egy szereplős oldal jelenlétét is örömmel fogadnám, mivel a főszereplő mellett a többi, mellékesebb karakter színészekhez társított kinézete is érdekelne. És ha már a tartalom készítésénél tartunk, ezzel párhuzamban egy tartalmas fülszöveget is hiányoltam. Az oldalsáv tetején elhelyezkedő szövegdoboz ugyan jól mutat, és a benne található rövid gondolatsor is feltűnően hangulatos, de nem helyettesíthet egy előhangot. Ha rám hallgatsz, rövid idő alatt elkészíted a blogod fülszövegét is, mely akár a tartalom mellett is helyet kaphatna, ezáltal a szövegdoboznak is szabad területet hagyva. 

A fejlécről csupán annyit mondanék, hogy az én tetszésemet ugyan nem nyerte el, de tökéletes képet mutat a történet hangulatáról és kimeneteléről. Nem túl profi, nem túl díszes, de a mellékes részletek mellett még mindig találóbbnak tartom, mint az előzőt. 

Annyit jegyeznék még meg a hecc kedvéért, hogy a bejegyzés címe a szín és betűtípus változtatásával jobban passzolna a főcímhez, ezzel egy fokkal harmonikusabbá téve a kinézetet. A Chat kapcsán pedig most is hozzátenném, hogy a többszínű üzenetközvetítő még mindig tetszetősebb képet mutat, mint egy sima, elavult beszélgető. A változtatás kapcsán gondolom tudod, mi a teendő.

Ennyit tartottam feltétlenül szükségesnek megosztani veled, és ha csupán ezeket az észrevételeket veszed fontolóra, már akkor úgy érezném, hogy hasznos volt megírni ezt a kritikát. Természetesen a döntés a te kezedben van, melyet igencsak bőbeszédű énem már nem befolyásolhat kénye-kedve szerint.

Történet: Amint azt a fejléc összképéből megállapíthatjuk, tulajdonképpen egy Avril Lavigne fanfickel állunk szemben. Eddigi kritikával foglalkozó tevékenységeim során még nem volt dolgom efajta történettel, így némi előítélet és kíváncsiság kíséretében vágtam bele a blogod elemzésébe. És így utólag meg kell jegyeznem, hogy sajnos nem bizonyult alaptalannak kezdetleges állításom, mivel a történet terén is számos olyan tényező akadt, amely azonnali javítást igényel. 

Először is kezdeném a cselekményszállal, amely igencsak zavarosra és bonyodalmasra sikeredett. De mielőtt még az ördögöt feleslegesen a falra festeném, vessünk csak egy pillantást azokra az eseményekre, amelyek sorrendje némi fejtörést okozott e kritika megírása közben.

A prológus már alapjában véve hiányzik, ami viszont kedvező egy ilyen hangvételű történethez, amelyben elsősorban a tettek dominálnak. Értékelem, hogy nem bonyolítottad tovább a fejezeteket egy érzelgős hangulatteremtővel, habár a Karácsony. Apa nélkül... tökéletesen megfelelt erre a célra, de erről a későbbiekben még szót ejtek. 

Az első fejezet viszont feltűnően üres maradt, mint információk, mint részletek szempontjából. Gyakrabban előforduló probléma nálad, hogy a részek háromnegyedét párbeszédekkel töltöd meg, ennek eredményeként hatalmas ürességeket hagyva magad után. Habár ez idővel pozitív fejlődést ér el, az első fejezetek ennek ellenére nem adnak kielégítő választ a Miért?, Hová?, illetve Honnan? alapvető kérdésekre. Különösebben nem kapunk bemutatást főszereplőnk múltjáról, jelenlegi állapotáról, csupán történetünk két főbb elemével ismerkedhetünk meg: a fiatalsággal járó szabadsággal, és a véget nem érő bulizásokkal, amelyet mellesleg Avril minden alkalommal kihasznál. 

A szövegrészek is a hiányosság mellett tanúskodnak, ugyanis legtöbbször a párbeszéd és hosszabb beszámolás kerül előtérbe, míg a leírások, összetett kifejezések száma az elégséges vonal alá csúszik. Ez az észrevétel az idő folyamán egy fokkal ugyancsak javul, de ennek ellenére nem tűnik el, és belerondít a kivitelezésbe. Ehhez még rengeteg gyakorlásra lesz szükséged, de mielőtt még ismételten belegabalyodnék az ide nem tartozó témákba, térjünk is vissza a fejezetek tartalmára. 

Nagyrészt bulizással töltött részeink mellett a kosár, és igencsak kis mértékben az iskola is szerepet kap. Azon viszont többször is elgondolkoztam, hogy míg az első rész tanulással indul, addig a további bejegyzésekben szó sincs az iskoláról. Az meg különösen megbotránkoztatott, hogy főszereplő leányzónk elszánt tervei mellett, az eddigi történet során egyszer sem tette be a lábát (ha jól sejtem, mert erre sincs konkrét utalás) az egyetem épületébe. Ehhez hasonló hiányokkal számos alkalommal találkozhatunk. Ezen hibák kiküszöböléséhez azt ajánlom, hogy gondolt át még egyszer a történet kibontakozását az elejétől a végéig, fontolj meg minden lényegtelen apróságot, ha kell, kétszer is, amíg valósághű és összetett kép alakul ki a fejedben a teljes történetről. 

Előfordulhat, hogy egyedül vagyok ezzel, de az én személyemnek a helyszínek gyors váltogatása is zavaró volt. Egyik pillanatban a közös lakás falai között követhettük nyomon szereplőinket, majd pár perccel később már egy tanya látképe bontakozott ki előttünk. Ezt a leírások hanyagolásának könyveltem el, de az is lehetséges, hogy én voltam túl figyelmetlen, mivel nehezen tudtam azonosulni Avril komolytalan személyiségével. A karakter valóságos énjéhez ugyan hű maradtál, de ennek ellenére a blog romantikus, fordulatos mivolta nem nyerte el a tetszésemet, hiszen nem az efajta írásokhoz vagyok szokva. Az esetek többségében viszont az is nyomos okkal rendelkezett, hogy nem tudtam eléggé kiismerni a szereplőket, legyen az a lázadó főszereplő, vagy éppenséggel egy mellékes szerepet betöltő egyén. Sokadjára térek már el, de egyelőre legyen annyi elég, hogy a következő szempontban részletezem ezen dolgokat. 

A részletekkel ellentétben a humorod igencsak sajátos és jól érzékelhető. Főleg fő karakterünk csípős megjegyzései biztosították ezt a humort, amelyet örömmel fogadtam, és pozitív pontként könyveltem el. 

Amit még a történet terén megemlítenék, az a nyolcadik részben található sorsdöntő fordulat. Nagy hatással volt rám ez a változtatás, de sajnos közel sem azért, mert annyira elvarázsolt volna. Nem csak furcsának és oda nem illőnek találtam a számtalan romantikus, bulizós jelenet között, hanem ezzel egyidőben értelmetlennek és haszontalannak is értelmeztem. Leginkább egy félkész kirakóshoz tudnám hasonlítani a blogodat, amely egy oda nem illő darabkával bővült ezzel a bizonyos fordulattal. Egy-két alkalommal még volt ilyen érzésem a bejegyzések sorait olvasva, tehát egy alapos átnézés, esetleges javítás alkalmazását még mindig támogatom.

Másik alkotásunk a fentebb is megemlített karácsonyi különkiadás, mely Avril egy fiatalabb, megrázó élményét írja le. Ez végre (részben) eleget tett a kitevéseimnek, amely a lány korábbi élete felől érdeklődött. Habár a blog hangulatától ezúttal is eltért, valamint további megválaszolatlan kérdéseket hagyott maga után, a lényeget és az érzelmeket kellően átadta. A továbbiakban is szívesen olvasnék efajta emléktöredékeket, és ha elfogadsz egy személyes tanácsot, bővebben kivesézed a szülők halála előtti/utáni időszakot. Ezen történések értelemszerűen mély nyomot hagyhattak Avrilben, így úgy gondolom, hogy több figyelmet és bemutatást igényelnek. 

Nagyon remélem, hogy a lényeget sikerült átadnom, és nem ugráltam erre-arra a fontosabb, lényegtelen témák között. Röviden tehát én ennyit ajánlanék a figyelmedbe: az események, részletek alaposabb leírása, a szereplők teljeskörű kialakítása, illetve a múlt mozzanatos szemléltetése. A felsoroltakhoz rengeteg gyakorlást hozzáfűzve immár úgy gondolom, hogy lehetőséged nyílik egy élvezetesebb, valószerűbb történet kialakításához.

Történet: 3/5 

Szereplők: Mint oly sokadjára e bejegyzés során, most sem vagyok elégedett. Ugyan nem dolgozol túl sok szereplővel (ami a kialakítás szempontjából igencsak kedvező), de ennek az ellentéte is könnyedén cáfolható. A karakterek elemzése előtt viszont vessünk egy komolyabb pillantást a személyiségek általános kivitelezésére.
A legnagyobb problémám azzal akadt, hogy nem tudtam kellően azonosulni a főszereplővel. Részben azért, mert nem kaptam meg róla a megfelelő információt, részben pedig azért, mert nem igazán tudtam átérezni a helyzetét. Ez persze nem a te hibád, csupán efajta történetek beli tapasztalatlanságom tört a felszínre.
Na de lényeg a lényeg, a szereplők eléggé felszínesek, kidolgozatlanok. Az általános, hétköznapi jelzőket aggatod rájuk, mint például a szép, de mégis független főszereplő, a kedves legjobb barátnő, tipikus hárpia ellenség, stb. Így nem tudtam lényegesebb különbséget tenni közöttük, és nem utolsó sorban nem tudtam őket elkülöníteni egy sablon karaktertől. Mindemellett pedig az is zavaróvá vált, hogy elég gyakran váltogattad őket, ezzel egyfajta zűrzavart hozva létre. Amint végre kiismerhettünk volna a túlbuzgó barát jeleneteit, rögtön átváltottál a kosárlabdás lánycsapatra, ahol újabb és újabb barátok/ellenségek ütötték fel a fejüket. Ehhez annyit tudnék hozzáfűzni, hogy a jövőben lehetőleg alapozz három-négy fontosabb karakterre, amelyeknek nem csak múltját és külső tulajdonságait, hanem érdeklődési köreit és egyéb sajátosságait is részletbe mélyülően szemlélteted. Általános színvonalról ennyit, jöjjenek hát a blogodon előforduló egyének, akiknek névsorát lázadó jellegű főszereplőnkkel kezdeném el.
A történet kimenetelét tehát a híres és roppant csinos énekes, Avril Lavigne szemszögéből olvashatjuk. Előre leszögezném, hogy a lány valódi énjéről nem tudok túl sokat, így a karakter valósághoz hű szerepéről nem fogok nyilatkozni. Annyit viszont megjegyeznék, hogy a kinézetéből adódó különcség megfelelő mértékben jön át, ez által adva át az olvasónak azt a jellegzetességet, amelyet az énekesnő jelenléte nyújthat.
Komolyabb problémám nem akadt vele, de az tény, hogy a személyisége nincs eléggé kidolgozva. Megtudhatjuk róla, hogy egy rendkívül csinos lány, akit mindenki meg szeretne hódítani, emellett sportos és jófej is, de a közelebbi nemi érintkezés sem áll távol tőle, ami szépen magyarul megfogalmazva ,,kiborította nálam a bilit''. Értem én, hogy élvezi a férfiak társaságát, és azt is teljes mértékben megértem, hogy élni akarja az életét, de ha lehet, ne így. Elég idegesítő volt figyelemmel kísérni, ahogy egyszer egy negyvenéves apával, majd két nappal később annak fiával fekszik össze, mindezt úgy, hogy nem is rágódik a múlton. Azt hiszem nyilvánvaló, hogy milyen véleménnyel vagyok a kisasszony efféle cselekedeteiről.
Na de arra még visszatérnék pár mondat erejéig, hogy felszínes és átlagos az egyénisége. Mint feljebb már említettem, hétköznapi sajátosságokkal rendelkezik, amelyek összessége egy tökéletes képet alakít ki: egy gyönyörű, magabiztos, kalandvágyó lány személyiségét, akinek mindene a bulizás. Nagyjából így tudnám jellemezni Avrilt, hiszen számos kérdést hagyott maga után, többek között a tanulásra, gyermekkori múltjára, különlegesebb tulajdonságaira, érdeklődési köreire vonatkozva. Bár az érdeklődési kör kategória a lány kosárlabda iránti rajongásával bővült, így igazság szerint abba sem köthetek bele, a fokozott bulizást is figyelembe véve. Ezeket a megjegyzéseket leszámítva viszont a jövőben szeretnék még több részletet megtudni Avril szüleiről, kibővítve azt a kifejezést, hogy alkoholizmusra adták fejüket.
Főszereplőnkről nagyjából ennyit tudnék elmondani, hiszen valódi sajátosságainak kibontakozása még lepel alatt áll. További karaktereket nem tudtam kiismerni, ez a szűk körű bemutatásnak és körülírásnak könyvelhető el. Esetleg Adam túlbuzgó baráti szerepéről mesélhetnék egy-két sor erejéig, de az sem lenne túl figyelemre méltó. Csapongó személyisége ebben a kontextusban hasonló Avriléhez, mivel egyszer meleg legjobb barátként, majd vad szerelmesként tűnik fel. A nyolcadik fejezetben végrehajtott tevékenységét pedig teljes mértékben elítélem, és a kezdetben kialakult pozitív véleményem vele kapcsolatban semmissé változott. Remélem, hogy a jövőben visszatér a régi, viszonylag szerethető énje, valamint megtalálja a boldogságot, és nem adódik több probléma vele.
Szereplőkről ennyit tudnék elmondani, és rögtön át is térnék a fogalmazási részre. A pótolhatatlan jótanácsokat viszont ezúttal sem felejtem el: használj minél több részletet, részletet és részletet, rengeteg leírást, és a jelzőként feltűnő különlegességeket se felejtsd el. Ha ezeket többé-kevésbé szem előtt tartod, szerethető(bb), egyedi(bb) egyéniségekkel gazdagíthatod történetedet. 

Szereplők: 2,5/5  

Fogalmazás, stílus: Hosszú várakozás árán végre elérkeztünk a kritika utolsó szempontjához, mely pár bekezdésben a fogalmazást, valamint helyesírást foglalja magába.
Első szempontként a szövegkohéziót és a fejezetek összeállítását vettem figyelembe. A mondatok ritmusával, értelmi összefüggésével nem akadtak problémák, azt leszámítva, hogy eléggé felszínes és lényegre törő összképet mutattak. Hosszabb időre kiterjedő meséléseidet is rendben találtam, amely az imént említett megfigyelés ellenére elfogadható. És ha már (szinte) minden második bekezdésemben kihangsúlyozom a részletek fontosságát, lássunk pár hasznos tanácsot ahhoz, hogy milyen eljárásokkal pótolhatjuk ezt a hiányosságot.
Először is fel kell figyelni arra, hogy hogyan állítod össze egy rész tartalmát. Ha már az alapcselekmény megvan, jöhet a kivitelezés, és ennél a pontnál lépnek érvénybe a különböző szókapcsolatok, hasonlatok, leírások, stb. Ezekre írás közben hatalmas figyelmet kell szentelned, ám ha rengeteg idővel sikerül elsajátítanod egy megfelelő írási tudást, már magától fog érkezni az a fránya részletezés. Ehhez nem csak nagyon sokat kell írnod, hanem az olvasást is napi, vagy heti szinten kell űznöd ahhoz, hogy e két tevékenység tökéletes egyensúlyban legyen. Talán az elején kissé nehéznek tűnik, de hidd el, az alapos, kitartó munkának meg lesz a maga gyümölcsöző eredménye.
Tehát röviden összefoglalva ennyit kéne tenned ahhoz, hogy a különböző szövegrészek aránya élvezetes összességet hozzon létre. A leírásokra külön figyelmet szentelj, hisz e elemek teszik lehetővé a környezet, idő, illetve szereplők teljeskörű kiismerését. A párbeszédek száma lehetne viszonylag kevesebb, mivel a sűrű beszélgetések háttérbe szorítják a fent említett részeket. Élő példa erre az első fejezet tartalma, amely párbeszéddel kezdődik, dialógussal folytatódik, majd a további bekezdésekben is szép számban fordul elő. Javaslom, hogy az imént felsoroltakat mindenképpen tartsd szem előtt a további fejezetek megírásához.
Írási stílusod egy részét szerettem, míg másik felétől legszívesebben a világ végére szaladtam volna. A humorérzéked elnyerte a tetszésemet, annak ellenére, hogy legtöbbször a gúnyra, nevetséges helyzetekre alapozott. Ezen a tényen Avril flegma stílusa sem változtatott, hiszen gyakran ő kezdeményezte egy-egy vicces jelenet kibontakozását. Az viszont hamar kiverte nálam a biztosítékot, hogy (főleg a történet elején) előszeretettel támaszkodsz a trágár szavakra. Én megértem, hogy a főszereplő helyzete és személyisége megköveteli az efajta kifejezéseket, de ennek ellenére arra kérlek, hogy Ne folytasd a használatukat. Ha már a való világban ez nem is oldható meg, a történetek még viszonylag menthetőek a csúnyább mondatrészektől.
Nagyobb vonalakban a szókincsed is kedvező, zavaró ismétlésekbe nem igazán botlottam, de ez még közel sem azt jelenti, hogy fel kéne hagyni a szóbőség gazdagításával. Egy-két helyen nem kerülhetted el ezen apró, de mégis hamar feltűnő folyamatot. (Sajnos példával nem szolgálhatok, mivel bizonyos okok miatt a jegyzeteim folyton helyet változtatnak.)
Helyesírásodra térnék rá, mivel a szövegalkotásról minden észrevételemet leírtam. Őszinte leszek veled, kedves író, mivel számos olyan gyakori hibád van, amelyek egy alapos átnézést, vagy egy béta javító kezét igényelnék. Nem is húznám tovább a szót, jöjjenek hát a példák. (A fentebb említett probléma miatt ezúttal sem fogok bővelkedni a kimásolt mondatokban.)
,,- Értem, persze. – kuncogtam.'' - Igencsak gyakori hiba volt nálad, hogy helytelenül bánsz a mondatvégi írásjelekkel a párbeszédek kapcsán. Az alapvető szabály szerint a pont akkor kerül a mondat első feléhez, ha egy különálló, leíró mondat található közvetlenül mögötte. Egyéb esetekben, amikor a beszélgetéshez csupán egy-két szót kapcsolunk, a pont automatikusan a toldalék végére kerül. Hogy könnyebben megértsd, itt egy példa, többek között a fenti mondat helyes változata:
1.- Értem, persze - kuncogtam. (A pont a kapcsolt szó után kerül.)
2. - Értem, persze. - Széles mosoly kúszott az arcomra. (Ebben az esetben két mondatot különböztetünk meg, így a pont már ott az első rész végén is. Remélem sikerült megérteni e zavaros magyarázatot.)

,,- Rendben. A cuccokat szerintem hagyjuk itt, majd hagy higgyék azt, hogy berúgott.'' - Elírásokból is eleget kaptunk, melyből tökéletes példa az előbbi. A hagy szó helyesen haddként hangzana, de nem ez volt az egyetlen ilyen eset, így csak ajánlani tudom a fokozott figyelmet, illetve egy helyesírási szótár beszerzését. 

,,Belém van zúgva teljesen Adam.'' - Csak szerintem fura ez az összetétel? Naná, hogy kétszer elolvasva már nem. Azt kell mondjam, hogy egy-két ritkább, de még is észrevehető alkalommal ehhez hasonló furcsa fogalmazásokba botlottam. Nem túl súlyos hiba, de elég ahhoz, hogy a bloggerek többségének szemet szúrjon. Egyébként én így írnám a mondatot, hogy valamivel egyszerűbb és hangzatosabb legyen: Adam teljesen belém van zúgva. 

Fogalmazási szempontomat ezzel lezárnám, de a szokásos összegzést most sem hagynám ki: rengeteg gyakorlás áll még előtted ahhoz, hogy profi szintre lépj. E rögös út során jelentős szerepet szánj a helyesírásra és olvasásra, személyes gyakorlásra, és ha ezt betartod, biztos vagyok benne, hogy nem adódnak egyéb problémák. Én hiszek benned, és további sikerekben gazdag jövőt kívánok! :)

Fogalmazás, stílus: 2,5/5
Összesen: 11/20

Remélem a segítségedre válnak a tanácsaim! Köszönöm, hogy elolvashattam a történedet, és  írhattam is róla! További sok sikert kívánok a blogodhoz! :)

Elkészült dizi rendelés

Hellóka (Ennyit a stílusos megjelenésről) ! Ma egy újabb rendeléssel érkeztem.
Köszönöm Raven F. Hatternek, hogy engem választott! ^^

Link 

Kritika - Felhőbe Alkonyult

Szép napot, olvasók! :)

E csodálatos napon egy újabb kritikával fordulok hozzátok, mely a Művészetek hete című verseny nyereményeként készült a tehetséges Ena számára. Bár az alábbi szöveg nem számítható igazi kritikának, írásom központjában a Felhőbe Alkonyult oldala áll.

Jó szórakozást hozzá! :)

Cím: Feltűnően megkapó, legalábbis rám nagy hatással volt. Ugyebár egy vegyes bloggal van dolgunk, ahol főleg novellák, egypercesek és cikkek kerülnek előtérbe. Manapság egy ilyen oldalhoz társított elnevezés legtöbbször a könyvekhez, íráshoz kapcsolódik, így egyértelműen utal arra, hogy mivel találkozhat az olvasó a blogra lépve. Nem mindennapi módon, Te egy különleges megoldást választottál ehhez az eljáráshoz, ennek eredményeként egy hangzatos, egyedi címet hozva létre.
Kijelenthetem, hogy már a zsűrizés idején felkeltette a figyelmemet a blogod elnevezése, amely arra késztetett, hogy gyors látogatást tegyek e oldalra. Meglepetten keresgéltem, és azóta is próbálom megfejteni e gyönyörű kifejezés valódi jelentését. Végül arra jutottam, hogy az érzelmek és gondolatok tömkelege mellett a nem mindennapi írásmódod és blogod egyedisége érvényesül ezen összetételben. Mindenesetre az a bizonyos titokzatosság, amely egykoron elnyerte a tetszésemet, részben még mindig megmaradt, és ha őszinte akarok lenni veled, nekem ettől vált különlegessé és elgondolkodtatóvá az elnevezés szerkezete.
Cím: 5/5

Design: Az első gondolatom az volt, hogy ha valaha nyitni fogok egy novellás, esetleg személyes blogot, olyan rendezett, harmonikus külsővel szeretném ellátni azt, mint amilyennel a te esetedben is találkoztam. Ugyanis a kinézet összképe egy lenyűgöző látványt tárt elém, amelyben ismét nem csalódtam. A kellemes, halvány árnyalatok szemnek kedvezőek, tetszetősek, mindemellett pedig tökéletesen illeszkednek egymáshoz. Az egyszerűség uralkodik a design minden egyes kis négyzetméterén, de ugyanebben az időben a külső nyilvánosságra hozza mutatós, letisztult részét. De ne vesszünk el a fölösleges felszínességben, hanem vessünk egy pillantást a blogod főbb elemeinek kivitelezésére is.
A fejléc első látásra egy dísztelen, üres munkaként könyvelhető el. Már a cím feliratának betűtípusa rendkívül szép, nem túl átlagos, de nem is túl bonyolult, netán olvashatatlan. A hamufekete árnyalat viszonylag eltér a színvilág domináló színeitől, de megfelelően illeszkedik a bejegyzések és a modulsáv szövegéhez. A háttérben elhelyezkedő, színesebb felhő méretétől eltekintve ez is találó. Szerény vélemény szerint kevés helyet szenteltél neki, így a blog háttereként szolgáló, halvány rózsaszín uralkodik a fejléc területének háromnegyed részén. Ez némi ürességet hagy maga után, ami a háttér előfordulását szemügyre véve nem a legjobb megoldás. A háttér feltűnően nagy helyet elfoglaló látképét leszámítva a fejléc rövid időn belül elnyerte a tetszésemet, különleges és nem mindennapi jelenségként tartottam számon.
Az oldalak voltak a design azon részei, amelyeket teljes mértékben rendben találtam. Az elhelyezkedésük a keresgélők részéről kézenfekvő, ráadásul még jól is mutatnak a fejléc fölött. A harmóniához hűen igazodnak, és a blogodon előforduló rózsaszín egy szokatlanul szép árnyalatát hordozzák magukon. Ideális kivitelezésük mellett a tartalmuk is alkalmas, rendezett. Előnyös számban fordulnak elő, amely lehetővé teszi a keresés könnyű lezajlását. Jótanácsot az oldalakkal kapcsolatban nem igazán tudok adni, minden apró-cseprő dolgot elfogadhatóként könyveltem el, így a javításra szoruló elemek felsorolása most a háttérbe szorul, és rögtön rá is térek az oldalsávra.
A modulsáv a blog jobb oldalán fogadja a nézelődőket. Az alapként szolgáló rózsaszín tölti be itt is a háttér szerepét, amely fokozott jelenléte után sem válik unalmassá, netán zavaróvá. Oldalsávod is tökéletes példa a blogodon található további rendezettségre és egyszerűségre. Tetején egy rövid, de annál tartalmasabb köszöntő fogadja az olvasót, amely a sáv további részén található idézetekkel és inspirációs képekkel teremti meg a hangulatot. Ezek összességét szemügyre véve a nézelődő már megalkothatja első benyomását, mely alapján döntést hoz arról, hogy folytatja-e az oldalon történő keresését, vagy sem. Nálam ez az elsődleges véleményalkotás egyértelműen pozitívnak minősült, a letisztult külsőt és a modulsávban található, olvasásra fektetett hangsúlyt figyelembe véve.
Külön pirospont jár, amiért felfigyeltél a Chat színeire. Az eddigi kritikáim többségében állandó jelleggel említést tettem rá, hogy nem rajongok az egyszínű, háttérbe olvadó csevegőkért. Személyes vélemény szerint egy több árnyalatot magába foglaló üzenetközvetítő nem csak esztétikusabb, hanem a blog többi részéhez is jobban passzol, természetesen az oldal színvilágához hűen igazodva. Kellemes csalódásként ért, hogy nálad a számomra kedvezőbb eset lépett érvénybe, és a kissé összepréselődött formáját szem elől tévesztve tökéletes kinézetet biztosított.
Az oldalsávval kapcsolatban nem fedeztem fel több megjegyzésre méltó dolgot. Azt még külön megjegyezném, hogy szerfölött tetszettek a modulok között elterülő elválasztóvonalak, amelyek magukba foglalták az elem címét. A szükséges modulok egytől-egyig helyet kaptak a jobb oldali sávban, így a lényeget hozod nyilvánosságra a fölösleges dolgok helyett. Ez az eljárás ez alkalommal is elnyerte a szimpátiámat, és ez nagyobb vonalakban a blog többi részéről is elmondható.
A bejegyzésekről is ejtenék pár lényegtelen szót, mielőtt a történetes szempontra térnék át. A szöveg rendezett, sorkizártban íródott, ami egységes külsőt von a főoldal összképére. Egy idő után mégis hiányoltam a bekezdéseket, amelyek elválasztanák a téma szerint elkülönülő bekezdéseket, habár erre a célra tökéletes megoldás volt az üres sorok bevetése. Az írások címe megfelelő nagyságú, viszont egy fokkal jobban illeszkedhetne a blog főcímének feliratához. Ennek ellenére a bejegyzések témáját közvetítő, halványkék szalagok tetszetős képet vontak az összhatásra, és ehhez a szövegben előforduló különleges, találó képek is hozzájárultak. Nagyrészt ennyit tudnék elmondani ezen elemekről, mivel kötözködni már oly sokadszorra nem tudok.
Lényegében, kurtán-furcsán összefoglalva ennyi lenne a blogod kinézetéről: az egyszerűség, letisztultság elve lép érvénybe, amely magával hordozza a szépség általános fogalmát. Az én tetszésemet mindenesetre már első látás alkalmával elnyerte, és azt a pár zavaró észrevételt leszámítva, amit eddigi kritikámban megemlítettem, nem köthettem bele csodálatos kivitelezésébe.
Design: 5/5 

Novellák, cikkek: Ugyebár a te esetedben nem beszélhetünk kimondottan történetről, így ebben a részben a blogodon eddig megjelent novellákról, cikkekről, és egyéb írásokról fogok röviden beszélni. De mielőtt még egyből belevágnék a cselekményszálak boncolgatásába, elemzésébe, vessünk egy pillantást a novellák általános színvonalára, kivitelezésére.
Először is szögezzünk le pár közérdekű dolgot: A blog írója, becses nevén, Ena, kiemelkedő tehetséggel rendelkezik az írás terén, amelyről a versenyen elért helyezése is árulkodik. Nem hazudok, amikor azt mondom, hogy ebből az egész eseményből többet tanultam az írásaidból, mint amennyit te tanulhatsz ebből a kritikának nem nevezhető bejegyzésből. Ezzel csak annyit szerettem volna mondani, hogy a színvonalad kimagasló, a novellákban, cikkekben mindig érdekes témákat helyezel a középpontba, amelyek lekötik az olvasó figyelmét. A kivitelezés úgyszintén tökéletes, az események alakítása megkapó, mindig történik valami, ami a blogon tartja az alkalmi, vagy éppenséggel rendszeres olvasót. A cselekményszálak és a színvonal tehát feltűnően jó, nincs olyan része, amelyet korrigálni kéne. Ezzel a fogalmazási szempontban fogok részletesebben foglalkozni, addig is lássuk, mivel szolgált a Felhőbe Alkonyult kínálata.
Az Egypercesek menüpont alatt rövidebb, elgondolkodtató írásokat, illetve versek sorait pillanthatjuk meg. Az első kategóriába ezidáig a Megfelelve szeretni című bejegyzés sorolható, mely igencsak mély témát ragad meg. A szerelem bonyolult felépítését próbálja kiismerni, amihez én abszolúte nem értek, de a te soraidat olvasva mégis úgy éreztem, hogy rátaláltam egy igazi kapcsolat lényeges meghatározására. Nem bonyolítod túl a dolgokat, egyszerűen viszonyulsz e mindennapi érzéshez, és kiemeled a legfontosabb elemet egy egészséges kapcsolathoz: a boldogságot. Bár én nem vagyok egy ízig-vérig romantikus ember, a gondolataidban megjelenő feltevések engem is gondolkodóba ejtettek.
A versek terén már két alkotást is figyelemmel kísérhettünk, melyek Ködkép a viszontlátásról, illetve Rímtánc néven kerültek nyilvánosságra. Először is meg szeretném jegyezni, hogy értékeltem az írásaid kreatív címekkel való ellátását. Mindamellett, hogy fölöttébb lényegre törőek, még jól is hangzanak, így amikor munkáid között kutattam, egyedi névvel ellátott, igényes munkákra akadtam. Ezekből a verseket emelném ki pár mondat erejéig.
Rímekbe szedett szavaid összetett érzelmekkel és gondolatokkal vannak telehintve, melyeket kicsiny terjedelmük ellenére is öröm volt végigolvasni. Bár efajta alkotásaid nem a sorvégek hibátlan összecsengéséről ragadtak meg az emlékezetemben, megteremtették a hangulatot, és nagyobb vonalakban sikerült átadniuk azt a rövid kis üzenetet, amely a sorokban rejtőzött el. Személyes vélemény szerint a versíráshoz is megvan a tehetséged, de az igazi erősséged a novellákban rejlik. Ennek ellenére a jövőben még örömmel olvasnék tőled verseket, csupán a terjedelmen és a rímeken kellene egy kicsit változtatni ahhoz, hogy minden kiváló legyen.
És akkor most jöjjenek azok a novellák, amelyek bámulatos soraikkal olyannyira elvarázsoltak, hogy eme kategória első helyezettjének nyilvánítottam a blog íróját. Nem hazudok nagyot, amikor kijelentem, hogy ezek az írásaid voltak azok, amelyek a legjobban lekötöttek az oldalon tartózkodásom ideje alatt. Már alapjában véve jó pont, hogy az egyedi címválasztás itt is színre lép, valamint a kitűnő színvonal is a ragyogó általános fölé emelkedett. De mielőtt még előrehoznám a fogalmazási szempont lényegét, figyeljük meg lenyűgöző irományainkat, melyek tökéletes kivitelezésébe nem tudtam belekötni.
A novelláid általában a háttérbe szorítják a cselekvést, és az érzelmek, gondolatok felszínre kerülésére fektetnek nagyobb hangsúlyt. Habár jómagam szeretem az olyan írásokat, amelyekben a szereplők a tettek mezejére lépnek, a te elgondolkodtató, saját meglátással és világnézettel ellátott novelláid is teljes mértékben levettek a lábamról. Elsősorban az Egy lépésre jár a messzeség sorait fogom pár mondatban kiértékelni, de előre szólok, hogy sorsdöntő újdonságot, netán jótanácsot nem tudok hozzáfűzni.
Utóbbi mondatomban említett novellád egy színész karrierjének gyors ütemű lehanyatlásáról számol be. A lényeg megfelelően átjön, hiszen a fájdalom és szenvedés jelenléte szinte kézzel fogható. Terjedelem szempontjából nem túl hosszú, és az elegendő képalkotáshoz szükséges információ mellett még számos kérdés felmerül, amelyek még szerethetőbbé teszik az egészet. A részletes leírás a gyönyörű kifejezések, hasonlatok hangulatteremtő jelenlétét teszi lehetővé, amely hűen tükrözi az író nem mindennapi írási stílusát. Annak ellenére, hogy szeretek a lehető legtöbbet megtudni egy adott történetről, ez a számos megválaszolatlan kérdést felsorakoztató novella is pillanatok alatt elnyerte a tetszésemet. Szomorkás, keserédes hangulata felemelő érzéseket váltott ki belőlem, amelyek biztosították azt az elhatározásomat, hogy folytassam kutatómunkámat a blogod területén.
Másik két novellád, A Sápadt végzet és a Hajnali emlék ugyanazon témák körül forog. Előbbi alkotásoddal neveztél a versenyünkre is, így erről a kettőről most kissé részletesebben fogok beszámolni.
Ha emlékezőtehetségem nem csal, mindkettő a II. világháború következményeiről mesél az olvasónak. Az imént említett első novella egy betegápoló megrázó élményeit írja le, míg a versenyre beküldött alkotás egy visszaemlékezést tár a nyilvánosság elé. Ismételten a világ negatív oldalát dolgozza fel, amelyben főszerepet kap a szenvedés, a kegyetlenség, és az irdatlan, véget nem érő fájdalom. Ezt a műfajt meglepően jól dolgozod fel, a rideg valóságot szövöd bele élethű soraidba, amelyek egy lelketlen, mégis ragyogó összképet hoznak létre. A részletek ebben az esetben is a felszínre törnek, és ezzel teszik teljessé azt a csodálatos világot, amelynek középpontját rendkívül tehetséges írási stílusod tölti be. Én ehhez jótanácsot nem tudok adni, csupán őszinte gratulációmat küldöm figyelemre méltó mesterműveidhez.
Novellás, vegyes bloghoz általában nem szoktam szereplős szempontot írni, mivel egyrészes történetekhez nem kötelező a karakterek teljeskörű kiismerése. A te esetedben viszont annyit még hozzáfűznék, hogy abban a három novellában, amelyeket eddig közzétettél, megfelelően mutatod be főszereplőidet, elsősorban a régi életükre fektetve a hangsúlyt. Az alapinformációk megvannak, így említésre méltó dolgot nem tudnék kiemelni az irományaidból.
Nagyjából ennyit tudnék elmondani az írásaidról, amelyek személy szerint odaragasztottak a képernyő elé, és ennek eredményeként kíváncsian olvastam végig minden egyes bejegyzést, bekezdést, sort és betűt. A továbbiakban is számtalan efajta lenyűgöző írásra számítok tőled, és biztos vagyok benne, hogy ez a kívánságom rövidebb-huzamosabb időn belül teljesülni fog! :)
Novellák, cikkek: 5/5 

Fogalmazás, stílus: Elérkeztünk hát az utolsó szemponthoz, amelyet szokásomhoz híven két részre fogok osztani: első ízben a szövegalkotásra, a későbbiekben pedig a helyesírásra fogok kitérni. Előre kijelentem, hogy nem leszek túl bőbeszédű, mivel a jóról nem tudok túl sokáig beszélni.
A fogalmazásodba és írási stílusodba már a versenyes novella során beleszerettem. Amint elolvastam a Hajnali emlék című alkotásodat, rájöttem arra, hogy ezt folytatnom kell. Folytatnom kell az írásaid olvasását, és ha furcsán hangzik, ha nem, egy kicsit magamra találtam a soraidban. Kevés hibát, viszont annál több kellemes meglepetést találtam, amelyről a lényegesebbeket fogom most összegyűjteni.
A szövegalkotás és szövegkohézió együttese tökéletes harmóniában működött. Szép, kerek, kifejező mondatokat használsz, alaposan körülírod az adott helyzetet, időt, környezetet, és ezekhez gyakran társítasz élethű hasonlatokat, egyedi kifejezéseket. A novelláid olvasása közben olyan érzésem támadt, mintha egy remek prózai alkotást olvasnék, enyhe lírai beütéssel. Ezt a megállapítást pedig az imént említett szóképekből, kifejezésekből, illetve az érzelmek, gondolatok fontosságából vontam le. Akárhogy is legyen, ahogy a szavakkal bánsz, az egy élvezetes összképet hoz létre.
Szövegrészek kapcsán sem akadtak komolyabb problémák. Bár néha elvesztél a részletekben és a háttérbe szorítottad a tettek mezejét, nagyobb vonalakban élmény volt tanulmányozni a soraidat. (És ezt most én mondom, a részletbolond őrült, aki odáig van a centiméterről-centiméterre haladó leírásokért.)
A párbeszédek és a leírások megfelelően illeszkedtek, és mindemellett számos helyen dobták fel a bekezdést jelenlétükkel. Gazdag szókincsed és különleges fogalmazásod is nagyban hozzájárult eme elemekhez, amelynek eredményeként alapos, igényes bejegyzéseket olvashattam tőled. Ha esetleg még nem említettem volna meg, imádom a stílusodat, és minden egyes apró kis részletét örömmel fogadtam. Mellesleg a szöveg mondatainak ritmusát sem bontottad fel, így joggal állíthatom, hogy kimagasló írási tudással rendelkezel.
A helyesírásod kifogástalan, szemmel látható, hogy tisztában vagy a szavak nyelvtanilag helyes formájával, illetve az alapvető szabályokkal. Sem szóismétlést, sem említést érdemlő hibákat nem találtam, így a bejegyzés ,,kritika'' elnevezéséhez hűen egy-két apróbb elírást fogok most felsorakoztatni.

,,Az elmúlt két hónapban ahányszor csak meghallotta az ajtó nyikorgó mozgását, Margery minden esetben megkövült, hiszen semmikép sem tudhatta biztosra, hogy a nagyapja tért haza.'' - Az összetett mondatba belerondított ez az elírás, mely helyesen semmiképpként hangzana.
,, Az előtte fekvőnek sok mindenből kijutott a láztól kezdve, egészen a hasán húzódó lőtt sebig, de a fájdalmak dacárai is hű maradt a harcos mivoltához.'' - Nem túl szemet szúró elírás, mely korrigáláshoz csupán azt a fránya i betűt kell eltüntetni a képből.

Másfajta észrevételeim egyáltalán nem voltak, így utolsó szempontomat ezzel le is zárnám. Véleményem röviden ennyi volna: nagyszerűen írsz, amelyhez sem kritikát, sem jótanácsot nem tudok hozzáfűzni. Írásod nyelvezete sokszínű, megkapó, mely semmilyen javítást nem igényel. Én ehhez további sikerekben és kitűnő eredményekben gazdag jövőt kívánok! :) (Azt az elérhetetlen ötöst szőrszálhasogató énem ez alkalommal sem engedte meg, abból az elvből kiindulva, hogy minden kiváló szint fölött van még egy felsőbb lépcsőfok. Neked is ezt az üzenetet küldöm, de az a tény ismét megjegyzést érdemel, hogy Te, kedves író, már most is egy ragyogó, kifogástalan ismerettel rendelkezel! Csak így tovább! :) )

Fogalmazás, stílus: 4,5/5
Összesen: 24,5/25 
 
Remélem a segítségedre válnak a tanácsaim! Köszönöm, hogy elolvashattam a történeteidet, és  írhattam is róla! További sok sikert kívánok a blogodhoz! :)

Fejlécalapok, vagy valami olyasmik

Halihó! Ma hoztam pár saját készítésű fejlécalapot, bár szerintem inkább valami retardált textúrákhoz hasonlítanak. Természetesen ezek mindenike elvihető, remélem valakinek hasznára válnak, és tetszenek nektek.

Ha viszel valamit, kérlek jelezd!

(Minden kép 1000x700 - as méretű, ezen természetesen kedv szerint változtatni lehet)

BRÉKING! ÚJ ROVAT ll Shannara : A jövő krónikái - kritika

((Kicsi megjegyzés mielőtt belekezdenék: gondolom mindenkinek feltűnt, hogy gyakorlatilag semmit sem csinálok amióta csak felvettek az oldalra kritikusnak, sajnos hamar rá kellett jönnöm, én egyenesen képtelen vagyon blogokról kritikát írni. S mivel nálam szinte már létszükséglet a legújabb sorozatok és mozifilmek csekkolása, gyakorlatilag hagyomány, hogy egy héten kétszer moziba megyek, ezért indítanék egy új rovatot, melyekben újabb mozifilmekről illetve sorozatokról írok kisebb ismertetőt, beszámolót, illetve ajánlót, érdemes lenne e az adott műalkotásba időt illetve pénzt fektetni. Nem tudom ti erre mennyire vagytok kapósak, esetleges szándékaitokat/kéréseiteket szívesen várom kommentben!))

Tehát, térjünk végre a lényegre:

Drága olvasóim, azért gyűltünk ma itt egybe eme blogocskán, mert az MTV tárgyalásain valaki nagyon jót érzett, és felhozta az ötletet, hogy "Hé, milyen lenne, ha sorozatot csinálnánk egy  fantasy könyvsorozat harmadik kötetéből?", és bár fogalmam sincs mit érezhettek a többiek, zöld utat kapott a dolog. Bár én a helyükben még átgondoltam volna.

Na de ne haladjunk bele ennyire előre a dolgokba.

Először az amerikai MTV egyik reklámjában figyeltem fel Austin Buttler-re, és azonnal utána kellett néznem, drága egyetlen múzsám mégis hogyan kerül az MTV-hez. Ekkor bukkantam rá az előzetesre, amiből nem nagyon érdekelt sok minden a szőkeségen kívül,  de mivel a fantasy része a dolognak megmaradt, hazaértem után egyből csekkolnom kellett, ugyanis már rég óta ki voltam éhezve valami szaftos kis fantasy-ra. Elkezdtem az első részt, és abban a szent pillanatban vele együtt kezdődtek a problémák is.

Hol is kezdjem?

Ja igen, a leírással:

Évezredekkel civilizációnk pusztulása után bolygónkat - amit ekkor már
Négyföldként ismerünk - az emberek mellett trollok, gnómok és elfek lakják. Utóbbiak közé tartozik a Shannara-család, akik felmenőik révén olyan természetfeletti képességek birtokosai, amelyek segítségével döntően befolyásolhatják a világ alakulását. A világét, amit most rég feledésbe merült, sötét erők fenyegetnek. A gonosz ellen három, egymástól gyökeresen eltérő személyiség fog össze: Amberle, az elf hercegnő, a Shannara-család utolsó leszármazottja, a félig ember, félig elf Will és Eretria, a bandita. Küldetésük, hogy megmentsék a világot - ám eközben saját félelmeikkel is meg kell küzdeniük.

Oké, az egész egy újabb posztapokalitpikus tinidrámának hangzik, de ne ilyedjetek meg, az is, de a legnagyobb problémája: többnek akar látszani annál, ami. Egyrészt: ha évezredekkel civilizációnk pusztulása után járunk, a föld hogy lehet még ennyire ép, miért nem égett még szét minden a szétroncsolt ózonréteg miatt, és ha meg is oldanánk "a civilizációnkkal együtt pusztul a föld is" problémát, PÁR EZER ÉVVEL UTÁNUNK játszódik a történet, akkor meg magyarázza már el nekem valaki, hogy mégis hogyan alakulhat ki kismillió új faj, kezdve a mágiát birtokló druidákkal és szintén varázslény, elrondult, csúnya trollokkal? Persze megjelent a szokásos "téged nem érdekel milyenek lehettek a régi emberek? Miket építhettek?" - párbeszéd, amiben szintén nem épül sok logikára, túl volt erőltetve a hatásnövelés, bár nem csak ebben a jelenetben.

Azzal kezdődik csodás kis történetünk, hogy egy elf hercegnő indul egy versenyen, amin bekötött szemmel kell végigfuti egy erdőn (ezek amúgy teljesen hülyének nézik az olvasót? Bekötött szemmel felfutni egy hegyre? Na ne szórakozzunk már, rosszabb nem jutott eszükbe?), s az első hét felérő mekkora kiválasztott. Miben is? Ja igen, hogy gondozhassanak egy fát.  Azért a ti képességeiteket is meghaladja, ugye? - na, nagyjából ilyeneket gondoltam először. Visszatérve a témára, ezen a versenyen indul az elf hercegnő is, és máris kikürtölik a hatszáznegyvenhetedik világvégét, hogy mer indulni egy lány, ráadásul a hercegnő. Na, és vajon ki ér be nagynehezen utolsóként? *SPOILER VESZÉLY* Hát a hercegnő, mekkora fordulat. *SPOILER END* (klisé)

Hamar megtudjuk, hogy a fa egy varázs hatalmú fő-ős-mágikus-izé, aminek minden levele egy gonosz démont tart örök börtönben, s ha a fa haldokolni kezd, vége a világnak hatszáznegyvennyolcadszor, mert ugye megszállják a földet a trollok. S drága királynénk, amint megérinti a fát, látomásokat lát, látja, hogy meg fog ölni mindenkit, és hogy nehogy megtörténjen mindez, elmenekül(klisé). Ti sem számítottatok volna erre, ugye?

Hirtelen snittet váltunk, ahol megjelenik a szőkeség, egy félelf hányattatot sorsú fiú szerepében, aki soha nem tartozott sehová félvérsége miatt, ezzel egyben a világ legeldugottabb helyén nőtt fel, s semmit sem tud semmiről(klisé). Hú de meglepő. Meghal az édesanyja, aki valami világító kék tündérköveket hagy rá, A srác útnak indul gyógyítást tanulni, s hamar veszélybe is kerül az élete, de hirtelen megjelenik egy gyönyörűszép lány, aki megmenti az életét, és hazaviszi. A lányról hamar ki is derül hogy szélhámos, ellopja tőle a köveit, és elmenekül(klisé). Nagy fordulat, ugye?

Újabb snittváltás, váltunk, ahol feléled ősi álmából egy druida, (ennek a világnak az értelmezésében egy ősi-jamindenreképesvagyokésvarázsolok-fickó), mert szóllítja őt a fa. Elmegy a fához, megállapítja, hogy hadoklik, s miután lecseszta az öreg királyt, hogy merte meseként tanítani a fiataloknak a régi, mágikus múltat (enyhe utalás az ókori/középkori világ és a mai ember szemléletére, hmm, ki tudja, lehet az a lényege az egész sorozatnak, hogy ne lepődjünk meg, ha hirtelen Zeusz felbukkan, és villámokat dobál az idegesítő emberekre. Sőt! A sorozat tanulsága: ne légy idegesítő, Zeusz bácsi jön, és lecsap egy villámmal), félretéve a bohóckodást, a Druida útnak is ered, hogy közölje főszereplőnkkel, ő az utolsó Shannara leszármazott, királyi sarj(klisé), akinek az apja megmentette a világot a gonosz démon bácsitól három villogó kővel(klisé). Ezért együtt elmennek megkeresni a királynőt és a köveket, ahol belebotlanak a feljebb említett gyönyörű tolvaj lányba s gonosz apjába, aki biza' kicsinálja, ha nem hozza el neki a köveket. Klisé.

Többet is írnék, de sajnos ennyi az első két rész tartalma, ennél többet nem mondhatok. 

Ja igen, még valami: hogy megmentsék a világot, hárman elindulnak, mert a hercegnőcskénknek el kell vinni e a fában lakozó gyöngyöt, vagy mit, megmártóztatni valamiben, hogy visszahozva elültessék, és újjáéledjen a fa. Magyarázzátok már el, mi ez a Gyűrűk Ura-Iliász-égig érő paszúly gyúrma így egyben? K-L-I-S-É.

Magában a világösszetételben rengeteg a baki, bár nem értem miért kellett ennyire erőltetni ezt a posztapokaliptika dolgot, rengeteget rontott a helyzeten, nagyon érezhető, hogy csak hatásvadászat, elvégre miéert másért van rajta az összes poszteren, miért szerepel minden egyes Shannara-szóval együtt emlegetett bármiben? Egy dolgot váltott csak ki belőlem: KLISÉ.

Nem javult az érzetem amint haladtunk előre a sztoriban, folyton azon agyal az ember miközben nézi, hogy "mégis hogyan lehetett egy Amerikából párezer év alatt fantasy kánaán? A föld is évmilliók alatt alakult ilyenné. Meg, ha már benne van az egész sorozat alapkövében, hogy a társadalom mennyire elpártolt a régi, mágiát élő világtól,  nevettséges mesének tartják az egészet, holott olyan emberek tapasztalták(mármint a mágiát), akik alig harminc-negyven-ötven évvel idősebbek, wtf?! Csak úgy urgálnak a területek között, hatalmas távokat tesznek meg jelenetről jelenetre, és elmaradhatatlan a "Gyere, vár a végzeted!" szöveg, vagy a tömérdek elf-fül poén. Sok a lyuk múlton, történelmen, a világ mágiájának felépítésén, amit nemes egyszerűséggel hagynak tátongani, nem nagyon érdekük betömni sehol semmit, és szeretik elővenni legnagyobb fordulatként a jó régi, Hollywoodi filmek őskorában is jól bemutatott "az utolsó pillanatban felbukkan valaki aki megváltoztatja a szál kimenetelét és más irányba tereli" trükköt, ami első pár alkalommar még poén, de sok negyven percet végigülve már eléggé agyhalált tud okozni. Gyakorlatilag soha sem izgultam a sorozat alatt, semmikor sem lepődtem meg, mert NEM MUTATOTT SEMMI ÚJJAT. Fogta az összes eddig létező menő fantasy világot (Narnia, Trónok Harca, Gyűrűk ura, Végzet ereklyéi, Warcraft, Elder Scrolls, és még sorolhatnám), kivett belőle részeket és részleteket, és egybegyúrta. De szó szerint, sokhelyt deja-vu -t idéző monológok illetve párbeszédek is hangzottak el.

Nem mertem utána nézni ki volt a forgatókönyv író, de soha többé nem engedném írásközelbe, az egyszer szent. A vágót legszívesebben felakasztanám, nem tudom mekkora bakik voltak a felvételekben amiket ennyire el akart fedni ezekkel az értékelhetetlen filterekkel/színtónussal, de valami förtelem, nagyon elrontja az élvezetet sokhelyt, az első részben főleg, bár ez a sokadik rész után kezd javulni kissé, bár azért én elásanám magam, ha így vágnék meg egy MTV sorozatot. A stylist viszont borzalmas volt, azok a jelmezek egyéni véleményem szerint förtelmesek, például mégis mit keres egy fekete csőfarmer és egy bőrfűző egy fantasy-mágikus világban? Ha már ennyire erőletették ezt a témát, és nem voltak képesek újítást vinni bele, ne a ruhákkal próbáljanak beújítani. Komolyan nem lepődnék meg, ha legközelebb a hercegnőnk egy Louis Vuitton táskával libegne be a kamerák elé.

És szerintem maguk a színészek is tudták, hogy semmi esélye a sorozatnak és veszett ügyük van, szinte láttam a szemükben a "Kit érdekel, ezt az MTV adja majd le, lebratyózhatunk a Teen Wolf casttal, celebek leszünk, simán megéri, YOLO!". De sajnos még Austin Buttler 10/10es sármja, vagy a színészek a sorozathoz képest makulátlan alakítása sem képes elvonni a figyelmünket a C-kategóriás ócska fantasy történetről, fűszerezve egy kis tinik felé vevő felnövős-tinik mentik meg a világot-posztapokaliptikus utánunk lévős -töltelékről, amivel csak el akarják adni a sorozatot, ugyanis jó kalóriadús klisével megkent csokitorta jó nagy hatásvadászat nevű habbal a tetején.

Hogy kiknek ajánlom? Senkinek, bár külföldön ahogy látom, akadnak rajongók, de nem csoda, hogy akkora rajongótábora nincs a dolognak, egy Teen Wolf mellett nem csodálom, na és még ott a többi tinisorozat. 

Szánj e rá időt? Ha fantasy rajongó vagy, esetleg érdekel az írás, rendezés, filmezés, színészkedés, nézd meg, hogy azért be tudd lőni a nagy alkotások után érkező tipikus, tölteléknek gyártott utánzatokat is, és tudd, milyen elemeket ne építs egy ilyen témájú műlakotásba.

Ha nem vagy jártas a fantasy terén, semmiképp se kezd el, ugyanis nem nagyon fogod érteni felháborodásom és a sorozatot lehúzásom okát, ha pedig jártas vagy az ilyesmiben, és megnézed, egyet fogsz érteni velem.

Minden esetre sokkal jobb sorozatok is vannak ennél, nagy végelkeseredés kell, és antiszocság, hogy eljusson az ember a C-kategóriás fantasy-kig, pedig sajnos van belőlük elég. Inkább menjetek, és olvassatok Gyűrűk Urát!

Puszilok mindenkit:

Joy McKenzie

Utóirat: Egy baráttal szépen megbeszéltük, hogy szerintünk Tolkien biztos forog a sírjában.