BRÉKING! ÚJ ROVAT ll Shannara : A jövő krónikái - kritika

((Kicsi megjegyzés mielőtt belekezdenék: gondolom mindenkinek feltűnt, hogy gyakorlatilag semmit sem csinálok amióta csak felvettek az oldalra kritikusnak, sajnos hamar rá kellett jönnöm, én egyenesen képtelen vagyon blogokról kritikát írni. S mivel nálam szinte már létszükséglet a legújabb sorozatok és mozifilmek csekkolása, gyakorlatilag hagyomány, hogy egy héten kétszer moziba megyek, ezért indítanék egy új rovatot, melyekben újabb mozifilmekről illetve sorozatokról írok kisebb ismertetőt, beszámolót, illetve ajánlót, érdemes lenne e az adott műalkotásba időt illetve pénzt fektetni. Nem tudom ti erre mennyire vagytok kapósak, esetleges szándékaitokat/kéréseiteket szívesen várom kommentben!))

Tehát, térjünk végre a lényegre:

Drága olvasóim, azért gyűltünk ma itt egybe eme blogocskán, mert az MTV tárgyalásain valaki nagyon jót érzett, és felhozta az ötletet, hogy "Hé, milyen lenne, ha sorozatot csinálnánk egy  fantasy könyvsorozat harmadik kötetéből?", és bár fogalmam sincs mit érezhettek a többiek, zöld utat kapott a dolog. Bár én a helyükben még átgondoltam volna.

Na de ne haladjunk bele ennyire előre a dolgokba.

Először az amerikai MTV egyik reklámjában figyeltem fel Austin Buttler-re, és azonnal utána kellett néznem, drága egyetlen múzsám mégis hogyan kerül az MTV-hez. Ekkor bukkantam rá az előzetesre, amiből nem nagyon érdekelt sok minden a szőkeségen kívül,  de mivel a fantasy része a dolognak megmaradt, hazaértem után egyből csekkolnom kellett, ugyanis már rég óta ki voltam éhezve valami szaftos kis fantasy-ra. Elkezdtem az első részt, és abban a szent pillanatban vele együtt kezdődtek a problémák is.

Hol is kezdjem?

Ja igen, a leírással:

Évezredekkel civilizációnk pusztulása után bolygónkat - amit ekkor már
Négyföldként ismerünk - az emberek mellett trollok, gnómok és elfek lakják. Utóbbiak közé tartozik a Shannara-család, akik felmenőik révén olyan természetfeletti képességek birtokosai, amelyek segítségével döntően befolyásolhatják a világ alakulását. A világét, amit most rég feledésbe merült, sötét erők fenyegetnek. A gonosz ellen három, egymástól gyökeresen eltérő személyiség fog össze: Amberle, az elf hercegnő, a Shannara-család utolsó leszármazottja, a félig ember, félig elf Will és Eretria, a bandita. Küldetésük, hogy megmentsék a világot - ám eközben saját félelmeikkel is meg kell küzdeniük.

Oké, az egész egy újabb posztapokalitpikus tinidrámának hangzik, de ne ilyedjetek meg, az is, de a legnagyobb problémája: többnek akar látszani annál, ami. Egyrészt: ha évezredekkel civilizációnk pusztulása után járunk, a föld hogy lehet még ennyire ép, miért nem égett még szét minden a szétroncsolt ózonréteg miatt, és ha meg is oldanánk "a civilizációnkkal együtt pusztul a föld is" problémát, PÁR EZER ÉVVEL UTÁNUNK játszódik a történet, akkor meg magyarázza már el nekem valaki, hogy mégis hogyan alakulhat ki kismillió új faj, kezdve a mágiát birtokló druidákkal és szintén varázslény, elrondult, csúnya trollokkal? Persze megjelent a szokásos "téged nem érdekel milyenek lehettek a régi emberek? Miket építhettek?" - párbeszéd, amiben szintén nem épül sok logikára, túl volt erőltetve a hatásnövelés, bár nem csak ebben a jelenetben.

Azzal kezdődik csodás kis történetünk, hogy egy elf hercegnő indul egy versenyen, amin bekötött szemmel kell végigfuti egy erdőn (ezek amúgy teljesen hülyének nézik az olvasót? Bekötött szemmel felfutni egy hegyre? Na ne szórakozzunk már, rosszabb nem jutott eszükbe?), s az első hét felérő mekkora kiválasztott. Miben is? Ja igen, hogy gondozhassanak egy fát.  Azért a ti képességeiteket is meghaladja, ugye? - na, nagyjából ilyeneket gondoltam először. Visszatérve a témára, ezen a versenyen indul az elf hercegnő is, és máris kikürtölik a hatszáznegyvenhetedik világvégét, hogy mer indulni egy lány, ráadásul a hercegnő. Na, és vajon ki ér be nagynehezen utolsóként? *SPOILER VESZÉLY* Hát a hercegnő, mekkora fordulat. *SPOILER END* (klisé)

Hamar megtudjuk, hogy a fa egy varázs hatalmú fő-ős-mágikus-izé, aminek minden levele egy gonosz démont tart örök börtönben, s ha a fa haldokolni kezd, vége a világnak hatszáznegyvennyolcadszor, mert ugye megszállják a földet a trollok. S drága királynénk, amint megérinti a fát, látomásokat lát, látja, hogy meg fog ölni mindenkit, és hogy nehogy megtörténjen mindez, elmenekül(klisé). Ti sem számítottatok volna erre, ugye?

Hirtelen snittet váltunk, ahol megjelenik a szőkeség, egy félelf hányattatot sorsú fiú szerepében, aki soha nem tartozott sehová félvérsége miatt, ezzel egyben a világ legeldugottabb helyén nőtt fel, s semmit sem tud semmiről(klisé). Hú de meglepő. Meghal az édesanyja, aki valami világító kék tündérköveket hagy rá, A srác útnak indul gyógyítást tanulni, s hamar veszélybe is kerül az élete, de hirtelen megjelenik egy gyönyörűszép lány, aki megmenti az életét, és hazaviszi. A lányról hamar ki is derül hogy szélhámos, ellopja tőle a köveit, és elmenekül(klisé). Nagy fordulat, ugye?

Újabb snittváltás, váltunk, ahol feléled ősi álmából egy druida, (ennek a világnak az értelmezésében egy ősi-jamindenreképesvagyokésvarázsolok-fickó), mert szóllítja őt a fa. Elmegy a fához, megállapítja, hogy hadoklik, s miután lecseszta az öreg királyt, hogy merte meseként tanítani a fiataloknak a régi, mágikus múltat (enyhe utalás az ókori/középkori világ és a mai ember szemléletére, hmm, ki tudja, lehet az a lényege az egész sorozatnak, hogy ne lepődjünk meg, ha hirtelen Zeusz felbukkan, és villámokat dobál az idegesítő emberekre. Sőt! A sorozat tanulsága: ne légy idegesítő, Zeusz bácsi jön, és lecsap egy villámmal), félretéve a bohóckodást, a Druida útnak is ered, hogy közölje főszereplőnkkel, ő az utolsó Shannara leszármazott, királyi sarj(klisé), akinek az apja megmentette a világot a gonosz démon bácsitól három villogó kővel(klisé). Ezért együtt elmennek megkeresni a királynőt és a köveket, ahol belebotlanak a feljebb említett gyönyörű tolvaj lányba s gonosz apjába, aki biza' kicsinálja, ha nem hozza el neki a köveket. Klisé.

Többet is írnék, de sajnos ennyi az első két rész tartalma, ennél többet nem mondhatok. 

Ja igen, még valami: hogy megmentsék a világot, hárman elindulnak, mert a hercegnőcskénknek el kell vinni e a fában lakozó gyöngyöt, vagy mit, megmártóztatni valamiben, hogy visszahozva elültessék, és újjáéledjen a fa. Magyarázzátok már el, mi ez a Gyűrűk Ura-Iliász-égig érő paszúly gyúrma így egyben? K-L-I-S-É.

Magában a világösszetételben rengeteg a baki, bár nem értem miért kellett ennyire erőltetni ezt a posztapokaliptika dolgot, rengeteget rontott a helyzeten, nagyon érezhető, hogy csak hatásvadászat, elvégre miéert másért van rajta az összes poszteren, miért szerepel minden egyes Shannara-szóval együtt emlegetett bármiben? Egy dolgot váltott csak ki belőlem: KLISÉ.

Nem javult az érzetem amint haladtunk előre a sztoriban, folyton azon agyal az ember miközben nézi, hogy "mégis hogyan lehetett egy Amerikából párezer év alatt fantasy kánaán? A föld is évmilliók alatt alakult ilyenné. Meg, ha már benne van az egész sorozat alapkövében, hogy a társadalom mennyire elpártolt a régi, mágiát élő világtól,  nevettséges mesének tartják az egészet, holott olyan emberek tapasztalták(mármint a mágiát), akik alig harminc-negyven-ötven évvel idősebbek, wtf?! Csak úgy urgálnak a területek között, hatalmas távokat tesznek meg jelenetről jelenetre, és elmaradhatatlan a "Gyere, vár a végzeted!" szöveg, vagy a tömérdek elf-fül poén. Sok a lyuk múlton, történelmen, a világ mágiájának felépítésén, amit nemes egyszerűséggel hagynak tátongani, nem nagyon érdekük betömni sehol semmit, és szeretik elővenni legnagyobb fordulatként a jó régi, Hollywoodi filmek őskorában is jól bemutatott "az utolsó pillanatban felbukkan valaki aki megváltoztatja a szál kimenetelét és más irányba tereli" trükköt, ami első pár alkalommar még poén, de sok negyven percet végigülve már eléggé agyhalált tud okozni. Gyakorlatilag soha sem izgultam a sorozat alatt, semmikor sem lepődtem meg, mert NEM MUTATOTT SEMMI ÚJJAT. Fogta az összes eddig létező menő fantasy világot (Narnia, Trónok Harca, Gyűrűk ura, Végzet ereklyéi, Warcraft, Elder Scrolls, és még sorolhatnám), kivett belőle részeket és részleteket, és egybegyúrta. De szó szerint, sokhelyt deja-vu -t idéző monológok illetve párbeszédek is hangzottak el.

Nem mertem utána nézni ki volt a forgatókönyv író, de soha többé nem engedném írásközelbe, az egyszer szent. A vágót legszívesebben felakasztanám, nem tudom mekkora bakik voltak a felvételekben amiket ennyire el akart fedni ezekkel az értékelhetetlen filterekkel/színtónussal, de valami förtelem, nagyon elrontja az élvezetet sokhelyt, az első részben főleg, bár ez a sokadik rész után kezd javulni kissé, bár azért én elásanám magam, ha így vágnék meg egy MTV sorozatot. A stylist viszont borzalmas volt, azok a jelmezek egyéni véleményem szerint förtelmesek, például mégis mit keres egy fekete csőfarmer és egy bőrfűző egy fantasy-mágikus világban? Ha már ennyire erőletették ezt a témát, és nem voltak képesek újítást vinni bele, ne a ruhákkal próbáljanak beújítani. Komolyan nem lepődnék meg, ha legközelebb a hercegnőnk egy Louis Vuitton táskával libegne be a kamerák elé.

És szerintem maguk a színészek is tudták, hogy semmi esélye a sorozatnak és veszett ügyük van, szinte láttam a szemükben a "Kit érdekel, ezt az MTV adja majd le, lebratyózhatunk a Teen Wolf casttal, celebek leszünk, simán megéri, YOLO!". De sajnos még Austin Buttler 10/10es sármja, vagy a színészek a sorozathoz képest makulátlan alakítása sem képes elvonni a figyelmünket a C-kategóriás ócska fantasy történetről, fűszerezve egy kis tinik felé vevő felnövős-tinik mentik meg a világot-posztapokaliptikus utánunk lévős -töltelékről, amivel csak el akarják adni a sorozatot, ugyanis jó kalóriadús klisével megkent csokitorta jó nagy hatásvadászat nevű habbal a tetején.

Hogy kiknek ajánlom? Senkinek, bár külföldön ahogy látom, akadnak rajongók, de nem csoda, hogy akkora rajongótábora nincs a dolognak, egy Teen Wolf mellett nem csodálom, na és még ott a többi tinisorozat. 

Szánj e rá időt? Ha fantasy rajongó vagy, esetleg érdekel az írás, rendezés, filmezés, színészkedés, nézd meg, hogy azért be tudd lőni a nagy alkotások után érkező tipikus, tölteléknek gyártott utánzatokat is, és tudd, milyen elemeket ne építs egy ilyen témájú műlakotásba.

Ha nem vagy jártas a fantasy terén, semmiképp se kezd el, ugyanis nem nagyon fogod érteni felháborodásom és a sorozatot lehúzásom okát, ha pedig jártas vagy az ilyesmiben, és megnézed, egyet fogsz érteni velem.

Minden esetre sokkal jobb sorozatok is vannak ennél, nagy végelkeseredés kell, és antiszocság, hogy eljusson az ember a C-kategóriás fantasy-kig, pedig sajnos van belőlük elég. Inkább menjetek, és olvassatok Gyűrűk Urát!

Puszilok mindenkit:

Joy McKenzie

Utóirat: Egy baráttal szépen megbeszéltük, hogy szerintünk Tolkien biztos forog a sírjában.

Elkészült design

Halihó! Ma elhoztam ez első elkészült designt, amit a DC-ről rendeltek tőlem, valamint a minap felkerült szintén az én jóvoltomból egy új kinézet a Végítéletre, vagyis a Sophiával közösen vezetett blogunkra.

Link: http://itsmylifeandmyword.blogspot.ro/

Link: http://veg-itelet.blogspot.ro/

Kritika - Haszontalan macska mesék

Sziasztok kedveskék! Ma elhoztam nektek véleményemet a Haszontalan macska mesék blogról, a szerző, Zsazsi kérésére. :)
Mivel a kedves író a történet kivesézését szerette volna előpontba helyezni, így is készítettem el a kritikát. Csupán egy-két tanácsot adtam a kinézettel kapcsolatban, ahogy azt megemlítette az üzenetében, melyet e-mail címünkre intézett.
Akkor jöjjenek is a kritizálóak!

Cím: Amikor megláttam a blogod címét, nagyon megörültem, ugyanis én imádom a cicákat (de csak a kövéreket :)) ). Ám amikor elolvastam a történeteket, nem találtam bennük a cuki kis szőrmókokat. Viszont nemsokára rájöttem, hogy a történetek címeire akartál ezzel utalni, mint pl. a TEKERGŐ vagy a PETTYESKÉPŰ. A SZÓTÁRAZÓ erre a meghatározásomra már nem illik annyira, viszont nagyon ötletesen kitaláltad a történetek megoldását.

Cím: 4/5

Design: Mint azt már fentebb említettem az olvasóknak, megkértél, hogy egy valamiféle kinézet kialakulása érdekében itt inkább csak pár tanácsot adjak számodra. Akkor kezdjük is! 

Először is lássuk azt a fránya hátteret. Hogy őszintén és szimplán kifejezzem róla véleményem: rossz. E nyers kifejezés szám ra annyit tesz, hogy túlságosan elüt. Ez a zöldes-barnás-sárgás szín nem valami szép, így az a furcsa minta rajta csak fokozza ezt. Azt javaslom, keress valami kellemes színű hátteret. Én egy szép krémszínű, lágy, alig látható mintával ellátott képet javasolnék a blogod számára, amely kellemes hangulatot vált ki az olvasókból. Ez a zöldes furcsaság kissé roncsolja a hangulatot, ez által van egy okunk, amely miatt az emberek hamarabb elhagyhatják az oldalt.
És ugyebár itt van a posztok/blog háttere, amely egy egszerű, fekete sablonból származik. Elhalványítva áttűnik rajta az a rosszat keltő kép, amely roncsolja az egyébként nagyon jó és érdekes blogodat. Tehát a posztok hátterének egy a fentebb javasolt krémes színnél kicsit sötétebb árnyalatot választanák. A modulsávot elkülöníthetnénk egy baracknarancssárga színű, pasztelles színnel. Különböző árnyalatokkal kissé feldobunk pár apró részletet, esetleg csempészünk a kinézetbe nagyobb mértékben egy szép, pasztell árnyalatú lilát, amely halvány, krémes színével tökéletesen illeszkedik a barackhoz és a cappuccino, krém árnyalatokhoz. Ám a zöld szín se lenne rossz. Ha nem azokat az árnyalatokat használjuk, amik a jelenlegi hátteren szerepelnek, hanem egy orgonalevél alapszínéből dolgozunk,valamint vonunk ki belőle világosabb, akár sötétebb színeket is, máris kész egy újabb csodás design. Ugyanezeket meg lehet csinálni a kékkel is, legalábbis én e 3 szín közül az egyiket tudnám elképzelni a blogod számára.

És akkor szemünk kissé fennebb vándorol, ahol meglátjuk a bejegyzések tetején üldögélő, szende macskákat, akik csak úgy lógnak ott a semmiben. És hol is itt a hiba? Ezekből a felsorakozott állatokból lehetne egy egész érdekes, szokatlan fejlécet készíteni. Egy szép textúra, pár kép, amelyek kifejezik a csodálatos történeteket, rábiggyesszük a rakás macskát, színezünk bele egy keveset, zöttyintünk rá egy címet, és voilla! Elkészült a szépséges fejlécünk. Természetesen a macskákat háttérbe is lehet szorítani, ha valamilyen karaktert, vagy esetleg ilyesmit szeretnénk előtérbe helyezni.

És hoppá, elérkeztünk a modulokig, melyeknek elhelyezéséről már oly sokat keresgéltel, mi lenne a legjobb sorrend számukra. Szóval a legfelül elhelyekzkedő modul nem más, mint az író, vagyis a te Google+ profilod. Hát, be kell vallanom, én ezt egyáltalán nem helyeztem volna középpontba. A sáv tetejére szerintem inkább a Cirkalmas macskaságok , avagy az információk kerülhetnének, ugyanis itt fontos dolgok találhatóak, mint pl. a szerzői jogok figyelembe vétele. Utána kerülhetnének az oldalak, a feliratkozók, a jelentkezési lapok, a profilod, végül az archívum. Bár az írót a jelentkezések fölé is elhelyezheted, ha mondjuk nem tartod olyan nagy értékben versenyeken való részvételt hirdető képeket.
Ebben az alpontban természetesen  nem pontozok, ugyanis itt inkább csak tanácsokat adtam, ahogy arra szépen megkértél a leveledben. (szarkazmus nélkül, nyugi)

Történet: Te aztán nem vagy semmi! Az első kis történet, amely felkerült a blogodra, egy Nagydumás hangtörténet volt. Elsősorban a kreatív macskanév-címek miatt díjazlak téged, hiszen így nem minden napi varázslatot viszel a fejezetek, kis sztorik lelkébe. Első történetünk nem másról szól, mint jónéhány emberről, akik csapdába estek egy liftben. Be kell vallanom, először komolyan azt hittem, hogy macskákról van szó. Csak a leírt sorok végén jöttem rá a feltett beugratós kérdésedből (Legkevesebb hány ember volt a liftben?- ez nem mellesleg egy nagyon kreatív döntés volt, hogy ilyenekkel megmozgatod az olvasók képzelőerejét és agyát) , hogy valójában emberi lényekről van szó, nem pedig pödörtbajszú cicákról. Nagyon érdekesre formáztad a hangtörténeteidet. Elgondolkodtatja az embert, hogy vajon most mi is történik itt? Kik a szereplők, hol játszódik a cselekmény, mi is valójában ez? Nekem személy szerint nagyon tetszenek a Nagydumások, nagyon jól kitalálod őket.
A személyes kedvencem viszont az egyik Füstpöffentő, vagyis szótárazó történeted lett, mégpedig a második. Annyira megragadott, ahogy évek szerint leírtál egy egész életet. Szinte minden évszámnál különböző életvitelt nyújtottál, és annak a lapra vetése, ahogy a főszereplőnk annyi mindent átélt, szuper volt. Ezt a sztorit imádtam a legjobban az összes közül, nagyon jó képzeleterőd van, csak így tovább!
Talán a szótárazó történeteket szerettem a legjobban, de most térjünk kicsit át a Tekergő történetekre. Ebben a sztorifajtában egyelőre két többrészes történetet ismerhetünk meg, ám én ebből csupán az egyiket méltettam elolvasásra, amelynek sok fejezete van, tehát a Lélekvasutat, amely 11 becses fejezetet hordoz magán. Legalábbis addig, amíg fel nem kerül az új rész. Az alaptörténet nagyon meggyőző volt számomra. Egy amolyan fantasy-féleséget olvashatunk egy teljesen más holtvilágról, mint azt előtte képzeltem volna, A címválasztás nagyon tetszik, ugyanis ez az első fejezetben már értelmet nyer. Eredeti sztorit alkottál belőle, nem egy újabb sablonos szellemtörténetet.
Sajnos a Nyáplic-történetek nem kerültek elolvasásra, ugyanis így is kissé megvárakoztattalak, ráadásul a héten egész végig design-készítésekkel bajlódtam, így hát időm sem jutott elég. Viszont a legtöbbet mind elolvastam, sokat lefekvéskor az ágyban, és be kell vallanom, mind kellemes estimesének szolgált.
Történet: 5/5

Fogalmazási stílus: Nem a legtökéletesebb a fogalmazásod. Sokszor ejtesz helyesírási hibákat, olyan, mintha a sztorik megírása után nem néznéd át őket, pedig erre mindenkinek szüksége van. Pár apró hiba is szemet szúr az olvasóknak, és ha egyre többet látnak, egyre zavaróbb lesz a dolog. Lássunk is pár egyszerű hibácskát!
Elsőként az első történetből, vagyis a NAGYDUMÁS: Hangtörténetek I. -ből húzok ki hibákat:

,,- Hogy már percek óta a bordáim közt tartja a könyökét. Azt feltételezem, ezzel az önuralmamat akarja teszteli." - Ez egy egszerű figyelmetlenség, mint láthatjuk. Egy apró betű kihagyása már feltűnő.

,,- Nem, hallotta? Most vallotta be… akkor, ha kérhetem, kimászna végre az oldalamból?" - Itt teljesen felesleges vesszőt használni, valamint három pontra semmi szükség. Egy is teljesen megteszi, nincs szükség rá a mondatban, minek spilázni?

Most pedig lássunk egy hibát a FÜSTPÖFFENTŐ: Szótárazó III. -ból:

,,Zack próbált figyelni a tanár szavaira, de gondolai minduntalan elkalandozott az órai anyagról." - A gondolatai szóból jó pár betű kiamardt, és az elkalandozott szóban nem használtad a többes számot, pedig nagyon is kellett volna. A gondolatai kalandoztak el, tehát többes szám, így a hozzá csatolt igét is ilyen formába kellett volna rakni.

Ezek bizony egszerű, ám annál súlyosabb hibák, amiket odafigyeléssel és átnézéssel simán orvosolni lehet.
A fogalmazásoddal nincs különös baj, ugyanis nagyon megkapóan gépeled be a sorokat. Viszont nem ártana részletezni, a szereplők körülötti világot leírni. Így sokkal jobban megmarad az ember fejében az elolvasott történet. Leírhatnád a karaktereket is, hogy jobban ki lehessen ismerni őket, ne csak a nevükről szerezzünk tudomást. Van még mit fejlődnöd leírások és részletezés terén, ez igaz. De be kell vallanom, nagyon de nagyon tetszett a blogod, és merem állítani, hogy egy nap, a távoli jövőben  az unokáidnak olvasgathatod majd estimese gyanánt a kedves kis történeteidet.
Fogalmazási stílus: 4/5

Összesen: 13/15

Nagyon szép eredmény, remélem segíteni tudtam a tanácsaimmal meg a kritikával! Szívből gratulálok a blogodhoz, és további szép napot és fántázaidús életet kívánok számodra, kedves Zsazsi! :)

Kritika (Sz. Szonitól) - Bérgyilkosok összezárva

Hahó Csantavák! :)
Meghoztam Ciara Coldman blogjáról, a Bérgyilkosok összezárva c. írásról a kritikát.

Design
Ciara kérte, hogy ezt a témát ne pontozzam, úgyhogy csak pár gyors észrevételt mondok. 
A blog címe mi is tulajdonképpen? Mert a linkben és a fejlécben mást írtál, a blogger csoportokban hagyott hirdetésekről már nem is beszélve - így nehezen tudtam eldönteni, hogy ,,Bérgyilkosok  összezárva" vagy ,,Bérgyilkossal összezárva". Ugyan aprócska eltérés, de azért jobb, ha egy néven fut az oldal.
Másodszor: az egész háttér rettentően hamuszínű, nyugodtan megjeleníteném a fejléc naplemente színét több helyen. A felnyílós chat viszont szerintem roppant praktikus és egyedi.
A menü ,,Média" elnevezésű opciójára nem nagyon illik rá az elnevezés, mert az ember azt várná, hogy a blog elérhetőségei, esetleg interjúk lesznek ott. A megtévesztés elkerülése érdekében én ezt inkább ,,Inspiráció"-nak hívnám, hiszen a videókat gyűjtöd itt, amik hallgatása közben jól megy az írás.

Történet
Hősnőnk, Leilah 15 (vagy 16? - ez is máshogy jelent meg minden fejezetben) éves korában elszökik otthonról, mert a szülei, akik túl fiatalon vállaltak gyereket, megpróbálják újraélni a fiatalságukat, ezért nem foglalkoznak a lánnyal. Leilah nem valami alaposan tervezi meg, hogy mi lesz vele, ha elmenekül hazulról, ezért csakhamar zuhogó esőben áll egy árok szélén. Egy fekete kocsiban érkező férfi és nő azonban befogadja, és kiképzik bérgyilkosnak, fiukkal, Robinnal együtt. A két fiatal gyűlöli egymást, ám egy közös munka miatt házaspárt kell játszaniuk, ezentúl még egy meglepetés adódik: a célpontjuk nem más, mint Leilah vér szerinti családja.
A nem túl valószerű és kicsit sablonos alaphelyzetből egészen izgalmasan sikerül továbblendülni, Ciara gyakorlottan húzogatja a szálakat, megfelelő pillanatban behozva egy-egy újabb csavart, mielőtt ellaposodna az írás. A blog szórakoztató, bár a cselekmény szerintem jobban illene egy filmbe. A kiindulásban számomra unszimpi, a ,,megáll a fekete kocsi, elvisznek bérgyilkosnak a jó emberek, véletlenül se utcalánynak..." fordulattal. Az idő ívét se sikerül eltalálni, nem mindig valósághűek a napok, van, hogy abból áll egy, hogy felkelnek, leápolják Robin sebeit (kb. 2 óra) majd lefekszenek aludni (?). Néha akadnak egyéb bakik, például amikor Leilah elteszi láb alól Price-ot, felgyújtja a házat, mert akkor majd nem jönnek rá, hogy gyilkosság volt. Már bocs, de a golyó nem fog elégni, és azért gyanús lesz, ha az áldozat csontvázának koponyájában lyukat találnak. Ahhoz, hogy a harcolós jeleneteket jobban meg tudd jeleníteni Ciara, olvass több ilyen irodalmat, vagy nézz akciófilmeket, mert egyelőre csiszolatlanok a leírások, csak annyit kapunk, hogy lehajol, bumm, lő.
Ami még zavart, hogy gyakran megváltoztatsz szereplői jellemvonásokat, eseményeket fejezetenként. A legviccesebb az volt, amikor Robin haja bebarnult 2 rész alatt (nem kamuzok: 1. Dús, fekete tincseit -  2. Elneveti magát, majd lassan, érzékien beletúr dús, sötétbarna hajába. [szó szerinti idézet]). Leilahról se tudtam megállapítani egy csomó ideig, hogy mennyi idős, mert néha azt mondtad, hogy a korabeliek már egyetemet végeztek, néha azt, hogy már 5 éve elszökött otthonról... Érdemes lenne figyelned az ilyenekre Ciara, mert az olvasóknak szemet szúr!
Azonban azt nem tagadhatjuk le, hogy ugyan a megvalósítás párszor elcsúszik, az ötlet izgalmas, nem véletlenül van ennyi feliratkozó.
Pontozás: 8/10 (De ezeket az idegesítő apróságokat nézd át légy szíves!)

Karakterek
Nos, ezen a téren kevésbé vagyok elégedett. A szereplők elég kezdetlegesek, egy jellemvonásukról tudunk, és csak azt erősítgetjük újra meg újra (mondjuk a ,,házaséletben" kezdtek megjelenni újdonságok Robinnál, de közel sem élő még). 
Leilah kicsit kiismerhetetlen, értem én, hogy a bérgyilkosoknak nincsenek érzelmei, de szerintem nem reagál eléggé, amikor kiderül, hogy a szüleit kell megölniük, Robin kidolgozott felsőteste jobban megérinti. Eshetne több szó arról, hogy miért utálják egymást, milyen konfliktusuk volt a múltban, mert ez nem derül ki, csak felemlegetik. Ráadásul azt is tálalva kapjuk, hogy hősnőnk profi bérgyilkos, Price megölésénél ezt mégsem érezzük, csak egy pisztollyal hadonászó kamasz, aki a tévéből ellesett ninja mozdulatokkal próbálja leplezni a valóságot. A szerelmi szál is annyira nyilvánvaló, minden erre vezet, túl kiélezett és sejthető. Az arcunkba tolják, hogy Robin és Leilah egymásnak vannak teremtve, és kész.
Robin az elején egy fabábu. Bocs, pontosítok: 6 fakocka és 1 egy rúd. Értem én, hogy ő maga a csábítás, de azért a belsőn lehetne még dolgozni, jó úton indultál el a 7-8. fejezetben.
River karaktere tetszik, kedves ez az anyafigura. Josh elég átlagos, neki adhatnál valami különlegességet.
Cammie ahhoz képest, hogy három éves, túl okos és beszédes. Egy kisgyerek nem tud ilyen összefüggő mondatokat barkácsolni, nyugodtan hantázhatna többet ez a karakter.
Pontozás: 7/10

Helyesírás és nyelvezet
Alapvetően szépen fogalmazol, láttam ezerszer rémesebbet... De! Van egy rossz rögeszméd: igeidőt váltasz egy mondaton belül, mintha sosem olvasnád át a munkáid. Ez óriási gond, irtózatosan zavaró tud lenni! Ajánlom, hogy közzététel előtt nézd át a fejezeteket alaposan, ha erre nincs időd, akkor  kérj meg egy bétát. Volt még pár elgépelés (hosszú í-k rendszeresen rövidek), apró helyesírási hiba (helység-helyiség közötti különbség) és helytelen vesszőhasználat.
A folyamatos veszekedések, s az, hogy az őseim mit sem törődtek azzal, hogy mi van velem rádöbbentett, hogy csupán csak egy teher vagyok a vállukon. - Kell egy vessző a velem és a rádöbbentett közé. A csupán és a csak ugyanazt jelenti, valamelyiket szedd ki.

Visszatérve a fejezetekhez és a többi infókhoz, csupán csak annyi a mondanivalóm, hogy nagyjából pár napon belülhozom a prológust. - Elgépelés, közhiány.

Az ég teljes mértékben felvette az éjszaka és a szürke felhők adta sötétséget, hold és egyéb égő hiányában - mivel hát áram sincs a városban - a telefonom gyér világát használom fel arra, hogy tudjam, mire is lépek rá. - Fura az a ,,hold és egyéb égő". A hold és egyéb fényforrás jobban illene ide.

- Ennyi. Remélem, éjszaka nem támadjátok le, és nem nyírjátok ki egymást idő nap előtt. - Szimplán idő előtt, minek van ott a nap?

- Agglegényként még lefutom a kilométereimet, ha nem bánja, Mrs. Bellow - nevet fel szarkasztikusan, majd egy hangos csapódással jelzi, hogy elhagyta a házat. - Értjük miről van szó, de az jobb lenne, hogy: ,,hangos ajtócsapódás jelzi, hogy elhagyta a házat".

Még mielőtt bele nem aludnák a sok gondolkodásba, felállok, s egy óriási terpesszel a szekrényem elé állok. - Jujj, ez fájt. Még mielőtt belealudnék!

A második emeleten két erkély is volt, amelyeknek párkányán színes virágok pihentek. A ház fala fehér volt, tökéletesen passzolt a szomszédos házakhoz. - Pár szóismétlés.
Kellemesen meglepődök, amikor elém tárul a beltér látványa. Gyönyörű mahagóni bútorok köszöntek vissza rám, melyek a barna minden árnyalatában figyeltek vissza ránk. Kellemes illat kering a levegőben, ami az egyik szekrényen elhelyezkedő légfrissítőnek volt köszönhető. -Nagyon fura az visszafigyelős rész + igeidő váltás.

 - Amikor azt mondtam, hogy készíts kaját, akkor arra gondoltam, hogy nekem, és nem magadnak - duzzog ölbe tett kézzel, fél szemmel viszont még mindig a kezemben lévő szendvicset nézi, amiből már jócskán hiányzott. - Igeidő váltás. A hiányzottot is lehet jelenben írni, ez nem olyan, mint az angolban.

Már nem vagyok ugyanaz a naív, félrevezethető kislány, akit akkor jól rászedett; változott a kinézetem is és a gondolkodásmódom is. - NAIV! Ez egy súlyos helyesírási hiba.

Az emeletre megyek, hogy feltérképezzem a házat. Rengeteg ajtó volt a folyosón, mindegyik más-más szobát rejt maga mögött. - Igeidő váltás!

Mindenhova benyitok, s megpróbálom memorizálni azt, hogy egy bizonyos helységbe pontosan melyik ajtón keresztül juthatok el, végül pedig megállok az utolsó ajtó, azaz a háló előtt. - Helység a város pl., a szobát a helyiség jelenti.

Alapjában véve egy nyugodt ember vagyok. Bármilyen helyzetben képes vagyok megállni a lábamon, legyen az a helyzet nyugodt, vagy éppen feszült. - Elég béna szóismétlés.

Óvatos vagyok, igyekszem nem fájdalmat okozni számára, s vigyázok arra is, nehogy még súlyosabbá tegyem az amúgy sem kis sebeit. Ajkaimba harapok, ahogy feltérképezem a kisebb-nagyobb sebeit. - Szóismétlés. Simán írhatnád, hogy apró horzsolásokat a bőrén, vagy valami hasonló.

Már épp a számhoz emelem a villát, rajta a finom illattal rendelkező étellel, amikor csengetnek. - Finoman illatozó, vagy finom illatú, nem kell túlbonyolítani.

Anyuék otthon voltak, tévéztek, hangosan nevettek, én pedig a szobámban ültem az egyik sötét sarokban, és sirtam, mint egy gyámoltalan, árva gyermek, akinek elvették az utolsó darab ételét is.
Túlságosan is sok mindent tűrtem el az elmúlt másfél évben, és igy, hogy nem mondhattam el senkinek, rettenetesen felgyűlt bennem minden. - Rövid i-k a hosszú í-k helyett

Pontozás: 6/10

Összpontszám: 21/30
Kedves Ciara! További sok sikert a blogoláshoz, egyelőre érdekesen alakul a történeted! :) A hibák korrigálásával még többet hozhatsz ki belőle. ;)
Szép napot Csantavák,
Üdv: Szoni <3

Művészetek hete 7. nap - Kritikaírók a rivaldafényben

Sziasztok, olvasók!

Igen, itt van a verseny utolsó eredményhirdetése, mely a kritikás kategóriát fogja szemügyre venni. Tudatában vagyok annak, hogy a hatalmas késés már-már szánalmas, nem méltó egy efajta versenyhez, de az eredeti zsűriző sajnos nem mindennapi időhiányban szenved, amely nem tette lehetővé az általa történő hirdetést. Így végül magamra vállaltam a bejegyzés megírását, mivel már így is annyit vártatok, kedves jelentkezők, hogy ehhez már nem tudok kifogásokkal szolgálni. Joy nevében is bocsánatot kérek a csúszásért, és higgyétek el, hogy nekünk sem volt ínyünkre végignézni azt, ahogy orbitális késésekkel várakoztatunk meg benneteket.
 A verseny közben létrehoztunk egy szabályt, amely szerint abban a kategóriában, amelyben 5 személynél kevesebben pályáznak, csak 1. helyezett kerül díjazásra. Így a beküldött négy, azaz 4 kritika közül csak az egyik került díjazásra. Mindenesetre kiváló munkákat küldtetek be hozzánk, amelyek elemzését örömmel olvastuk végig! Én nagyon hálás vagyok, amiért ennyit vártatok erre a satnya eredményhirdetésre, és nem estetek a fejünknek egy kiélezett vasvillával, amit abszolúte megérdemeltünk volna.

Ezt az emléklapot mindenki kedve szerint kirakhatja a blogjára, hogy a népek megcsodálhassák azon dicséretre méltó bloggerek csoportjának tagjait, akik részt vettek a Művészetek hete c. versenyen.

Első helyezettnek végül Tóth Evelint választotta meg Joy, akinek könyvekről szóló kritikáit a Pergamenre hányt szavak - egy grafomán gondolatai  c. blogon olvashatjátok. Versenyünkre két részletes kritikát küldött be, melyekből végül az alábbit választottuk ki. Helyezésedhez szívből gratulálunk!

C. S. Lewis – A varázsló unokaöccse ( Narnia krónikái 1.)

,,Kiadó:

M&C MARKETING TANÁCSADÓ KFT.

 Oldalak száma:

224

 Borító:

FŰZVE

Kiadás éve:

2015(új kiadású)
Eredeti megjelenés:

1955

A Narnia Krónikája a Jó és Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár a lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű. Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Kalandos utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban.

A NARNIA KRÓNIKÁINAK ELSŐ KÖTETE:
A varázsló unokaöccse
Tudni szeretnél valamit Narniáról? Ez az a birodalom, ahol megszólalnak az állatok, ahol a legváratlanabb pillanatban egy boszorkány karmai közé kerülsz, ahol a Jó akaratából új világ születik. Ahová véletlenül keveredik a két barát: Digory és Polly. Ha kinyitod a könyvet, őket kísérheted el e titokzatos világba. Abba a világba, ahol semmi sem lehetetlen.

Az egész azzal kezdődött, hogy megint beszabadultam a Libribe…Nem mondom, hogy nem kellett volna, mert ha nem megyek be, akkor még mindig csak a várólistámon ácsorogna a Narnia krónikái a polcom helyett. Most viszont végre engem is beszippantott! Alig vártam már ezt a találkozást!

Kezdeném azzal, hogy ezek az új borítók meseszépek! Nagyon jól visszaadják a könyv hangulatát. A könyvek viszont… Meg kell valljam, azért várakozott ilyen sokáig a Narnia sorozat az elolvasandó listámon, mert félelmetesen pici kötetek. Igen, engem totál megrémisztett, hogy icipicik és csupán 200 oldalasak. Most komolyan, mi lesz velem, ha engedem magam beszippantani C. S. Lewis elbűvölő világába és egy nap után végzek is vele? Hát megmondom én: beleőrülök a várakozásba. Akármennyire is picik ezek a könyvek, mégis csak 2 ezer forint darabjuk, és hát nekem nem telik megvenni egyszerre több részt.

Na de most, a karácsonyi vásárlásom alkalmával megláttam őket, felkaptam az első két részt, és egyszerűen nem bírtam őket lerakni. Úgyhogy végül is megkaptam őket karácsonyra, míg én, viszonozva a párom kedvességét, ugyanilyen értékben vettem neki könyvet.:)
Bár még nincs karácsony, de én máris kivégeztem az első részt.

A varázsló unokaöccse elbűvölt. Egyetlen gyereknek sem szabadna kihagynia ezt a könnyed, varázslatos olvasmányt. Minden megvan benne: titkos alagút, varázslat, új világok, beszélő állatok. Mindemellett természetesen tanulsággal is szolgál, és egyáltalán nem rémisztően hosszú. Megkockáztatom, hogy beleférne a kötelező olvasmányok listájába.

De ugyanígy felnőtteknek is szórakoztató olvasmány lehet. Engem – mint általában a jól kidolgozott új világok – ez is teljesen elbűvölt, és alig bírtam magammal, hogy ne egy ültő helyemben olvassam el az egészet. Már kisebb korom óta imádom a Narniát – az első részt számtalanszor láttam filmben -, de a könyvekig valahogy nem jutottam el.

A narráció nagyon tetszik, látszik, hogy elsősorban a gyerekek vannak megcélozva, mert a narrátor külön az olvasónak magyaráz, visszaugrik az időben, kommentárja az eseményeket. Nagyon szórakoztató:)

A varázsló unokaöccsével végre fény derült arra, hogyan is jött létre Narnia, hogy került oda a boszorkány, miért olyan különleges a lámpaoszlop, és hogyan lett átjáró a ruhásszekrényből.

Ezek a kérdések gondolom mindenkinek az eszébe ötlöttek az első film nézése közben. Ebben a kötetben pedig egész Narnia létrejöttét végigkövethetjük. Ez biztosan elég nagy falat lett volna a filmeseknek, így kihagyták, pedig fontos rész. Az első könyv nem nélkülözi a humort és a komoly gondolatokat sem. A főszereplő itt Digory és Polly, két kisgyerek, akik nagyon bátran helyt állnak és felfedeznek más világokat is, köztük Narniát.

Ugyanis Narniáról nem tudhat akárki, és nem is lehet akárhogyan átlépni a határát: csak élénk képzelettel és egy jó adag kíváncsisággal felszerelkezve.

Nem tudom mit mondhatnék, nekem nagyon tetszett, és ha tartottam is kicsit attól, hogy a könyv lerombolja majd azt, amit a filmek által felépítettem Narniáról, akkor pozitívan csalódtam, mert csak még többet adott hozzá.

Persze a light fantasy kategóriába szokták sorolni a sorozatot, de én úgy gondolom, hogy bár kicsit lehetne részletesebb is a könyvsorozat, és egyúttal hosszabb is, mégis csodálatos teljesítmény egy ekkora világ felépítése, méghozzá 7 részen keresztül.

/Megemlíteném még azt is, hogy van tartalomjegyzék! Ami nálam abszolút plusz pont:) És függelék rész is a főbb szereplőkről, bár ezt nem annyira érdemes olvasgatni, legalábbis nem a még meg nem jelent szereplőket, mert kicsit spoileres. Viszont zárójelben még az idegen nevek kiejtését is megtalálhatjuk:)/

10/10

Kicsit talán sokat áradoztam, bocsánat ezért, de akkor is 10-es!:D''

Személyes vélemény: Az én tetszésemet hamar elnyerte a könyv iránt alkotott véleményed. Könnyed hangulattal számolsz be olvasmányodról, egyidőben emeled ki a pozitívumokat és a kevésbé említésre méltó elemeket. A stílusod is pörgős, könnyedén el lehet veszni a soraid között, és lépésről-lépésre haladva ismerhetjük ki a könyv tulajdonságait. Felszínesen számolsz be a történetről, de éppen elegendő dolgot közölsz róla ahhoz, hogy az efajta könyveket kedvelő emberek elolvassák a sorozatot. Személyes vélemény szerint ez egy megfelelő könyvajánlóra sikeredett, amelynek olvasása közben még én is kedvet kaptam a könyv olvasásához! 

Nyeremény: interjú a nyertessel a Szonidea blogon + fejléc / kritika / trailer, és hirdetés az oldalsávban 3 hétig ( E-mailben értesítünk a helyezésedről, amelyben majd részletesebben tárgyalunk a nyereményekről)

Én ehhez az eredményhez ismételten csak gratulálni tudok, igazán megérdemelted! A többi versenyzőnek pedig azt üzenem, hogy ne keseredjenek el, mivel lesznek még itt nagy megmérettetések! A többi szerkesztő nevében is nagyon szépen köszönöm, hogy velünk tartottak a verseny keretében! Számunkra egy igazi élmény volt, és őszintén reméljük, hogy a jelentkezők számára is szolgáltunk némi kellemes élménnyel!
Ezzel a versenyt hivatalosan is lezárom, aki igényt tartana a nyereményére, és még nem kapta meg azt, nyugodtan dobjon meg minket egy e-maillel, mivel az utóbbi napokban elég szórakozottak voltunk az értesítésekkel kapcsolatban.
Én mindent köszönök, hálám örökké üldözni fog benneteket! Legyen szép estétek! 
                                                                          Sophia  

Kritika (Sz. Szonitól) - 50 dolog, amit utálok benned

Helló Csantavák! :)
Mára egy kritikát hoztam, Daremo most indult romantikus sztorijáról, az 50 dolog, amit utálok benned c. blogról.

Design és kinézet
A blogra érkezve rögtön láthatjuk, hogy egy nagyon különleges designnal van dolgunk - Szabó Veronika munkája mi más lehetne? Az itt megjelenő fejléc teljesen új értelmezése ennek a fogalomnak, ráadásul a csupán körvonalakból kirajzolódó férfi és nő karaktere, a madarak, a sziklaszirten lányt kitartó fiú tökéletesen jellemzik a történet témáját (már amennyire a prológusból és a fülszövegből ezt meg lehet ítélni). Az ábra jól illeszkedik a sztorihoz, megjelennek a főszereplők, és számomra a madarak Kitti felszabadítását jelentik. Nagyon pozitív, hogy ekkora összhangban van az oldal kinézete és tartalma, mert az olvasók, akik szeretik a romantikus írásokat, már az első pillantás után érdeklődni kezdenek Daremo munkája iránt.
Viszont akadnak apró negatívumok is: a modulok teteje teljesen beleolvad a háttérbe, ami kicsit kellemetlen, én tennék rájuk valamilyen keretet. Az ,,ajánló" modulcím sem a legtalálóbb, a történet egy rövid bemutatóját inkább fülszövegnek nevezném. Ami engem még rettentően zavar, az a fejlécben és fejezetcímekben megjelenő betűtípus túlzott letisztultsága. A fejlécben érdemes vastagabb, extrémebb stílust választani, ezek a jelentéktelen, szögletes betűk nem igazodnak a többi formához. Egy romantikus bloghoz szebb, kerekebb gyöngybetűk illenek, én Daremo helyében a bejegyzések szövegét Arielről Trebuchetre, vagy legalább Times New Romanra váltanám, és növelném a betűméretet. A prológus felirat legyen vastagabb, markánsabb, a modulcímekkel egyetemben, és nyugodtan állítsuk be kacskaringósabb fajtájú karaktereket. Nem kell aggódni, hogy sablonos lesz a kinézet, az ,,egyszerű, nagyszerű" a mondással ellenben nem mindig a legcélravezetőbb megoldás.
Utolsó dolog, ami szúrta a szememet: az első modulban elhelyezett pirosas színvilágú kép. Ezt inkább cseréljünk olyan árnyalatúra, mint a háttér, mert a rózsaszín és vörös üti egymást.
Pontozás: 7,5/10

Történet
Az elérhető prológusból kiderül, hogy hősnőnk, Kékesi Kitti már egy éve magába roskadva kesereg, ugyanis vőlegénye lelépett az esküvő előtt, és azóta nem adott hírt magáról. Az egyedül maradt menyasszony hosszú idő óta először visszalátogat szülőfalujába, karácsony alkalmából, de a családi ünnep közel se felhőtlen, ugyanis Kitti nagynénje felemlegeti az elmaradt lagzit. Kitti hazamenekül, mire húga és legjobb barátnője kitalálják, hogy ideje tenni valamit, hogy újra megdobbantsák a huszonéves lány szívét.
A történet alaphelyzetét szépen felvázolja az írónő, sok lehetőséget kínálnak a kezdetek. Kellemes a hömpölygő stílus, jó tempóban halad, bár néha túlzottan beleveszik a részletekbe. Érzékletes írás, átjön a hangulat, nem kell erőltetni a rengeteg apróságot, mert néhol zavaró lehet (pl. Kitti kirohan a házból és a jégen csúszkálva elevickél a kocsiig, miközben arra gondol, hogy amikor mentek be, Iza, a húga is így botladozott, csak éppen nem taknyolt el a végén - ez itt egy tök fölösleges gondolatmenet). Volt még apró kivetnivalóm abban, hogy a családtagok alig vették észre a testvérek érkezését, a nagynéni is épphogy felfigyelt rájuk, de az anyuka teljesen belefeledkezett a főznivalókba, pedig elég zajosan jöttek be, mégse futotta egy köszönésre se. A nagyszülők, az apuka és Patrik se üdvözölték őket, ráadásul ezek a szereplők csak úgy megjelentek a semmiből, nem volt róla szó, hogy ott ültek volna, de arról se, hogy bejöttek. Sajnos ez megszakítja a pezsgő családi kör élményét, mert érezhető, hogy az imént említett karaktereknek nincs lényeges szempontjuk a konfliktus elérésében, csak a megadott helyen, amikor meg kell szólalniuk, azt letudják, mint a felbérelt statiszták (nem tudom, ez mennyire érthető, remélem, azért körvonalazódik).
A prológusból nem nagyon tudok többet kihámozni, mert kb. olyan terjedelmű lesz a kritikám, mint az elemzett mű maga. Nem akartam külön bekezdést szentelni ennek, csak gyorsan megemlítem, hogy a karakterek között akadnak nagyon bravúrosak, pl. Szilvi néni, sőt, Iza is életszerű jelenség, de ezért ne hanyagold el a többieket, legyen mindenki ugyanolyan jó. Csiszolhatnád kicsit Kittit (mert felszínesre sikeredett), és Patrikot (mert nem tudunk semmit, azon túl, hogy egyfolytában angol szavakat nyög be, jobb lenne más tulajdonságokat is adni neki).
Pontozás: 8,5/10

Helyesírás és nyelvezet 
Daremo remek stílussal él, nekem nagyon bejönnek a szövegei. Választékosan fejezi ki magát, bár néha túlbonyolítja a dolgokat, félmondatos körülírásokkal helyettesít egy szót. Ha ezektől a mondatcsokroktól megszabadul (elég, ha egy kritikus barátot megkérsz, hogy lektoráljon), roppant élvezetes történet kerekedhet ebből.
,,Ahogy végighajtottam a szülőfalum hóval lepelként beborított főutcáján, egyszerre tudatosult bennem, hogy már több mint fél éve nem látogattam meg a szüleimet." - Hólepellel, kész, pont.
,,Rögtön elhallgatott, arcáról lekonyult a mosoly, keresztbe tett karokkal süppedt bele az ülésbe." - Inkább azt mondanám, hogy lehervadt.
,,Már azt hittük, lekésitek apátok világhírű halászléjét!" - Az egyetlen helyesírási hiba: halászlevét!

,,A jelenlévő nagyszüleim, akiket nem fűzött vérrokonság apám húgához, a bölcs szótlanságot választották, pedig a nagymamám soha nem hagyott ki egyetlen alkalmat sem, ha valakinek a szerelmi élete felett mondhat ítéletet – kivéve, ha Szilvi néniről volt szó." - Nem olyan vészes, csak kétszer kellett elolvasnom, hogy tudjam értelmezni. Ezt átfogalmazhatnád, vagy csak szimplán bontsd több mondatra.
Pontozás: 9/10

Összpontszám: 25/30
További sok sikert a blogoláshoz, kedves Daremo! :) Nekem eddig nagyon bejön a történeted, apróbb korrekciókkal zseniális dolgot faraghatsz belőle. Remélem nem viszed el sablonos irányba, és Kitti ex-vőlegényének megjelenésén kívül lesz még más konfliktus is. ;) Engem érdekelne a folytatás!
Szép estét csantavák,
Üdv: Szoni <3

Kritika - KISS or DEATH?

Üdvözlet, hópelyhecskék! :)

Egy elhanyagolt, hosszú időszak után végre megint itt lehetek veletek, és ismét oszthatom nektek az észt a terjedelmes bejegyzések keretében. Mai kritikám egy érdekes változásnak köszönhetően a Sherlock Holmes nevezetű híres nyomozóról szóló történetekkel foglalkozó KISS or DEATH?  c. blogot fogja elemezni, melynek írója a már oly régóta várakozó megrendelőm, Andrea Szabó. 

Olvassátok figyelemmel, és tegyetek annak érdekében, hogy jó napotok legyen! :)

Cím:  Egy jó pár kritikámban már említést tettem arra, hogy nem rajongok az olyan blogokért, amelyek magyar nyelven teszik közzé a bejegyzéseket, de a cím ezzel ellentétben idegen, az esetek többségében angolul virít az oldal közepén. A te esetedben érdekes módon szemet hunytam efölött a tényező fölött, mivel szemügyre véve a blogod alapjául szolgáló történetek eredetét, hangulatát, személyes meglátás szerint nem köthetek bele az elnevezés választásába. 
Alapjában véve kifejezetten tetszik a cím. Ugyebár a halál és a csók angol változatát használja fel, amely igencsak misztikus, figyelmet egyidőben felkeltő és kissé taszító. Megvan benne az a rejtélyes románc és borzongás, amely tetszetős, hangzatos jelzőként teszi nevezetessé a blog elnevezését az olvasó számára.Talán ez így leírva kissé furcsának tűnhet, de az én ízlésemnek tökéletes párosítást alkotott, amelynek első olvasásának eredményeként a kurzor pillanatok alatt a blog linkjén állapodott meg. 
Összességében tehát az én személyem nagyra értékelte a cím kapcsán történő eljárást, amely feltűnő egyszerűsége mellett mégis megfelelően találó és érdekes.
Cím: 5/5 

Design: Annak ellenére, hogy a színkombináció és a kinézet összképe nem tükrözi hűen az eddigi történetről és hangulatáról alkotott elképzelésemet, ennek ellenére kifejezetten tetszik az összhatás. Bár az általam annyira díjazott, körökbe rendezett képes fejléc eltűnt, a mostani egyszerű, letisztult külsővel sem akadtak komoly problémáim. 
A domináló színek egyértelműen a világos árnyalatok mellett döntenek, köztük a bíborlila egy felemelően ragyogó, sötét árnyalatával. A letisztultság uralkodik a blog összképén, a színek harmonikusan illeszkednek egymáshoz, és az egyszerűség elvét szem előtt tartva teremtik meg az oldal nagyszerű kinézetét. 
A te esetedben nem beszélhetünk kimondottan fejlécről, de ennek ellenére az oldal elnevezésének elragadó felírása magára vonta a figyelmemet. A betűtípus megfelelő, különleges, és a keskeny sávként megtalálható fejléc egyszerű külsőt ruház blogod külsejének legfontosabb elemére. A lényeg feltüntetésének nélkülözhetetlen elemeként fordul elő, és igencsak csapongó ízlésem ellenére kifejezetten tetszett a mostani rendezettség. (Habár itt zárójelben még hozzáteszem, hogy a szürke-kék színvilágú design számomra még mindig kedvezőbb és találóbb volt, de személyes véleményed szabadalmaztatásába már nem szólhatok bele. Azt viszont el kell ismernem, hogy mindkét variáció fejléce kedvező végeredményként látott napvilágot.) 
A klasszikus fejléc után rögtön az oldalak felsorakoztatása kap helyet. Ez több szempontból is kézenfekvő, mivel nem csak a nézelődő keresési lehetőségét könnyíti meg, hanem még jól is mutat ott az oldal közepén, a tekintetek epicentrumában. Ezekkel kapcsolatban sok tanácsot nem adhatok, mivel a blog nyitását figyelembe véve még elég kezdetleges, hiányos oldalakkal rendelkezel. Ezt az észrevételt leszámítva az eddigi oldalak teljes mértékben rendben voltak, nem találtam bennük kivetnivalót. Amennyiben a jövőben is hasonló elrendezésben vonultatod és töltöd be oldalaidat különböző szolgáltatásuk szerint, meg vagyok róla győződve, hogy sem összkép, sem nyelvhelyesség szempontjából nem lesznek problémák velük. 
Ritka alkalmakkor fordul elő, de érdekes módon az oldalsáv moduljait teljes harmóniában találtam. Fontosság alapján is megfelelő sorozatot követnek, a feliratkozós modul a sáv tetején helyezkedik el, míg a kevésbé fontos elemek (Chat, Cserék, stb.), szolgáltatásukhoz híven az oldalsáv alján foglalnak helyet. A sorrenddel tehát az égvilágon semmi problémám nem akadt, és az alapszínként szolgáló krém árnyalat ismétlődő előfordulása sem okozott fejtörést, esetleges egyhangúságot. A sötétlilával szintén hasonló véleményen vagyok.
Egy-két megjegyzésem, érdektelen észrevételem viszont még így is akadt a jobb oldalon terjeszkedő sáv tartalmával. De mielőtt még az ördögöt feleslegesen a falra festenénk, vessünk egy pillantást a moduljaink tulajdonságaira.
Tetszetős megoldásnak tartom a terület csúcsán található képet a főszereplő nyomozóhoz tartozó pipáról. Nem csak tökéletesen illeszkedik a kinézet többi apró-cseprő tagjához, hanem tükrözi a történet középpontját, illetve annak főhősének egy fontos sajátosságát. A modul nevét elolvasva elegendő képet alkothatunk arról, hogy az oldal milyen írásokkal szolgálhat számunkra, amelynek alapján eldönthetjük, hogy folytassuk-e a böngészést a blogon, vagy keressünk egy számunkra ideálisabb történetet. 
Lentebb haladva lét-, illetve mellékes fontosságú modulok sokaságát tekinthetjük meg, amelyek közül most az információs elemet emelném ki. Az előtte terpeszkedő részekbe nem tudtam különösebben belekötni, habár a tudnivalókat magába foglaló modullal is tökéletesen elégedett vagyok. 
E információk már éppen elegendő tájékozódási adattal szolgálnak ahhoz, hogy az olvasó az első benyomás mellett felszínes kis véleményt alkosson a további látni-, valamint olvasnivalókról. Ráadásul alkalmas területet tölt be, mint az oldalsávban kapott helyét, mint a méretét szemrevételezve. Se többet, se kevesebbet nem mondhatok el róla, tehát lássuk csak további elemeinket. 
A Facebookos csoporthoz vezető link és kép egyvelege igencsak hangulatos látványt nyújt, és kivétel nélkül kapcsolódik a történet főelemét képező detektívhez. Az alatta megbúvó tájékoztatást viszont értelmetlennek tartom, hiszen ha valakit igazán érdekel egy novella fülszövege, rövid időn belül úgy is megtalálja az előhangot. 
A Chat számomra most is túl egyhangú, árnyalati teljesen megegyeznek. Ehhez a gondolathoz azt hiszem, hogy nem is kell több megjegyzés, hiszen ha a változtatás mellett döntesz, jómagad is tudod, hogy mi az eljárás.
A kellemes hangulatot megteremtő, megjegyzem, saját idézetet leszámítva nem tudok más tényezőt különösebben megemlíteni. A modulsáv önmagában követi a design összességét, és így a végén még hozzátenném azt, hogy elnyerte a tetszésemet a modulok egyedi névvel való ellátása. 
Ha már design, akkor főoldal. Ha már főoldal, akkor bejegyzések. Ami azt illeti, a bejegyzések felépítését érdekes, vagy kevésbé érdekes módon imádtam. Habár a cím betűtípusa kicsit jobban is passzolhatna a tetszetős címhez, ezt a hiányt a bejegyzések alatti linkek sora azonnal pótolta. A szöveg még mindig egyenletes, sorkizárttal íródott, amely alapból véve rendezett külsőt teremt. A további elrendezések is nagyobb vonalakban rendben voltak, és nagyon tetszett a dátum és a megjegyzések kivitelezése. Színek szempontjából is rendben vagyunk, hiszen az árnyalatok most sem rontották el a színvilágot. 
Összességében tehát nekem a blogod kinézete kifejezetten tetszett, letisztult, nagyszerű külseje egyből magára vonta a figyelmemet. Személyes meglátás szerint az ezidáig előforduló designok igazán tetszetősek voltak, nem köthettem bele találó, de mégis mesés látképükbe. 
Design: 4/5   

Történet: Ugyebár a híres-nevezetes Sherlock Holmes életére alapoztad irományaidat, amelynek eddigi eredménye A fél ember esete című többrészesnek indult, eddig egyfejezetes történeted. Ami azt illeti, a detektív tetteiről és életéről nem rendelkezem túl sok információval, viszont alapjában véve odáig vagyok a krimi műfajért, így magától értetődő, hogy izgatottan vágtam bele a blogod elemzésébe. 
Tartalom szempontjából a novellák még eléggé hiányosak, de a blog nyitásának időpontját szemügyre véve ez nem nagy újdonság. Viszont ennél az oknál fogva mostani, illetve következő szempontom sem lesz túl terjedelmes, mivel egy fejezetről nincs túl sok mondanivalóm. Az események kibontakozását hátrébb hagyva viszont vessünk egy pillantást az általános kivitelezésre. 
A fentebb már említett többrészesed első fejezetének kivitelezése feltűnően megkapó. Egyszerű, de mégis élvezetes nyelvezetet használsz, amely tökéletesen helytálló a korhoz és a szereplőkhöz képest. A hely-, idő- és szereplőbemutatásod igényes, alapos, ehhez kiemelném az első részben található Anabelle kinézetének leírását. E sorokat olvasva tökéletesen átjött a nyomozó hölgyről alkotott véleménye és személyes meglátása, ugyanakkor az érzelmek és gondolatok érzékeltetése is kézenfekvő. A színvonallal tehát nem volt baj, de azt még is hozzátenném, hogy a férfi és a nő között zajló beszélgetés kissé csapongó, egyik témáról a másikra ugrándozik, mielőtt még befejezné az előzőt. Ennek egy mákszemnyivel több figyelmet szentelj a további részekben, mivel máskülönben precízen és érthetően dolgozol. 
A színvonal és kivitelezés megfelelő, tehát a szempont lényegére rátérve figyeljünk fel arra, hogy mivel is szolgál a mi becses első fejezetünk. 
A bejegyzés Sherlock és Anabelle találkozásával indul el, amely arról tanúskodik, hogy nem tökölsz a felesleges részletekkel, hanem rögtön a tettek mezejére lépsz, az érzések szerepét pár bekezdéssel hátráltatva. A nő váratlan felbukkanása meglepetésként éri főhősünket, aki az utóbbi időkben történt eseményektől még mindig kábán nyit ajtót különös vendégének. Ezt követően rögvest szemtanúi lehetünk a nyomozó Anabelle-ről alkotott személyes véleményének, amelyhez részletbe mélyülő külső leírás is társul. Pár perces alapvető beszélgetés jelenléte után a látogatás okát és okozatát is megtudhatjuk, figyelmesen olvasva végig leírt soraidat. 
Nemsokára kisebb információáradat veszi kezdetét, melyből elsősorban női jelenlévőnk felől érdeklődhetünk. Elszomorító hírként kaphatjuk kézbe, hogy gyors észjárású nyomozónk hűséges társa, John Watson halálos balesetet szenvedett, mely még kívülállóként is negatív hatásként ért. A két munkatárs és egyben jóbarát közötti szoros kapcsolatról már én is elegendő pozitívumot hallottam, így részben letaglózva éreztem magam Anabelle érkezését olvasva. A párbeszéd lezajlása után hasonló véleményen volt Sherlockkal, és bizony a hölgy mivolta és szándéka számos (eddig) megválaszolatlan kérdést sorakoztatott fel, bár a fejezet végéhez érkezve egyre nagyobb érdeklődést tanúsítottam iránta. 
És nem túl meglepő módon a bejegyzés utolsó bekezdéseihez érve sikerült elnyerned a fokozott figyelmemet és kíváncsiságomat a további cselekmény iránt. Az első fejezet után egy rendezett, az alaphangulatot és stílust megteremtő szöveget mondhatsz magad mögött, amely személyes vélemény szerint a történet haladásával csak egyre jobb és jobb lehet. 
A fél ember esete mindenestre kellő kíváncsiságot váltott ki belőlem ahhoz, hogy a jövőben figyelemmel kövessem nyomon a részek érkezését. Tűkön ülve várom a további fő-, illetve mellékcselekményszálak kibontakozását, mivel az eddigi alapot szemügyre véve, fokozott kemény, fejlődő munkával egy remek sajátos világot hozhatsz létre, amelyet minden Sherlock, illetve krimi-rajongónak csak ajánlani tudok! :)
Történet: 5/5  

Szereplők: A blog kezdetlegességére hivatkozva sajnos a karakteres szempontom még az előzőnél is rövidebb lesz. A hagyományokhoz híven először az általános körülírásról, majd a fontosabb személyekről beszélnék pár bekezdés erejéig. 
Az egyedüli fejezet tartalmát szem előtt tartva meg kell jegyeznem, hogy ehhez képest rendkívül aprólékos szereplőbemutatással dolgozol. A tevékenységek mellett a karakterek mellékesebb, fontosabb tulajdonságainak feltüntetésére is nagy figyelmet szentelsz, és ez a tény a bejegyzésben is állandó jelleggel megtalálható. A kinézet, illetve belső sajátosságok egyaránt érvényesülnek, így alkotva meg az első benyomást, illetve az elkövetkezendő összképet. Szerintem a tettek mellett az egyéniségek részletes megismertetése is kulcsfontosságú szerepet játszik egy igényes történetben, hisz részben a szereplők milyensége alapján döntjük el, hogy folytassuk-e az olvasást, vagy sem. Ez a tájékoztatás már a kezdetektől fogva jelen van, így ezzel kapcsolatban nem szolgálhatok felhasználható tanácsokkal. 
Eddig nem dolgozol túl sok karakterrel, ezzel széles lehetőséget nyújtasz a fontosabb szereplők kiismeréséhez. Teljes elemzést még nem írhatok, de röviden, tömören ejtenék pár szót mostani fontosabb párosunkról.
A hangsúlyt természetesen titokzatos detektívünkre, Sherlock Holmesra fekteted. Múltjáról megtudhatjuk, hogy nemrég veszítette el hőn szeretett társát, a mindenki által oly jól ismert Watsont. Szívszorító eseményként hat ez nyomozónk életére, bár a két férfi közös múltját szemügyre véve ez nem is meglepő. Fájdalmát jól palástolja, de nehezen fogadja, hogy új segítőt kell kerítenie barátja helyére. 
Rendkívüli meglátásainak és alapos kutatásainak eredményeként széleskörű hírnévnek örvend, amely a fejezetedben is döntő szerepet kap. Örömmel nyomoz különös halálesetek után, de személyisége jobban hajlik a bezárkózott, egyedüllétet élvező felé. Nem mindennapi módon nevezhető intelligensnek, érdekes meglátásai és gondolatai vannak. Az ifjonc érkezését nem fogadta kifejezetten boldogan, de az tény, hogy a lány már az első pillanatoktól nem közömbös számára. Habár a történeteden kívül nem tudok túl sok mindent róla, ennek ellenére a karaktere, és a blogodon található eddigi bemutatása elnyerte a tetszésemet, és őszinte kíváncsiság kerít hatalmába, ha az általad megalkotott szerepére gondolok. 
Második jelenlévőként a váratlanul betoppanó Annabelle Cristianról olvashatunk. A nő személye ugyan számtalan megválaszolatlan kérdés keletkezéséhez vezetett, de ennek ellenére figyelemre méltó és különleges volt a megjelenése.
Kinézetét már az első sorokból megismerhetjük, részletes és gyönyörű szemléltetés társaságában. Bátorságban bővelkedik, hiszen nem kevés akaraterővel kell rendelkeznie ahhoz, hogy szemrebbenés nélkül álljon Sherlock elé. A nyomozó szájából elhangzott mondat tanúságot ad arra, hogy egy írással is foglalkozó művészlélekkel van dolgunk, aki rengeteg energiát fektet munkájába. Jelleme határozott és elbűvölő, külseje tetszetős, és heves szóváltásáról, illetve okos gondolatairól bizonyságot nyerünk arra, hogy beszélgetőtársához hasonlóan, ő is kimagasló intelligenciaszinttel rendelkezik. Ajánlatával és hirtelen megjelenésével kapcsolatban először bizonytalan voltam afelől, hogy számomra szerethető karakterrel lesz-e dolgom. Egy-két hamis vádat leszámítva viszont a fejezet végére eléggé megkedveltem, így első benyomásra, habár a jövőbeli teljesítményére és sorsára még így is nagyon kíváncsi vagyok. 
Összességében tehát érdekes, összetett karaktereket használtál fel, amelyek halaszthatatlan maradásra késztettek. Számomra mindkét személy szerethető sajátosságokkal rendelkezett, és így utólag komoly elhatározásommá vált, hogy a jövőben még látogatást teszek a blogodra. 
Szereplők: 4/5  

Fogalmazás, stílus: Legnagyobb bánatomra csak így utólag értesültem róla, hogy új novella került fel a blogodra, ezért a történet, illetve szereplős menüpont kibővítéséhez már sem energiám, sem túl sok kedvem nem maradt. Ennek ellenére az új bejegyzés is fölöttébb hangulatosra, sajátosra sikeredett, amely tökéletesen magával hordozta az érzelmek átadásának színvonalát. Mivel a történet kitárgyalását már magunk mögött hagytuk, térjünk is át a fogalmazásra, melynek első felében a szövegalkotást, szövegkohéziót, második részében pedig a helyesírást fogom szemügyre venni.
Már az első bekezdések bizonyságot adtak felőle, hogy a kerek, bővített mondataid összefüggő képet hoznak létre. A fejezetek, novellák tehát rendezett szöveggel rendelkeznek, amelyeket csupán helyenként szakít félbe egy-egy tömör, oda nem illő, vagy éppenséggel furcsán megfogalmazott, nem mindennapi bővített mondat. Az utóbbi kategóriát a vesszők néhai elhanyagolásának listájára írhatom, de erről lentebb részletesebben is beszélni fogok.
A szövegrészek használata is megfelelő volt az adott helyzethez. Egyszerű nyelvezettel fordulsz az olvasó felé, gördülékeny írásmóddal vezeted a bejegyzéseket, de ugyanebben az időben egyedi kifejezéseket, hasonlatokat, alkalomadtán leírásokat használsz. Ezen elemek kiegészítésével a hely, idő, környezet és nem utolsó sorban a hangulat és az érzelmek stílusa is tökéletesen átjön, amelynek következtében az olvasó könnyedén beleveszhet a leírt soraidba.
Ha már a leírások kerültek sorra, jöjjön néhány meglátás ezekkel kapcsolatban. Általában díjazom az olyan történeteket, amelyekben a részletek is figyelmet kapnak, és a fontosabb cselekmények mellett a kevésbé jelentős részek is bemutatásra kerülnek. Nálad a színvonal a felszínes és az agyonrészletezett tökéletes keverékét nyújtotta, amelyben fontos szerepet játszottak a leírások. Ezek elegendő mennyiségben fordultak elő, és minden említésre méltó mellékes dolgot alaposan körülírtak. Különösen a szereplők érdekes leírása nyerte el a tetszésemet, melyek közül kiemelkedik A fél ember esetében Anabelle első szemrevételezése. Különleges kifejezések segítségével írtad le e karaktert az olvasók számára, és ezen kitűnő tulajdonságodra a John és Sherlock között játszódó novellában is példát kaphattunk.
A párbeszédek ugyancsak szép számban fordulnak elő, és az esetek többségében hűen tükrözik a szereplők nyelvhasználatát, szókincsét, a történet korát is figyelembe véve. Viszont ezekkel kapcsolatban már voltak csapongó kivitelezések, kissé figyelmetlen megfogalmazások, amelyeket főleg a fentebb is említett többrészesed első fejezetében fedeztem fel. Ezzel ellentétben a legutóbbi írásodban ügyesen megfogalmazott, hangulatos beszélgetések fordulnak elő.
Pár fogalmazás szempontjából félrecsúszott mondatot leszámítva, a szövegalkotás kapcsán nem botlottam súlyosabb hibákba. A stílusodat bejegyzésről-bejegyzésre alakítod és formálgatod, amelynek eddigi eredménye rövid időn belül belopta magát a szívembe.
A helyesírásról már jóval kevesebb mondanivalóm lesz. A fejezetek olvasása közben nyilvánvalóvá vált, hogy nagyobb vonalakban elsajátítottad a helyesírás szabályainak alkalmazását. Természetesen számos apróbb hibát követtél el, elkezdve egy helytelen névelőtől, elérve a felszólító mód igeragozásához, de e nem túl feltűnő hibák ellenére én elégedett voltam az írásoddal. A következő gyakori hibáidat magától értetődően a látóhatár túloldalára hajítva.
Elsősorban a vesszők elhanyagolása jelentett nagyobb gondokat. Az elején még nem törődtem az egyre gyakoribb felbukkanásukkal, de bekezdésről-bekezdésre haladva már egyre zavaróbbá vált.
,,Ahogy a detektív megvizsgálta a lányt felfedezett valamit: Az egész ruházata a kabátján kívül minőségi márka, a tűsarkúját is beleértve.''
,,Ő már vitt a karjába de én még sosem és bevallom nem is tervezem.''
A fenti mondatokban érzékelhető a választóvonalakként szolgáló vesszők hiánya. Az első mondatban a felfedezett, az utóbbi részletben pedig a de, bevallom, illetve nem szavak előtt felejtettél el vesszőt rakni. Az egyszerűség kedvéért a második mondat így nézne ki helyes változatban: Ő már vitt a karjába, de én még sosem, és bevallom, nem is tervezem.
Ezek egy idő után megduplázódtak, és nem kis fejtörést okoztak nekem is. Ide még a furcsa fogalmazásokat társítanám, de ezeken kívül több jótanáccsal nem igazán szolgálhatok, leszámítva az örök aranyszabályt: több figyelmet, több figyelmet, az olvasás és írás állandó gyakorlását. Ha ezeket megfogadod, és a jövőben szem előtt tartod, biztos vagyok benne, hogy tehetséges író válik belőled.
Én még egyszer elnézést kérek az igencsak hosszúra nyúlt várakozásért, és őszintén remélem, hogy segítettem a fejlődésben, illetve sikerült pár kisegítő újdonsággal szolgálnom! Egy kisebb élmény volt számomra a blogod olvasása, és őszintén remélem, hogy ez a gyűjtemény idővel gyarapodni fog! Én ehhez eredményes, sikeres jövőt kívánok! :)
Fogalmazás, stílus: 3,5/5 
Összesen: 21,5/25


Remélem a segítségedre válnak a tanácsaim! Köszönöm, hogy elolvashattam a történetedet, és  írhattam is róla! További sok sikert kívánok a blogodhoz! :)