Kritika - Sex&Shout

Hello-bello imádnivaló rózsaszálaink! :)
Mai nap alkalmával egy kritikával érkeztem hozzátok. Megrendelésem ismét újabb kategóriában kapott helyet, mivel ezúttal egy izgalmas, nem mindennapi Beatles-fanficcel volt dolgom. A kedves megrendelő- és írónő neve Veronika Szabó, a blog pedig a Sex&Shout elnevezéssel büszkélkedhet.
Mielőtt még belekezdenék a mondandómba ( ami bizony nem kevés), előre is szeretnék bocsánatot kérni a blog szerkesztőjétől. Szörnyen restellem, hogy az utóbbi időben kb. annyi hasznomat vette a blog, mint egy fűszál egy dagadt, elcsigázott hernyónak. A hatalmas csúszásért bocsánatot kérek a türelmes várakozótól, és egyben hálás köszönetet mondanék a kedves társamnak, Elizabethnek, aki az elmúlt hetekben a blog minden apró-cseprő feladatát elvégezte.
Így az elején még annyit, hogy legyen szép, bloggeres napotok! Remélem ez a kritika is elnyeri majd a tetszéseteket! :)
U.I.: Ismételten elnézést kérek az esetleges elírásokért, helyesírási hibákért, furcsa fogalmazásokért és rengeteg szóismétlés előfordulásáért. Kérlek nézzétek el nekem! :)

Cím: Immár sokadszorra egy angol elnevezésű, magyar bloggal dolgoztam együtt. Szerintem nem helyénvaló az, ha egy magyar nyelvezetű blog angol címet kap. Habár az angol egy fantasztikus nyelv, én mégis azt az elvet vallom, hogy ha magyar nyelven vezetjük a történetet, akkor maradjunk is meg anyanyelvünk mellett, a cím kiválasztásának alkalmával is. De ha a blogger mindenképpen ragaszkodik az angol főcímhez, akkor nem árt ha a magyar jelentés is felkerül az oldalsávba, angol nyelvet nem beszélő társaink kedvéért is. Nálad ez az eljárás nem lépett érvénybe, éppen ezért javaslom, hogy a jövőben tartsd szem előtt ezt a kritériumot.

A cím a Sex&Shout néven ismeretes. A második szó magyar megfelelője kiáltás, üvöltés lenne. A csapongó, heves érzelmeket tükrözi a cím második fele, amelyre számtalan példa adódott a történet során. Kettős jelentésű, amely burkoltan céloz a történet hangulatára. Az első rész jelentésével garantáltan mindenki tisztában van. Ez is találó (habár kicsit nyíltan közli a dolgokat az olvasóval), mivel a fejezetek során egy-két alkalommal erotikus jelenetek is előfordulnak. Bölcs módon, a nagyobb nézettség miatt te nem raktál ki korhatáros karikát a blogra, amely valamilyen egyszerű oknál fogva elnyerte a szimpátiámat. Viszont értelemszerűen közlöd az olvasóval, hogy a néhai cselekmények némi érettséget vonnak maguk után, tehát mindenki csak a saját felelősségére olvassa.

Röviden ennyi lenne: találó elnevezés, két rövidke szóban. Az elején kicsit előítéletes voltam ezzel kapcsolatban, de így végére már feleslegesnek érzem az első nézelődés alkalmával előforduló előítéletet. Első hangzásra bizony más dolgok jutottak eszembe( amit most nem írnék ide le), de lényegében nem volt probléma vele, és a végére kellemesen csalódtam a történetre utaló címben.
Cím:5\5

Design: Ha már választanom kellene egy sajátosságot a blogod kinézetéről, azt hiszem, hogy a fejlécet venném alapul. Különleges, nem mindennapi külsővel rendelkezik ez a kép, és ez a leírás nagyjából a blog egész külsejéről elmondható. Természetesen nem tökéletes, de már első látás alkalmával beleszerettem, és egy újabb, különlegesebb kategóriába soroltam be magamban.
Elsőnek mindenképpen a fejlécet szeretném körülírni. Hamar elnyerte a tetszésemet az, ahogy a bordó és feketés-zöldes árnyalatok társulnak egymáshoz. A fejlécen egyértelműen fő szerepet kap Saden és az öt beatle karaktere. Kivehető körvonaluk kedvez az olvasó szemének, de ugyanakkor a szereplők sokasága egy kis rendetlenséget csempész a fejléc világába, amely határozottan jól mutat a kép hátterén. Már a bal oldalon való elhelyezése különleges tulajdonságot hordozott magával, a kivitelezéséről már nem is beszélve. De mindezek a tényezők ellenére egy kissé mégis úgy éreztem, hogy a fejléc néha belezavart a bejegyzésekbe és a modulsávba.
Maga a fejléc alakja leginkább egy elkent festékpacára emlékeztet. Ezt  pedig nem sértésnek szánom. Sőt, határtalan kreativitást és szorgalmat fektethettél bele a fejléc elkészítésének munkájába, amely minden bizonnyal több időt elvett a szabad perceidből. Ehhez a profi munkához csak gratulálni tudok, hiszen olyan fejlécet alakítottál ki magadnak, amelyhez hasonlót igencsak kevés blogon találtam.
A problémám talán csak az volt vele, hogy folyton belelógott a modulsávba és a bejegyzések oldalába. Amikor először látogattam el a blogod oldalára, első látásra az a benyomás fogalmazódott meg bennem, hogy eltűnt a modulsávod. Ezt a következtetést abból vontam le, hogy a fejléc teljesen eltakarta a bal oldalt, tehát ezáltal a modulsávot is. Ugyanakkor a főoldal bejegyzéseit is részben eltűntette. Ebben a kezdeti státuszban ijedten figyeltem a blog kinézetét, mivel elöntött a kétségbeesés az iránt, hogy talán nem tudom teljesen elolvasni a fejezeteidet.
De szerencsére az első, kételkedő meglátást hamar pótolta a kellemes megkönnyebbülés. Egy aprócska, bal oldalra irányuló helyváltoztatás árán a blog lélegzetelállító, teljes kinézete hamar kibontakozott előttem.
Tehát a fejléccel kapcsolatban sem akadtak óriási gondok. Ami még egy picurkát zavart, az az volt, hogy a fejléchez tartozó, sötét festékpöttyök gyakran belekúsztak az oldalsáv területébe. De ezt leszámítva igazán megfogott a fejléc egyedisége. A cím egyszerű betűtípussal íródott, de ezzel kivételesen nem akadt problémám, mivel tökéletesen követte a blog és történet stílusát. A szereplők egyfajta ,,ranglétrát" követtek, mivel legelöl foglalt helyet a főszereplő lány, és utána fontossági sorrendben következtek a többiek. A fehér-bordó-fekete-zöld színvilág is elragadóan mutatott. Előfordulhat az is, hogy egy kívülállónak zavaros lehet a fejléc világának összképe, de nekem igazán megtetszett a különlegessége és csipetnyi zavarossága. Talán a bal alsó sarok volt egy egy picurkát összefolyt, zavaros, de ezt leszámítva igazán megfogott a sokszínű, eltérő színek keveredése. Az oldalok mentén található festékpöttyökkel fordult elő az, hogy néha bele-belezavartak a desing összességébe, de ezalatt koránt sem arra gondolok, hogy rögtön tüntesd el őket a blog oldaláról, csupán nem árt odafigyelni ezekre a kisebb, zavaróbb tényezőkre is. Összességében tehát igazán szép fejlécet mondhatsz a magadénak, egy-két zavarosabb részlettel. Erre utaló véleményemet röviden, csupán két szóval jellemezném: Szép munka! :)
Egy rövidebb kis bekezdésben leírnám most a véleményemet a hátteredről. Az igazság az, hogy nem rajongok túlságosan az olyan blogok iránt, amelyeknél a háttér fehérre van színezve. Az a határtalan fehérség hatalmas ürességet hagy maga után, ami már nem kedvez annyira a szemnek. Ha a te helyedben lennék, én mindenképpen egy sötétebb árnyalatot választottam volna a háttér színéhez, gondolok most itt egy halványabb, lilás árnyalatra, amely mindenek előtt a bejegyzések hátteréhez is passzolna. Tévedésbe ne essünk, azért az sem mutatna túl jól, ha a blog háttere megegyezne a bejegyzések hátterével. Ezt az eljárást már csak azért sem ajánlom, mert ez a tett egy egyszínű, monoton külsőt vonna maga után, amely szintén nem volna egy kézenfekvő végeredmény.
A modulsáv kinézete hűen követi a fejléc színvilágát. Ugyanaz a háttérszín, ugyanaz a színvilág. Ha engem kérdezel, nekem kifejezetten tetszik ez a harmonikus eljárás. Az oldalsáv legtetején egy rövidke, de annál tartalmasabb köszöntővel fogadod a nézelődőt. Ebben a kis szövegben megosztod az olvasóval azt, hogy mire számíthat akkor, ha folytatja a nézelődést a blogodon. Ugyanakkor egy hangulatos képpel és idézettel szólsz az olvasó felé, ami kellemes hangulatot teremt a köszöntővel társulva.
A Menü modulban található oldalak áttűnési technikája egyszerű, de mégis megfelelő, úgy, ahogy van. Továbbá ha ezt még ezidáig nem említettem volna meg, nagyon tetszett az, hogy minden modul neve egy többszínű sávban van feltüntetve. Ehhez kapcsolódik a bejegyzések jobb oldalán található, a bejegyzések dátumát mutató sáv is, amely ismételtem a blog színezetét követi.
A modulsávról őszintén nem tudom, hogy még mit mondhatnék. Szerintem tökéletes úgy, ahogy van, minden modul megfelelő, fontossági sorrendben sorakozik lefelé. Külön kiemelném a Chat-et, amelybe első látásra beleszerettem az érdekes elnevezés és humoros mozgókép csatolása láttán. Viszont itt is megjegyezném azt, hogy egy-két színváltoztatás nem ártana annak érdekében, hogy a csevegő ne olvadjon bele teljesen az oldalsávba.
Hasonló érzelmek játszódtak le bennem, amikor belehallgattam a ,,Hamburg hangja", érdekes elnevezésű modul kínálatába. Ez a modul egy különlegesebb zenelejátszó szerepét kapta, amelynél jobbnál-jobb, kellemes hangulatot teremtő zenéket hallgathat az éppen arra nézelődő . Frappáns eljárás volt ez tőled, amely ismételten egy apróbb egyediségét képezte a blogodnak. Amit itt még megemlítenék, az a bejegyzések alatt helyet foglaló Rendszeres olvasók és Címkék modul.  Érdekesnek tartottam, hogy pont ezt a két modult raktad a bejegyzések alá. Ezek nem csak azért kerülhettek oda, mivel  fontosabb szerepük van, hanem ezért is, mert még jól is mutatnak ott alul. Egyedi volt a bejegyzések alatti és oldali modulsáv egyszerre való szereplése, és különös módon ebbe sem tudtam belekötni.
A bejegyzések kinézete egyszerű, de ugyanakkor nagyszerű. A háttér kellemes az olvasó szemének, ráadásul a betűtípus is egyszerű, könnyedén olvasható. A lilás háttér nagyszerűen mutatott a fekete szöveg mögött. Ami talán egy mákszemnyit zavart a bejegyzésekkel kapcsolatban, az a méretük volt. Kissé keskeny sáv jutott a főoldal bejegyzéseinek, amely véleményem szerint lehetett volna egy centiméterrel hosszabb. De ez csak formasági meglátás, amelyet már csak azért is írok le, hogy töltsem itt az amúgy is kevés helyet.
Csodával határos módon még a bejegyzések címének felírása is elnyerte a tetszésemet. Egyszerű betűtípus, amely a kurzor mozgatásával egy nem túl bonyolult alakváltozáson megy keresztül. Mivel nem csak a cím kinézetét követte, hanem még stílusos is volt, ezúttal nem tudtam tanácsot adni a változtatással kapcsolatban.
Ami még megfogott a bejegyzések terén, az a képeket körbeölelő kis keret volt, amely szintén passzolt az oldalsáv és design színvilágához. Apróságok csupán ezek az apró észrevételek, de néha ezek az apróságok dobhatják fel egy blog kinézetét. :)
 Még pár sorral bővíteném itt a design szempontot az oldalak elemzésével. Először is külön oldalt szenteltél az ötperces, rövidebb történeteidhez. Ennek igencsak nagy értelmét látom, mivel az olvasók ez által könnyebben ráakadhatnak a különálló novellákra. A másik oldal, amit külön kiemelnék, az a történet külön kis oldala. Ezen a részen imádtam a szereplős oldalt, amelyben minden egyes szereplő, legyen az fontosabb vagy mellékes, találó képek társaságában külső bemutatást kapott. Ezeket a képeket egytől-egyig imádtam, mivel nem csak gyakran megegyeztek az illető szereplőről alkotott elképzelésemmel, hanem mindig ugyanazt a keretet használtad fel alapul, amelyek összhangja mesésen mutatott ebben a bejegyzésben.
Az előzetes kapcsán csak annyit, hogy örömmel néztem végig a nem túl hosszú videót. Volt abban humor, volt abban egy kis rossz is, volt abban élvezhető zene is. Röviden tehát volt abban minden (beleértve a karaktereket, helyszíneket is), ami egy igényes, élvezhető trailerhez csak szükséges.
Mosolyogva fogadtam továbbá a képek, wattpad, mobilnézet és feliratkozás oldalakat . Különleges, nem mindennapi eseményeknek könyveltem el ezeket, amelyek csak még érdekesebbé tették a blog amúgy is színes világát.
Összességében tehát hamar megkedveltem a blog kinézetét. Egy nem mindennapi külsőt visel magán, amely különlegességként tör a sablonos, átlagos blogok kinézete fölé. Örömmel tölt el, hogy a mai napokban még vannak ilyen egyedi, de mégis sokszínű blogok is, amelyek egy-két javítást igénylő dolgok felettt szemet hunyva, tárt karokkal fogadják az olvasókat.
Design: 4\5

Történet: Már első látás alkalmával nyilvánvalóvá vált, hogy bizony egy Beatles-fanficcel fogok együtt dolgozni. Természetesen hallottam már a banda megtörhetetlen sikeréről, de a nevüket és egy-két számukat leszámítva nem tudtam többet róluk ( és most nyugodtan kövezzetek meg). De szerencsére egy Beatles- rajongó apával és nővérrel rendelkezem, tehát egy pár másodperces, halk kérdés árán egy félórás, tartalmas beszámolót kaptam a banda múltjáról. Tehát hamar belerázódtam a történet világába, amelyet egyből megszerettem, a fanficednek köszönhetően.
Talán furcsa lesz ezt hallani tőlem, de én kifejezetten szeretem az olyan írásokat, amelyek egy könyvet/sorozatot (vagy a te esetedben bandát) használnak a cselekmények alapkövének. Röviden tehát arra céloztam, hogy én kifejezetten kedvelem a fanfiction-ös blogokat. Amikor fanfictiont kapok elemzésre egy megrendelőtől, mindig örömmel látok neki, mivel olvasás közben jobban megismerhetek egy számomra ismeretlenebb, távolabbi világot. Ez a te történeted esetében sem képezett kivételt.
Ha jól értelmeztem a dolgokat, akkor talán nem tévedek nagyot, amikor azt mondom, hogy a történetnek valóságalapja is van. Tehát tulajdonképpen egy történelmi, Beatles-fanficcel állunk szembe, amely a pár évvel fiatalabb Németországban játszódik.
Történetünk elején a fiúbanda tagjai új ,,főhadiszállást" keresnek maguknak, mivel eddigi munkahelyüket, az Indrát bezáratják, Frau Schmidt jóvoltából. Munkahelytől mentesen a fiúknak tehát új helyet kell keresniük, ahol esténként fellépéseket tarthatnak. Ez a vágyuk hamar beteljesedik, mivel a tulajdonos, Bruno Koschmider egy új klubba helyezi át őket, amely Kaiserkeller néven vált ismerté. A fiúk eleinte nyugodtan kezelik a helyzetet, a klub nevének hallatán csak egy lepukkadt, átlagos épület képe dereng fel előttük.
Ám nem is sejtik, hogy mekkorát tévednek, amikor belépnek a klub ajtaján. Ugyanis a bárban dolgozik pultosként a gyönyörű és érinthetetlen Saden Koschmider. Aki már csak abból a szempontból is felkelti a banda érdeklődését, hogy a tulaj állítólagos lányaként tabu mind a négy beatle számára. A mondás szerint a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket, éppen ezért a lány határtalan kedvessége és szépsége mellett a fiúk egyfajta versengés szellemében próbálják megszerezni a fiatal lányt.
A bökkenő csak az, hogy Sadent nem lehet könnyen levenni a lábáról. Keménysége és érintethetetlensége mögé bújva próbál ellenállni a fiúk csábításának, ami napról-napra nehezebbé válik. Ráadásul a legjobb barátnője, Adel, is a csábítások csapdájába esik, tehát a főszereplőnek nem csak önmagát kell megvédenie az esetleges csalódásoktól, hanem fiatal és zöldfülű társát is.
A történet kimenetelét a fiatalság élvezetességei fűszerezik meg. A Beatles tagjai kipróbálják a kábítószerek, különböző italok erejét, de természetesen a testi élvezetek sem maradnak a háttérbe, amelyeket főleg a táncosnők jelenlétében tapasztalhatunk. De a fiatalok bajosabb kalandjai mellett a banda fantasztikus fellépéseibe is betekintést nyerhetünk. Ezeket a részeket különösen imádtam, mivel ezekben a fejezetekben figyelhettük meg a kor egyik legsikeresebb együttesének mindennapjait.
De térjünk rá egy kicsit a szerelmi-szálakra. Mint azt ezelőtt is említettem, én nem vagyok egy nagy romantika-kedvelő egyén, de még számomra is élvezetes volt végigolvasni azt, ahogy a fiúk megpróbálják megszerezni maguknak a gyönyörű Sadent. Már első látás alkalmával rástartoltak a szőke szépségre, aki csak nagy nehezen tudta hárítani az udvarlásokat. A legközelebb a szívéhez mégis csak a gitáros Paul McCartney került. A fiú lankadatlan reménnyel csavarta az ujja köré a csapos lányt, akinek a szíve mindig hevesebben vert a gitáros közelében. Kedvenc jelenetem ezzel kapcsolatban az volt, amikor Paul váratlan ismerkedést kötött a Sadenék házában lakozó blökivel. Nagyon aranyos és szerethető jelenet volt ez, talán az egyik kedvencem a történet során.
Habár az előbbi beatle hamarabb belopta magát a lány szívébe, a bandaalapító John Lennon sem hagyta hidegen. Az ő kapcsolatok ugyan nem volt olyan szoros, mint a fentieké, de az eddigi történet vége felé már ebben a kapcsolatban is kezdtek kissé komolyabbá válni a dolgok. A két beatle között kialakult egy amolyan versengés-féle a lány iránt, amely némi feszültséget keltett a két jóbarát között. A Saden- John szálnak a történet vége felé kezdett egy komolyabb hangsúlya lenni, egy kórházi eset alkalmával, amikor az egyik táncosnő, Elvira, rossz társaságba keveredett, és egy-két súlyosabb sebesüléssel lett gazdagabb. Ez a kis konfliktus csapatmunkára ösztökélte a két személyt, amely végül eredményes véggel fejeződött be.
Amit még a történetből kiemelnék, az a híres, rövidhajú szépség, Astrid Kircherr feltűnése a Kaiserkellerben. Némi port kavart fel a beatle-tagok között, de legfőkébben az egyik tagot hatotta meg a szőke lány feltűnése. A másik esemény amit még említésre méltatnék, az  az Adel bántó, de ugyanakkor színigaz, Sadenhez idézett beszéde. Ebben a párbeszédben Adel kifejtette azt, hogy nővére túl szigorú magához, és akármennyire is próbálja leplezni, nyilvánvaló, hogy érez valamit Paul iránt. Ezt a váratlan eseményt még váratlanabb következmények követik, amelyek végeredményére ezidáig még nem kaptunk teljes felvilágosítást. A történet eddig 5 hosszú fejezettel rendelkezik, amelyekből számtalan információt tudhatunk meg, de ugyanakkor számtalan információra vetül kisebb homály, amelyre minden bizonnyal a közeljövőben kapjuk meg a válaszokat.
Itt a történet kategória végén még külön kiemelném a blogodon található két kisebb novellát. Ezekben a rövidebb történetekben egy kis slasht olvashatunk, de ez csak felszínes megnevezés, mivel a történetek az égvilágon nem tartalmaznak semmilyen olyan cselekményt, amelyre korhatáros karikát lehetne aggatni. A legszebb és legjobb dolog ebben a két novellában talán az, hogy túlfűtött romantika nélkül fejti ki a szereplők közötti viszonyt úgy, hogy azok még ezek ellenére is élvezhetőek legyenek. A romantikus hangvételt gyakran könnyfacsaró, szívszorító leírások fűszerezik meg. Ez a két történet Paul és John kapcsolatát írja le, amely közelebbi viszonyban áll egymással, mint barátság. És ezekben az tetszett a legjobban, hogy a humor és az enyhe, elhullatott romantika mellett a nemes egyszerűség és a szerethető jelenetek is nagy szerepet kaptak. Ez a két novella A kis taknyos, aki angolnak született és a So, you call this love... elnevezést viselik magukon. Nagyszerű kis történetek ezek is, amelyeket csak ajánlani tudok mindenkinek. :)
Kissé hosszabban-vontatottabban ennyi lenne a történetről. Az elbeszélések nem az izgalom körül forognak, de ennek ellenére az olvasó sosem unatkozhat olvasás közben, mindig történik valami, ami vagy hangosan megnevetteti, vagy éppen hosszasan megríkatja a figyelmes olvasót. Nem tudok beleszólni a történetek alakulásába, mivel az úgy tökéletes, ahogy van. Remélem, hogy a jövőben még több olyan irományt olvashatok el, amely a te kezeid alól került ki.
Történet: 5\5

Szereplők: Mivel  nem egy mindennapi bandás történettel volt dolgom, amelyhez hasonlóak százával fordulnak elő, hanem egy egyedi, Beatles-elbeszéléssel, nem csak a történet alakulása, hanem a szereplők karaktere is mind nagyon egyedi és különleges volt.
Ami azt illeti, elég egyszerű dolgom lesz a szereplőkkel kapcsolatban. Lelki szemeim előtt hamar kibontakozott a szereplők külseje, köszönhetően a Szereplős oldal tartalmas képeinek, és az alapos, karakterek kinézetéről alkotott leírásoknak. Ráadásul nem csak az egyéniségek külső, hanem belső tulajdonságaiba is részletes betekintést nyerhettünk ez alatt az öt fejezet alatt. Minden szereplőhöz több jellemző sajátosság társult, tehát a szereplők terén igazán nem panaszkodhattam. A körülírás tökély volt, amelyet nem igazán tudok kifogásolni, szóval rá is térek a személyiségek rövidebb elemzésére.
A történet során elég sok karakter életét figyelhetjük meg. Elkezdve a világhírű, tehetséges öt beatle-től, elérve a vékony, kisminkelt táncosnőkig. Mivel a szereplők száma biztos meghaladna egy tízes számot (beleértve a főbb és mellékszereplőket is), végül amellett döntöttem , hogy csak a fontosabb szereplőket írnám le részletesebben. Remélem a lényeget sikerül beleszorítanom az elcsépelt soraimba, és sikerül meghoznom a kedvedeket ehhez a fantasztikus bloghoz.
Na hát akkor el is kezdeném a sort a mi erős jellemű, gyönyörű főszereplőnkkel, Saden Koschmiderrel. Amit itt leszögeznék, az az, hogy Saden, mint főszereplő, hamar belopta magát a szívembe. A legjobban határozottan az tetszett benne, ahogy mindig megőrizte a hidegvérét és erős, független nő maradt mint a fiúk próbálkozásaival szemben, mint a váratlan, baljós helyzetekben.
A szőke hajú, smaragdzöld szemű lány története koránt sem mondható boldognak. Élete nagy részében a klubban időzött, ahol legjobb barátnőjének édesapja képezte a tulaj szerepét. Mivel igazi felmenője rossz bandák társaságát kereste, a főszereplő lány legjobb barátnőjével és annak apjával kellett nevelkednie. Aki egy szép napon magához szólította Sadent, és szerelmet vallott neki. Ezek után a pultos lány kerülte a férfi jelenlétét, tehát kisebb mértékben megjelentek az úgynevezett ,,családi problémák". A történtek után, úgy gondolom, hogy nyugodtan kijelenthetem, hogy a főszereplőnk nem rendelkezik túl nyugodt családi múlttal. Ráadásul az öt beatle érkezése is nagy port kavart fel a lány életében.
A kis szerelmi háromszögről ( vagy sokszögről) csupán annyit, hogy mesterien alakítottad és játszadoztál az érzelmekkel. Egyik pillanatban Paul és Saden kapcsolatát erősítettem, másik pillanatban pedig körömrágva izgultam végig a főszereplő és John jeleneteit. Így végül talán mégis csak Saden és Paul kapcsolatának szurkolok, mivel a történet nagyobb részében ez a szerelmi szál bontakozott ki jobban. Habár az ötödik fejezetben John és Saden viszonya is egyre szorosabb és aranyosabb lett, szóval vegyes érzelmekkel gondolok erre a szerelmi háromszögre. Fogalmam sincs, hogy mi fog kisülni ebből, de mindenestre kíváncsian várom a szerelmi szálak rendeződését!
A kedvenc tagom a bandából talán John Lennon volt, az együttes alapítótagja. A személyisége volt az, ami a legjobban megfogott  a karakterében. Humoros, magabiztos személyiség, gyakori komolysággal és egy csipetnyi egoizmussal meghintve. Ha kellett komoly és lelkizős, ha kellett vicces és csípkelődös is tudott lenni. Természetesen volt egy számomra kevésbé szerethető oldala, amely a testi élvezetek felé hajlott. Kevésbé nyerték el a szimpátiámat azok a jelenetei, amelyek utcalányok jelenlétében zajlottak le. A Sandenhez való viszonyulása is szerethető volt. Eleinte csak egy egyéjszakás kalandot szeretett volna eltölteni a lánnyal, de a későbbiekben úgy éreztem, hogy komolyabb érzelmeket kezdett táplálni a lány iránt, amelyek tovább tartottak volna egy gyors ágybabújásnál. Az első nagy szerelmi élménye is nyomot hagyott benne a következő időkre. Johnról röviden ennyit: Imádom a hangját, imádom a kinézetét, imádom a történetedben helyet kapott szerepét.
Másik jelentős Beatles-tagunk a gitáros, hódító Paul McCartney. Az ő személyisége eltérő volt a többi bandatagétól. Menő, gitáros fiú, aki a stílusával lopta be magát a szívembe. Elsősorban a kitartása hívta fel magára a figyelmet, amelyet Saden meghódításának szentelt. Ennek a srácnak komoly érzelmei vannak a főszereplő lány iránt, amely még nekem is feltűnt. A romantikus, udvarlós és kiskutyás jeleneteit imádtam a legjobban. Na meg a tehetsége és a barátsága is tetszett, amely Johnhoz kötötte, és amelybe a rövid kis novellák során nyerhettünk betekintést. Nem igazán tudom, hogy még mit mondhatnék vele kapcsolatban, legyen annyi elég, hogy odáig voltam a karakteréért, és örömmel olvastam a Saden-Paul jeleneteket.( Viszont szúrós szemekkel olvastam végig azt a kisebb baklövését, amelyet az egyik táncosnővel folytatott.)
Adel karaktere vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Fontosabb dolgok nem kerültek nyilvánosságra róla, tehát nem alakult ki egy kiépített személyisége. Nagyobb vonalakban tetszettek a jelenetei, főleg az, amikor John a hátán kísérte haza a lányt. Ugyanakkor kissé elsietettnek tartottam a hirtelen kapcsolatát a gitáros George Harrison-nal. Főleg a lány hozzáállása ért hirtelenül, amikor Sadennek számolt be az igaz tényekről. Ezek miatt egy kissé nehezteltem a karakterére, de legtöbbször nem akadt gond vele.
Összességében tehát ennyi lenne. A lényeget próbáltam belesűríteni a soraimba, remélem sikerült értelmes mondatokat létrehoznom. Előre is elnézést, amiért ilyen felszínes és kissé nyakatekert voltam, de a szereplős szempont valahogy soha nem volt az erősségem. A véleményem két mondatban ennyi lenne a karakterekkel kapcsolatban: Alaposan körülírod a szereplőidet, ezáltal könnyen kiismerhetők. Ráadásul szerethető egyéniségek fordulnak elő a történetben, amely hozzájárul az olvasás élvezetesebbé való tételéhez.
Szereplők:5\5

Fogalmazás, stílus: Ehhez a szemponthoz is elérkeztünk tehát, hosszas halasztások és kihagyások után. Ennél a résznél nem leszek annyira hosszú és terjedelmes, mint az előző szempontoknál. A kritikát most két részre osztanám, először röviden leírnám azt, amiben tényleg jó vagy és nincs mit javítani rajta. A fogalmazás második részében többek között a helyesírásodról fogok beszélni, meg egy-két apróságról, amire nem árt odafigyelni.
Már az első fejezet elolvasása után beleszerettem az írásodba. A bővített, kerek mondatok terén nem volt gond, mivel aprólékosan kifejezted magad a mondatok alkotásával. A fogalmazási stílusod dicsétre méltó, hiszen egyedi kifejezéseket és leírásokat használsz a történet aláfestéséhez. És ha már így szóba jöttek a leírások, egy-két mondatot ezekről is idefirkantanék.
A leírásokkal kapcsolatban nem tudok újdonságot mondani, mivel ezek sokszori használatát alkalmazod, mint a szereplők körülírásánál, mint a tájak lefestésénél, mint a házak, tárgyak, egyéb élőlények kinézetének kifejtésénél. Gyakran szoktam felhívni a bloggerek figyelmét arra, hogy figyeljenek oda jobban a leírásokra, de nálad ez az eset nem lép érvénybe, mivel a dolgok leírásánál alapos és lényegretörő mellékneveket használsz.
A párbeszédeket szintén feltűnő ügyességgel és humorral fűszerezve alakítod ki. Ezeket külön kiemelném, mivel talán ez a kifejezési forma volt az, amelyben a legjobban remekeltél. A párbeszédeknek fontos szerepe volt a szereplők kiismerésében is. Gyakran a dialógusok által tudtam a legjobban belelátni a karakterek fejébe, és azonosulni ezek gondolkodási módszerével. Ugyanakkor úgy éreztem, hogy minden szereplő mondanivalóját találóan alakítod ki. A humor mellett azt is díjaztam, hogy pontosan úgy hoztad létre ezeket a párbeszédeket, mint ahogy az illető személy gondolkozna a valóságban is. Kor szempontjából is találóak voltak, mivel én a jelen helyzetben pontosan így képzelném el a nemrég felnőtt korba lépett lány és idősebb beatle gondolatmeneteit. Ráadásul a történetbeli időszámítást is figyelembe vetted, amely szintén hozzájárult a történet valósághoz való viszonyulásához. Ezalatt arra gondolok, hogy régebbi, hagyomás kifejezéseket használsz, amelyek olvasása közben nem éreztem úgy, hogy a 2000-es években járok, mivel nem találkoztam olyan kurta szóhasználatokkal, mint amilyenek a mai évszázadot jellemzik.
A mesélési stílusod is rendben volt. A szókincsed gazdag, tehát az ismétlések száma sem szökött az egekbe. A szereplők megnevezésénél pedig igazán nem panaszkodhatok. Ezekre különösen odafigyeltél, tehát nem kellett amiatt koptatnom itt a billenyűzetet, hogy kiokítsalak ezeket illetően. A másik dolog amit fennebb még megemlítettem, a mesélési stílusod. Olyan alkalmakkor, amikor a párbeszédek a háttérbe szorultak és a mesélésre került sor, soha nem estél abba a tévedésbe, hogy monoton mesélési ritmust vettél volna föl, ismétlődő kifejezésekkel. A történet minden egyes pillanata élvezhető volt, tehát nyugodtan kijelenthetem azt, hogy fogalmazás szempontjából megállod a helyedet ezen a blogon.
Most pedig rövidebben rátérnék a helyesírásra, elírásra, meg miegymásra. Nagyon sok új dolgot itt sem tudok mondani, mert nagyobb vonalakban a helyesírásod is tökéletes volt. Egy-két gyakoribb elíráson, elfelejtett vesszőcskén és helyesírási hibán kívül nem botlottam olyan gigantikus hibákba, amelyek azonnali orvosolást vonnának maguk után. Ezeket az apróbb hibákat szeretném most kicsit kitárgyalni, remélem lesz közöttük olyan, amiből tanulhatsz is.
Első és egyben leggyakrabban előforduló hibának venném a vesszők helytelen használatát, vagy éppenséggel kihagyását. Ezek a kihagyások/elírások voltak azok, amelyek hamar szemet szúrtak.
,,Igaz a szépségnek minden adottsága megvolt hozzá, sőt…"
,,Kétség kívül, ő mozgott messze a legjobban, így rengeteg rajongója is akadt, amik ebben az esetben nem voltak túl hálásak."
Az első mondatban az igaz szó után elhagytad a vessző helyét, a másodikban pedig a kétségkívül után ( amelyet mellesleg egybe írnak), fölöslegesen használtad fel. Az efajta hibák gyakrabban fordultak elő a fejezetek során, tehát figyelmedbe ajánlom ezek átjavítását.
Egy-két mondattal ezelőtt megemlítettem egy összetett szó helytelenül való leírását. Akárcsak a második mondatban, több helyen felfigyeltem arra, hogy egy pár összetett szót elválasztasz egymástól. Az alábbi példák segítségével indoklom meg érvelésemet.
,,A lány mámor ittasan ment fel a színpadra, és élete egyik legjobb formáját hozva, az eddigi legtöbb füttyszót kapta a közönségtől."
,,Haza viszem ezt a részeges állatot” – mondta higgadtan, miközben mindenféle szellemes szidalmat mondott neki."
A fenti példák igazolják az állításomat. Néha ezek a kölünírások is megjelennek, amelyek bizonyos esetekben szükségeltetik a két szó külön való írását, de legtöbbször egy összetett szó formájában vetjük őket a papírra.
A következő szempontom a kötőjellel ellátott szavak helyesírására fog irányulni. Mivel se időm, se kedvem  nincs hosszasabban magyarázkodni, ismételten példákkal fogok elődrukkolni.
,,Ez persze nem azt jelentette, hogy a hétköznapi emberek ne ismerték volna a környék csehóit kívülről, belülről."
,,Tudva a tényeket, mégis foggal, körömmel kapaszkodott a valóságba, hogy ezeket az eseményeket minél később kelljen átélnie."
A fenti szavakat tanácsosabb és helyesebb is volna kötőjellel írni. A kívülről-belülről és  foggal-körömmel formák nem csak helyesebbek leírás szempontjából, hanem még jobban is mutatnak ebben a formában. Nem túl súlyos hiba, de a figyelmed ezek fölött se lankadjon.
Röviden tehát nagyon jól és kifejezően írsz, a Beatles-rajongók boldogok lehetnek, hogy egy ilyen ötletes Beatles-fanficet olvashatnak az írásaidnak köszönhetően. A fogalmazásod ügyes, a helyesírásodról meg csak annyit, hogy van egy-két csiszolnivaló rajta, amit egy béta, vagy esetleg egy alapos átfésülés segítségével könnyedén el tudsz tüntetni. Figyelj oda a vesszők használatára, az összetett szavak gyakorabbi egybeírására, meg az apróbb elírásokra is (gondolok itt most szóközök hiányára, apró, de mégis szembetűnő elírásokra, amelyek főleg betűfelcserélések/kihagyások formájában találhatóak meg). A lényeget ide belesűrítettem, most tehát nyugodtan belekezdhetek az új fejezeted olvasásába, amely nemrég került nyilvánosságra. Szóval légy figyelmes és mindenképpen folytasd a történeted! Nagy sikernek fogsz örvendeni a Beatles-rajongók hűséges olvasóinak körében, ezt garantálhatom neked! Tartsd ki a blogod témája mellett! :)
Fogalmazás, stílus: 4\5
Összesen: 22\25

Remélem a segítségedre válnak a tanácsaim! Köszönöm, hogy elolvashattam a történetedet, és hogy  írhattam is róla! További sok sikert kívánok a blogodhoz! :)