2015. november 1., vasárnap

Joy McKenzie - Bemutatkozó

Frissítés:
Azóta felhagytam a blogkritikákkal és kezdtem egy heti, hétfőnként megjelenő rovatot, ha bármiféle kritikát szeretnél kérni tőlem, film/sorozat/könyvkritika formájában kérd.

Üdv néked, drága barátom! Joy McKenzie vagyok, legalább is e művésznéven működöm az internet sötét bugyrai közt, és már napok óta azon töröm a kis buksim, mi a frászt írhatnék ide.
Nem, még mindig nem jutott eszembe semmi.
Lassan 7 éve foglalkozom írással, melyet még kis koromban kezdtem el, s 4 éve intenzíven foglalkozom kedvenc kis gépem billentyűzetének koptatásával. Emelt szinten tanulok magyart már egy jó ideje, s nagy szerelmese vagyok a magyar irodalomnak,így otthon vagyok csakúgy a szép-, mint az ifjúsági irodalomban. Vagyis inkább, hogy pontosíthassak, oda és vissza vagyok a régi, magyar költészetésrt és regényekért, a 21.századi írásokkal, csak mint filmekkel vagy zenével elég kritikus tudok lenni. Nem, nem vagyok régimódi, csupán megelégelltem, hogy a minőség és a hírnév egyre inkább kezd különválni egymástól.
Jellememből adódóan eléggé szókimondó alkat vagyok, ami nálam abból áll, hogy kimondok MINDENT amit gondolok.
De tényleg.
Mindent.
A probléma nem is ezzel van, hanem a nyers fogalmazásommal, s ez a kombó elég idegesítő tud lenni mások számára, így gondolhatjátok, nem egy utálóm van már. Mint fentebb leírtam, a könnyűolvasmányok nem állnak közel hozzám, nagy mániákusa vagyok a "korszakalkotóságnak", és született kritikus létemre elmondhatatlanul maximalista és "mindenbe bele tud kötni" típus vagyok. Szóval ha nem bírod a kemény kritikát, nem vagyok a te embered.
De miután végeztünk azzal, hogy elrettentelek téged tőlem, nyilván megfordult a fejedben, miért is lenne tőlem érdemes kritikát kérni. - Amiket én mellesleg nem is kritikának, inkább elemzésnek mondanék. - Hát... Egyéni véleményem szerint egy kritikus ettől számít kritikusnak, hogy mindenbe beleköt. De nem csak úgy megmondja a baját, a belekötésnek is lehet stílusossága. Ám az sem számít szakmabelinek, aki egyszerűen képtelen rosszat mondani egy műről, személy szerint azt is utálom, amikor valaki puhatolózva mondja ki a negatív véleményét. Az olvasók/rajongók álltalában észreveszik a jókat a műkben, a Kritikus arra való, hogy észrevegye a negatívat, és felhívja rá a figyelmet. Ettől Kritikus a Kritikus, hogy kritizál, mint ahogyan a nevében is benne van. Nehéz jó művet írni, annál nehezebb megírni a jó kritikát.
Ami személyes észrevételezésem szerint nekem egész jól megy.
Ezért is vágtam bele. Na de nincs ezen mit ragozni.
Hozzátenném egyébként, hogy három éve foglalkozom filmekkel, ugyan kritikákat még nem tettem közzé, csupán egyet a blogomon, de az a tipikus "minden filmen ott van és nem lehet vele moziba menni, mert már mindent látott" típus vagyok. Egy héten kétszer járok átlagban, ha nem többször, nálam ez afféle kötelező program. Lassan két éve tartom számon a mozijegyeim, s pont ma lett meg a 99. A közeli mozi törzsvendége vagyok, a büféseknek már elég ha annyit mondok, 'A szokásosat kérem!'. A 100. mozizásomra pedig zakóban, blúzban, nyakkendőben, karimás kalapban fogok menni egy sétabottal, s csinálni fogok egy "emelem a kalapom" képet a mozi előtt, hogy aztán feltehessem mindenhová, hogy ezt is megértük. Ez ilyen Joy dolog, ne próbáljátok megérteni.. :D

Mellesleg életem az interneten kívül is van, trú wigga (white nigga - fehér néger) létemre nagy híve vagyok a csapatos nyígásoknak, sokat járok házibulikba, szórakozóhelyekre is. (Egész ősziszünet alatt csak fürdeni voltam otthon, és még volt időm foglalkozni a blogommal, muhaha.) Modellkedem, s igyekvő ügyvédnövendék vagyok, nagy álmom, hogy az egyetemen jogot tanulhassak. Hatalmas hungarista vagyok egyébként, más tinilányok London, New York, és efféle álomvárosaik ellenére nekem a jó öreg Budapest álmaim jövendőbeli otthona. Nem vagyok jártas a design témában, nem fotózom, nem foglalkozom ilyenekkel igazából, az egyetlen téma amiben érdekelt vagyok az a könyvborító, így ezekkel a témákkal nem igazán fogok foglalkozni a kritikáimban sem, ha nem probléma. A tartalmat nézem szinte csupán, ami lehet nem is baj.
Hatalmas fanatikusa vagyok a Brains nevű drum and bass zenekarnak, s csakugyan fanatikusának tekinthet az Irie Maffia, és az Ivan & The Parazol is (igen, hungarista mivoltoim még a zenei ízlésemben is észrevehető), nagy álmom, hogy egyszer leülhessek egy kávéra Columbo-val (a Brains énekese), és beszélgethessek vele, úgy mindenről. Nagyon érdekel, valyon hogy láthatja a világot. (De így vagyok egyébként Petőfivel, Kossuthtal, Jimi Hendrixxel, és 2packal is, de rúluk sajnos lecsúsztam.)
Példaképemnek nevezem, mily meglepő, Petőfit, Kossuth-ot, és Jimi Hendrix-et.

Elérhetőség:
Bejegyezte: dátum:
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)