Kritika - Dimenziógóta - A jövő rajtunk múlik

Sziasztok! :)

Mint azt a bejegyzés címe is mutatja, mostani írásom is kritikaként funkcionál, melyet a Dimenziógóta - A jövő rajtunk múlik elnevezésű blog alapján állítottam össze. A kedves megrendelő pedig Donatella C. Antmerson, akinek hosszútávú türelmét ez úton is szeretném megköszönni. 

Minden esetre könnyed napot és kellemes olvasást kívánok! :) 

Cím: A névválasztás feltűnően kreatív, azt meg kell jegyezni. Kritikaírói pályafutásom során még nem találkoztam ehhez fogható elnevezéssel, így nem okozok nagy meglepetést, amikor kijelentem, hogy kíváncsisággal és igencsak nagy érdeklődéssel vártam ki a történet sorra kerülését. És amikor végre időm adódott a fejezetek elemzésére, egyre nagyobb csalódás uralkodott el rajtam olvasás közben. Ez a véleményváltozás pedig részben az én hibám, részben pedig a tiéd, kedves író. 

Tény, hogy a blogod még az elején jár, de az a három fejezet, amely eddig nyilvánosságra került, nem hordozza magával azt a misztikus hangulatot, amit elvártam volna. Ugyan szerepelnek benne varázslatos elemek, de a domináló események jobban kötődnek a hétköznapi világhoz, és annak problémáihoz. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektetsz a főszereplő átlagosnak nem nevezhető (mégis mindennapos) életére, mint leírás, mint terjedelem szempontjából. Ennek ellenére a történet varázslatos oldala háttérbe szorul, egy gyors szemléltetés során ráruházod egy másik világ létezését az olvasóra, aztán vissza is térsz Ebony emberi környezetéhez ( és gratulálok, Sophia, sikeresen eltértél a szemponttól.) 

Lényeg a lényeg, a cím számomra még nem hozta meg azt az áttörést, amelyre a kezdetektől fogva vártam. Lehet, hogy velem van a baj, de ezt a mellékes tényezőt szem elől tévesztve a jövőben sokkal nagyobb hangsúlyt fektess a másik dimenzió kilétére, az átlagos, és teljesen kivesézett Föld bemutatása helyett. 

Cím: 4/5 

Design: Habár egy fantasy történethez nem éppen ilyen színvilágú kinézetet társítanék, a választás rendkívüli összképet eredményezett. Szemnek kedvező hatást ér el a vörös és a szürke egyszerű kombinációja, melyek harmonikusan illeszkednek egymáshoz. Az átlagos letisztultság itt is érvényesült, és szerény személyemnek tökéletes külsővel látta el a blog oldalát. Természetesen kisebb-nagyobb bökkenőkkel, melyek immár teljesen eltérnek a kinézet árnyalataitól.
Kezdjük hát az egyik legfontosabb elemmel, a fejléccel. Az elhelyezése kedvező, közvetlenül a bejegyzések fölött található, ami egyfajta összhangot teremt a fejezetek területével. Az összetétele is nagyszerű, hűen tükrözi a történet fontosabb elemeit. Megtekinthetünk apró, de mégis tetszetős motívumokat, elkezdve egy lépcsőtől, elérve a véres falhoz, illetve a fényes égőkhöz, virágos mintákhoz. Mindezek titokzatos, mégis varázslatos fejlécet biztosítanak, amelynek külső összetételével az égvilágon semmi problémám nem akadt. Amibe okkal beleköthetnék, az a mérete lenne. Ugyan első látásra megfelelőnek könyvelhető el, pár perces szemlélet után már feltűnik az üresség, amelyet maga után hagy.
A széleskörű szürkeség igencsak lehangoló, de ugyanebben az időben megnyugtató, és az imént említett szín egy nagyon szép árnyalatát tárja a nézelődő felé. Ennek ellenére a túlzott használata kissé zavaró (és ezt én mondom, aki odáig van a sötétebb színekért), ezáltal a háttér kerül előtérbe, míg a lenyűgöző fejléc nem kapja meg a neki járó figyelmet. Én a helyedben mindenképp változtatnék ezen, hiszen a fényűző képen könnyedén megfigyelhető, hogy alapos munkát végeztek vele. Egy nem túl sok időt igénybe vevő méretváltoztatás alkalmazását javasolnám tehát, melynek eredményeként a blog tetején helyet kapó kép is szerepéhez hűen érvényesülhetne. 
Amit a textúrák terén még hozzátennék, az elsősorban a cím feliratához kapcsolódik. Már csak a főcím hiányát szemügyre véve kötözködnöm kell, mivel ez is elengedhetetlen része egy teljes fejlécnek. Ha már sikerült egy ilyen hangzatos, nem mindennapi elnevezést a blogodra ruháznod, akkor ez az összetétel azt is megérdemelné, hogy helyet kapjon a blogod hangulatát tükröző képen, mellesleg elfogadható méretben. A második észrevételem ugyanis ismételten a méretre vonatkozik. A Jövő rajtunk múlik feltüntetése feltűnően apró, így nekem is némi problémát okozott az elolvasása. Az elrendezés másként kézenfekvő, ahogy a betűtípus is találó. Az viszont még mindig szúrja a szememet, hogy az elnevezés első fele, a Dimenziógóta nem fért rá a képre. Én a helyedben ezt a hiányosságot is azonnal pótolnám, esetleg a szerkesztő segítségét kérném. Erre pedig tökéletes hely lenne a főszereplő alatti halvány füstfelhő, mely amúgy is némi ürességet csempész az összképbe. A többi textúra elnyerte a tetszésemet, különösen Ebony, valamint a farkas karaktere vonta magára a figyelmemet. Ezeket a kisebb-nagyobb meglátásokat szem elől tévesztve őszinte gratulációmat küldöm a fejléc készítőjének, mivel egy számomra egyszerű, mégis mutatós munkát sikerült létrehoznia.
A modulsáv, az iménti ponthoz hasonlóan, szinte kifogástalannak bizonyult. Rögtön a tetején a fülszöveg terpeszkedik, ami igencsak kedvező az éppen arra járóknak. E rövid előhang tartalma pillanatok alatt felkeltheti egy blogger érdeklődését, aki rajong ezen műfajért. Akárcsak az emberiség többsége, én is kedvelem a fantasyt, de a fülszöveged megtekintése után csalódnom kellett, részben pozitív, részben negatív értelemben. Kellemes meglepetésként fogadtam, hogy a blog egy érdekes témát dolgoz fel, de az előszó kissé nehézkesen szemlélteti a lényeges részeket. Gyors tempóban ugrál egyik szálról a másikra, egyik pillanatban Ebony élete kerül a rivaldafénybe, míg egy-két mondat után a párhuzamos dimenzió kifejtése dominál. Az alapötlet mindenképp megkapó, sőt, a sorok elolvasása után rögtön a fejezetek keresését léptettem érvénybe, de ettől függetlenül a fülszöveg egy árnyalattal lehetne hosszabb is. Ezt leszámítva viszont piros pontként könyveltem el a visszafogott információ-használatot, amelyet elkerülve nem lőtted le a fő poénokat. Valamint azt is örömmel fogadtam, hogy az elírások, illetve vesszőhibácskák teljes mértékben elkerülték az előhang szerkezetét.
Az oldalsáv többi részét  nagyobb vonalakban rendben találtam, és a külalakja is hűen igazodott a design kinézetéhez - mondjuk a bal oldali sáv teljesen üres maradt, de ez a széles háttér következményeként is értelmezhető.  Amit itt még szóvá tennék, az a Chat színvilágának egyhangúsága, melyet kritikáim során szinte kivétel nélkül megemlítettem. Az üzenetközvetítő unalmas külsejét a háttér árnyalatának társításával lehetne szebbé varázsolni, amellett a feltűnően apró mérettel sem ártana kezdeni valamit. Ha netán megfontolnád mostani tanácsomat, azt hiszem mindketten tisztában vagyunk vele, hogy milyen eljárást is kéne követned.
Modulsávról lényegében ennyit, jöjjenek hát az oldalak. A jobb oldali terület második moduljaként van jelen, így a keresgélő gyorsan megtalálhatja őket. Különösebb tulajdonsággal nem rendelkezik, sehol egy bonyolult áttűnés, netán alakváltoztatás, ám ezzel nincs is baj, így is tökéletesen funkcionál. A menü négy oldalt foglal magába: a magától értetődő főoldalt, egy kritikákat felsorakoztató pontot, továbbá egy díjas részt. Ezenkívül még megtalálható egy külön oldal a prológusnak, amit nem igazán értek, mivel egy fejezetes pont is megfelelne ennek a célnak, az előszó belinkelésével egyetemben. Ezeket leszámítva az oldalak ideálisak a céljukat figyelembe véve, az olvasó hamar megtalálhatja azt, amit éppen tanulmányozni szeretne. Más meglátásaim nem igazán akadtak, így vessünk csak egy pillantást a bejegyzések kivitelezésére is.
Sok újdonsággal itt sem szolgálhatok, ezt előre kijelentem. A bejegyzések kinézete hűen igazodik a designhoz, a színvilág ebben az esetben is fenntartja szokásos formáját. Kellemesen fogadtam a fejezetek elnevezésének főcímhez hasonlító külalakját, azonkívül az álmok, különlegesebb írások számára elhatárolt területek is elnyerték a tetszésemet. A bekezdésekre viszont nagyobb hangsúlyt is fektethetnél, mivel így egységesnek tűnik a szöveg összessége, és nincs apró, témák szerint elkülönülő részekre tagolva. Ez volt az egyetlen meglátásom, amiről úgy gondoltam, említést érdemel.
A design szempontot le is zárnám, de előtte még itt egy kis összegzés a kinézetről: oldalad esztétikus, harmonikus külalakkal rendelkezik, mely felsorakoztat ugyan egy-két hibát, de ezek pár perc alatt kezelhetőek. Ezen eltérések nem bírnak nagy jelentőséggel, de a változtatás természetesen a te döntéseden múlik, kedves író. Én minden esetre már most elbűvölőnek tartom az összképet! :)
Design: 4/5 

Történet:  Már a fülszöveggel való szemezgetés alkalmával elhatároztam, hogy ezt a történetet elemeznem kell. Egyrészt érdekelt a nem mindennapi cselekményszál, másrészt kíváncsivá tett az, hogy hogyan fogod feldolgozni az eseményeket kivitelezés szempontjából. Ami azt illeti, olvasás közben tapasztaltam hideget-meleget, melyet a lenti bekezdésekben röviden megpróbálok összefoglalni.
Rövid kis hangulatteremtő irományként szerepel a prológus, melynek külön oldalt is szenteltél. Akárcsak a történettel úgy általában, ezzel is köztes helyzetben vagyok. Ugyan nem tartalmaz létfontosságú dolgokat, mégis megvan az a sajátos hangulata, amitől szerethetővé válik, és kóstolót nyújt a történet további hangvételéből. Főszereplőnk egy gyerekkori emlékét tekinthetjük meg, ám ebben a kezdetleges, szinte tudatlan állapotban van egy elem, ami felkorbácsolja az érdeklődést. Egy töredék, ami arra késztet, hogy folytassam a fejezetek olvasását, de amikor a sor végére érek, mégsem találok választ. Ez a tárgy pedig az a levél, amit Ebony a kezében tartott. Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, milyen jelentőséggel bírhat, ahogy arról sem tudnék nyilatkozni, hogy milyen szerepet fog betölteni a továbbiakban. Jóformán semmit nem tudok e érdektelen papírfecniről, De éppenséggel ez volt az a fordulat, ami már a kezdetektől fogva azt sugallta, hogy vessem bele magam a történetbe. Tehát röviden azt gondolom, hogy a prológus kellően titokzatosra, érdekesre sikeredett ahhoz, hogy az olvasó elmélyedjen a leírt soraidba, kétségbeesetten keresgélve válaszok után. Nálam ezt a kezdést elérted, amin magam is kellemesen meglepődtem.
Egy kis múltba tekintés után, az első fejezetben végre kezdetét veszi a fő történet. E/3-ban szemlélteted a történéseket, ami alapból jó kezdés ahhoz, ha egy több meglátású blogot szeretnél létrehozni. Ez a mesélés pedig egész jól indult, egy átlagos tanítási nappal vágtál bele, melyben Ebonyt is felszínesen megismerhettük. Nagyjából élethűen írtad le a tájat, az időjárást, mely valamilyen oknál fogva a feje tetejére borult. Külön részletezést szántál a lassú hóesésnek, melyet olvasva úgy éreztem, mintha én is ott ücsörögnék az osztályban, az ablakon kibámulva. Személyes kedvencként tartottam számon ezt a leírást, és jó kezdésként könyveltem el az első fejezet fő részét. 
Lassan haladtak a dolgok, miközben megismerhettük a lány életének főbb mozzanatait, szüleit, szűk baráti körét. Ám kezdeti lelkesedésem csalódásba csapott át, mikor ráébredtem arra, hogy a részek több szempontból is hiányosak, netán zavarosak.
Először ott volt az a tény, hogy Ebony egy iskolás nap után ráérősen hazatért, majd a könyvtárba belépve nyugodtan gyakorolgatott pár varázslatot, mágikus könyveit felhasználva. Ez eddig még mind rendben van, tekintettel arra, hogy egy fantasy műfajú bloggal állunk szemben. Na de a hétköznapi, visszahúzódó tinédzser élete hogy kapcsolódik össze a varázskönyvekkel? Itt elérkezünk ahhoz a ponthoz, ahol több kérdés vetődik fel: Honnan vannak a könyvek? Ebony hogyan talált rájuk? Mióta gyakorolja a varázsigéket? És a lehető legfontosabb, ami megfogalmazódott bennem: A szülei hogy nem jöttek rá, hogy lányuk mágiát űz? Értem én, hogy a történet még nagyon az elején jár, de úgy gondolom, hogy a könyvtáros jelenet alkalmával ezeket bővebben is kifejthetted volna. Valamint azzal is tisztában vagyok, hogy Ebony felmenői nem igazán törődnek vele, na de annyira se, hogy amíg otthon vannak, egyszer sem ellenőrzik, hogy éppenséggel mit csinál a szobájában? Lehet, hogy ismételten velem van a baj, de úgy gondoltam, hogy a történet ezen része egy kicsit sántít, elsősorban a valósághoz hű szálak miatt.
Apropó, ha már a szülőkről volt szó, ezzel kapcsolatban még érdekelne egy létfontosságú információ. A fejezetben megemlítetted, hogy gyakran üzleti ügyek miatt utazóban vannak, de arra nem adtál választ, hogy pontosan milyen mesterséget is űznek. A jövőben szerintem szánj pár mondatot ezen dolgok pótolására, elvégre nem árt tisztában lenni azzal, hogy melyik szakma is lehet az, amely ennyire leköti elfoglalt házaspárunkat.
Tehát a részletek lépcsőzetesen alakulnak ki, bemutatást kapunk Ebony szűkebb életéről, meg egy jó pár tulajdonságát is megismerhetjük. A kivitelezés többé-kevésbé elfogadható, vannak részek, amelyek alaposan kifejtettek, míg mások szűkölködnek a részletezésben. Erre a fogalmazási szempontnál térnék ki, addig is lássuk azt a tényezőt, amely ismételten kérdések ezreit vonja maga után.
Mint azt már a címnél említettem, a varázslatos hangulat pillanatok alatt szertefoszlott, mivel az átlagos világra fektetted a hangsúlyt. Amikor végre elérkeztél egy fordulóponthoz, amely nagy hatással lett volna a másik dimenzióra is, gyorsan átugrottál felette, majd nem túl hosszú idő után újra egy pikniknél, vagy éppenséggel chipses polcnál kötöttél ki. Igen, még mindig tisztában vagyok vele, hogy ezidáig három fejezet plusz prológus van, de éppen ezért vallom azt, hogy ezekben a bejegyzésekben kéne előállítani egy feszült, izgalmas hangulatot, amelynek hatására az olvasó tűkön ülve várja, hogy végre megismerhesse a másik világ rejtelmeit. Nálad ez a hatás elmaradt, de őszintén bízom benne, hogy a jövőben alakulni fog.
De aminek a legjobban elszenvedtem a hiányát, az a másik dimenzióról való informálás volt. És ha már itt tartunk, Ebony hozzáállása is feltűnően normális maradt. Mert ugyebár magától értetődő, hogy egy késő esti séta közben rátalálunk egy beszélő farkasra, aki mellesleg a lélekállatunk egy szomszédos dimenzióból. Csak szerintem furcsa ez így leírva?  Lényeg a lényeg, főszereplőnk szinte szürreálisan reagál e természetfeletti változásokra, hiszen a meglepetés alig felfedezhető rajta, és pillanatok alatt megbarátkozik a váratlan farkassal. Arról már nem is beszélve, hogy minden további nélkül magával viszi, de ezelőtt még lélekdarabot  is cserélnek, amelynek lezajlása alatt a gimnazista még mindig feltűnően higgadt maradt.
Azt hiszem, jogosan állítom, hogy összezavarodtam. Főleg e másik világ működését/mivoltát nem értem, ahogy a hívatlan utazó képességei is rendesen felkavarták gondolataimat. Nem szeretném az ördögöt a falra festeni, de a fejezetek elolvasása után mégis olyan érzésem támadt, hogy Ezidáig a fülszöveg több tudnivalót tartogat e külön univerzumról, mint a bejegyzések összessége. Talán csak én értelmeztem félre a cselekedeteket, esetleg futottam át egy-két sor felett, de úgy éreztem, hogy ebből az egészből pár adatot figyelembe véve többet is ki lehetett volna hozni.
Remélem nem bántottalak meg szavaimmal, mivel kizárólag segítő jelleggel ültem le megírni ezt a kritikát. Az alapötlet számtalan kreatív lehetőséggel kecsegtet, csupán ki kell használni ezeket, és alaposan átgondolni minden egyes, szinte jelentéktelennek tűnő részletet. Én bízom benned és a történetben, emellett őszintén remélem, hogy amikor a jövőben visszanézek a blogodra (mert feltett szándékomban áll), egy egységesebb, összetettebb írással fogok találkozni! :)
Történet:  4/5

Szereplők:  Mivel blogod még a kezdeti korszakát éli, sok mindent nem tudhatunk meg karaktereinkről. Ennek fényében nem leszek túl hosszú, csupán fontosabb megfigyeléseimet osztom meg veled, melyek a szereplőkről szólnak.
Annak ellenére, hogy ebben a három fejezetben nem bővelkedtünk az emberekben, az általános bemutatás hasznosnak bizonyult. Amikor színre lépett az illető, egy egyszerű szemléltetéssel láttad el, melyben persze a külső sajátosságokat helyezted előtérbe. Röviden leírtad, hogyan épül fel a kinézete, hogyan viszonyul a többiekhez, első sorban főszereplőnkhöz. Ez nem túl sok, de kezdésnek épp elég, ahogy egy felszínes első benyomás megalkotásához is tökéletesen funkcionál. De jelentéktelen megjegyzések ide vagy oda, lássuk csak, hogy sorra kerülő blogunk milyen egyéniségekkel bővítette univerzumát.
Magától értetődő, hogy a főszereplő, név szerint Ebony kerül a lista élére. Ami azt illeti, az eddigi személyisége kapcsán még nem döntöttem el, hogy szimpatizálok-e vele, vagy sem, de mielőtt még alaptalanul ítélkeznék, vágjunk bele nem mindennapi leányzónk kiismerésébe.
Mint megtudtuk, még az iskola padjait koptatja, kimagasló eredménnyel, de nem túl széles baráti körrel. Az már biztos, hogy a tanulás iránti rajongásával elnyerte a tetszésemet, annak ellenére, hogy manapság egyre több okos lány tölti be a főhős szerepét. Másrészt kissé furcsának tartottam, hogy ilyen komoly elhatározással áll a tanuláshoz, mivel ennek is egyre kevesebb jelét tapasztalni a valóságban. Kivételek persze mindig vannak, és jó tudni, hogy ezt még a mai fiatalok között is fel lehet fedezni.
Tehát a belső tulajdonságok lassan bontakoznak ki, Ebony személyében pedig egy visszahúzódó, mégis kedves lányt ismerhetünk meg. A kinézetéről is képet alkothatunk, bár ez változáson megy keresztül, Saphia érkezésével. Az eddigi információk szerethető összképet hoznak létre, de a mágiával összefüggő részletek már komolyabb fejtörést okoztak. Mint azt már előző szempontomban említettem, nem tudtam mit kezdeni a gimnazista furcsa tevékenységeivel. Nem szeretném ok nélkül elítélni Ebonyt, így őszintén reménykedem benne, hogy a következő fejezetekben rendezni tudom a gondolataimat a lánnyal kapcsolatban. Ugyanis személyének egy része felkavart, és nem tudtam eldönteni, hogy mit gondoljak a történetről, illetve a szóban forgó személyről. Egyszer a könyvtárban üldögélve lebegtette a tárgyakat, azután minden további nélkül elindult egy késő esti sétára. Rövid időn belül megismerkedett egy farkassal, akivel természetesen azonnal leállt beszélgetni, majd némi bájcsevej után magával vitte az alakváltó állatot (és elhitte mindazt, amit egy idegen élőlény adott neki elő egy másik világról, melynek létezését semmilyen kézzelfogható bizonyíték nem támasztotta alá). Előfordulhat, hogy szőrszálhasogató vagyok, de így utólag mégis úgy gondolom, hogy Ebony karakterében akad kifogásolható tényező, méghozzá nem kis számban. Néhai csapongó belső jellemzői ellenére örömmel követtem a szemszögéből íródott sorokat, bár ezidáig nem sikerült olyat elérni, amivel minden további nélkül beírta volna magát az emlékezetembe.
A további mellékesebb karakterek közül talán Lyannát tudnám megemlíteni, bár ő a legjobb barátnő szerepét tölti be főszereplőnk életében. Legtöbbször a ,,fekete hajú lányként'' lép színre, és egy kedves, odaadó barát képében támogatja Ebonyt. Ez így mind szép és jó, de e felszínes körülírás sokkal alaposabb munkát von maga után. És ez nagyjából minden személyre elmondható, többek között középpontban forgó tanulónkra, és annak szüleire is. Utóbbiaknak kinézetéről viszont szinte semmit nem tudhatunk, így bizonyos értelemben ezért lenne kézenfekvő egy szereplős oldal készítése, egy rövid leírás társaságában.
Lényegében ennyit tudnék elmondani történet beli szereplőidről: nagyobb vonalakban megfelelő leírásokkal látod el őket, ám a különleges, nem mindennapi sajátosságok még nem törtek felszínre. Javaslom, hogy a továbbiakban ne felejtsd szem elől ezt a jótanácsot, és próbálkozz meg egy minél egyedibb, négyzetcentiméterről-négyzetcentiméterre bemutatott szereplőgárda kialakításával.
Szereplők: 4/5 

Fogalmazás, stílus: Végre elérkeztünk hát ehhez a részhez is, melynek sorra kerülését már a fejezetek elolvasása óta vártam. Mondanivalóm most is van, mely ez alkalommal is két témakörből fog állni: a szövegalkotásból, szövegkohézióból, illetve egy jó blog lételemét képező helyesírásból. Nem is szaporítanám tovább a szót, jöjjenek hát az alpontok.
A szövegalkotás sokkal jobb eredményt mutatott, mint azt az elején vártam. Szép, kerek mondatokkal fejezed ki magad, melyek értelmi szinten összekapcsolódnak, ezzel hozva létre a szöveg ritmusát. Nyelvezeted egyszerű, érthető, az esetek többségében választékos szóhasználattal, amelyek összképe élvezetes tartalmat hoz létre. Bár néhai furcsa fogalmazások, valamint elgépelések, szóismétlések vannak, a sorokból éreztem, hogy megpróbálod kihozni magadból a legjobbat. Ez a hozzáállás pedig teljes mértékben helytálló, amely gyümölcsöző eredménnyel bontakozik ki fejezetről-fejezetre. Sajátos stílusod is lassan előcsalja szirmait, gyakran kellemesen megleptél vissza-visszatérő szókapcsolataiddal, melyek még ebben a három bejegyzésben is jelen voltak. Komolyabb problémák a fogalmazás terén nem akadtak, de emellett természetesen itt-ott becsúszott egy furcsa fogalmazás, netán szóismétlés. Utóbbi eset fordult elő többször, amire most példával is szolgálnék:

,,Fejét a kád szélének támasztotta, haját kilendítette a kád külső oldalához, nehogy vizes legyen, s kényelmesen hátradőlt.''

,,Kinyitotta a hűtő ajtaját, kivette a tejet, keresett egy edényt, amibe öntött tejet, s visszatette a dobozt a hűtőbe.'' - Azt hiszem szemmel látható a halmozott ismétlés, bár ezen tévedések száma sem szökött az egekbe, így nem kell megijedni. Több figyelem, illetve egy szinonimaszótár használata máris segít a helyzeten.

A szövegrészek is nagyjából rendben voltak, tekintettel léve a próza két legfontosabb elemére, a leírásra és a párbeszédre. Ezek közül a környezet, idő, valamint szereplők jellemét bemutató elemet emelném ki először.

Az imént említett tényezővel is rendkívül jól állsz, az előfordulását és kivitelezését figyelembe véve. Elég gyakran használod fel őket a fejezetek során, így konkrét hibát nem tudnék felsorolni. Ennek ellenére felfigyeltem egy érdekes, többször előforduló szokásodra, melyet előszeretettel használsz. Ez pedig a leírásaidban előforduló, árnyalatokra-összpontosuló kapcsolatokra vonatkozik. Mint azt már említettem, a szemléltetések számát nem kifogásolhatom, de a külalakban akad egy-két olyan eset, amikor feleslegessé válik a szín megnevezése. Az esetek többségében először a tárgyak, személyek színek terén történő felépülését veszed figyelembe, amely bizonyos szempontból előnyös, de néha haszontalan, már-már idegesítő. Vegyünk csak példának egy mondatot, melyben ez a szóhasználat fordul elő. 

,,Hallani lehetett, ahogy a félig tele levő vizes flakonban lötyög az átlátszó víz.'' - Itt ez a primitív leírás, mely első olvasásra teljesen átlagosnak tűnhet, de ha jobban megfigyeljük, szemet szúr egy aprócska tényező. Ugyebár egy részletbe mélyülő adatot foglal magába, amelyben a víz egy köztudott tulajdonságát írja le. És nekem éppen ezzel akadt bajom, mivel a kijelentésed magától értetődő, így úgy gondolom, hogy ez a jelző nem illik a szövegbeli környezetbe. Hogy még érthetőbb legyek, itt egy másik példa, immár kissé eltérve a leírásoktól. 

,,Ahogy kinyitotta az ajtót, megszólalt a csengő, ami mindig akkor szólal meg, mikor valaki belép az üzletbe.'' - A mondat értelem szempontjából akár a második vesszőig is tarthatna. Ennél is az volt a problémám, hogy a második része haszontalannak bizonyult. Azzal, hogy leírtad a csengő megszólalását, már alapból elárultad a tárgy funkcióját, amellyel minden olvasó tisztában van. Ezáltal rövid kis magyarázatod feleslegesnek bizonyult, és őszintén remélem, hogy sikerült megértened megállapításom okát.
A párbeszédekkel pedig teljesen elégedett vagyok, mint terjedelem, mint kivitelezés szempontjából. Megfelelő arányban tükrözték a szereplők egyéniségét, szókincsét, de ugyanebben az időben a többi szövegrészt sem szorították a háttérbe. Ezzel el is mondtam mindent, amit a szövegalkotásról létfontosságúnak tartottam, illetve azt még hozzátenném, hogy figyelj oda jobban az E/3 használatára, mivel volt egy pár eset, amikor E/1-be váltottál át. Emellett a trágár szavakat is mellőzd, mivel ezek is gyomnövényekként rontják az izgalmas szöveget.
Helyesírás terén is akadtak problémák, ám koránt sem olyan vészesek, hogy azonnali beavatkozást igényelnének. Szemmel láthatóan magadénak mondhatod a nyelvtani szabályok alapját. Hibáid java részét elírások, figyelmetlen vesszőhasználatok vagy hiányosságok alkotják, melyeket egy hosszabb felsorolással mutatnék be.

,,-Kijössz velem Ebony? – Ment oda hozzá egy fekete hajú, középmagas, mosolygós lány.''

,,Nem tudtam mit csináljak.'' - Mindkét mondatban ugyanaz a hiány fedezhető fel, mégpedig egy elhagyott vesszőcske képében. Első példánkban a megnevezés, míg második töredékünkben a mit szó előtt felejtettél el választóvonal szerepét betöltő írásjelet tenni. A fokozott figyelem itt is ajánlott, de ha netán így is nehézségek adódnának, olvasd fel hangosan leírt soraidat, így sokkal könnyebben megállapítható, hogy hová is kerül az a rakoncátlan vessző. 

,,Szája vigyorra húzódott, mikor a matek tanárnő bólintott.'' - Kijelentésedben ugyebár egy személyről van szó, így az aláhúzott összetétel egybe irandó. Effajta szemet szúró elírások még akadtak kisebb mértékben, de ezeket leszámítva nem tudtam belekötni a helyesírás alkalmazásába. 

Összességében ennyi volna a fogalmazásról, mely haladó, élvezetes, kisebb-nagyobb bökkenőkkel. Egy alapos átnézés, illetve rendszeres olvasás, gyakorlás kíséretében biztos vagyok benne, hogy kiváló történetet hozhatsz létre! :)

Fogalmazás, stílus: 3,5/5 
Összesen: 19,5/25 

Remélem a segítségedre válnak a tanácsaim! Köszönöm, hogy elolvashattam a történedet, és  írhattam is róla! További sok sikert kívánok a blogodhoz! :)