Kritika - Final Masquerade

Üdvözlet minden kedves betoppanónak! :)

Igen, hosszú idő után ismét jelentkezem. Az a helyzet, hogy a blog kedves írójától, Dora G.-től közel négy hete kaptam ezt a rendelést, a Final Masquerade című blogjáról. Ezt az oldalt egy különleges kategóriába sorolnám, mivel rövidebb novelláktól, a hosszabb, befejezett történetekig minden megtalálható rajta.
Először is térden állva esedezem a blog írájónak elnézéséért, amiért ilyen későn sikerült megírnom a kritikát. Az elmúlt időben a számtalan teendőim mellett még el is lustultam, de ígérem nektek, hogy a elkövetkezendő időben sokkal aktívabb leszek, és a megrendelt kritikákon is rajta vagyok, igyekszem őket még a jövő hét folyamán elkészíteni.

Na,de akkor nem is húznám itt tovább a szót, jöjjön a kritika! További jó blogolást! :)
( U.i.: Előre is bocsánatot kérek a rengeteg szóismétlésért, elírásért, helyesírási hibáért, furcsa megfogalmazásért. A fáradtságot okolnám ezért, de természetesen a borzalmas helyesírásom is szerepet játszott benne. )

Cím: Blogod angol címet visel magán, melynek magyar megfelelője körülbelül ,,A végső álarcosbál"-ként hangzana. A maga módján ez az elnevezés megkapó, de egyben figyelemfelkeltő is. Ugyanakkor a maga különleges módján még találó is, mivel blogodon a novelláid, focistás, Forma 1-es történeteid idézőjeles ,,álarcosbálját" tekinthetjük meg.

A legjobban a címben talán mégis az a homály tetszett, amely első olvasás alkalmával lengte körül. Nem tudtam eldönteni, hogy egy történetes, novellás, vagy éppenséggel beauty blogról lesz-e szó az elkövetkezendőkben. Kellemes meglepetésemre pedig egy részben fanfictionös, részben kitalált novellás blogot kaptam a kezembe, amelynek láttán örömmel fogtam bele a történetek olvasásába. 

Amit itt még hozzátennék, hogy nem ártana ha feltüntetnéd a blogod címének magyar jelentését is az oldalon, mivel akadnak olyan emberek (köztük jómagam is) , akik nem profi szinten beszélik az angol nyelvet. Ebből az okból kifolyólag én csak tanácsolni tudom, hogy fontold meg a magyar jelentés közzétételét is.

Úgy gondolom, hogy a cím jól megválasztott, különleges elnevezés, és noha nem mondható el róla, hogy első olvasás alkalmával minden világossá válik, nekem mégis elnyerte a tetszésemet.

 Cím:5/5

Design: Az első dolog ami eszembe jut a blogodról, az a hangulatos jelző. A blogodra való belépés alkalmával kellemes látvány tölti be a látóteremet. Nem azt mondom, hogy tökéletes, nem is azt, hogy hú, de eszméletlenül gyönyörű. Hogy őszinte legyek veled, kedves író, a blogod kinézetében a legjobban az egyszerűsége fogott meg. A türkiz háttér és a kedvező, bíbor írás összképe igazán megfogott. Harmonikusan illeszkedik egymáshoz a kettő, egy letisztult, kellemes kinézetet nyújtva a blogodnak.

Amit elsősorban kiemelnék a blogodból, az a fejléc. Napjainkban szinte minden oldalon azok a textúrákkal teletűzdelt, különböző alkalmazásokkal készített fejlécek uralkodnak. És ezek után kérdem én, hogy mi történt az egyszerű kinézetekkel, amelyek nem a legszebb, legbonyolultabb jelzőkre törekednek, hanem az egyszerűségre, letisztultságra? Földöntúli örömmel töltött el, hogy nálad az utóbbi kategória lépett érvénybe.

Először is a fejléc. Nekem igazán elnyerte a tetszésemet, annak ellenére , hogy egy kicsit üresnek éreztem. A letisztult, zöldes háttér ismét nagy sikernek örvendett az én szűk kis körömben. A körbe zárt képek igazán szépen mutatnak ott. Ráadásul nyomokban a blogon előforduló történetekre utalnak. Ez a fejléckészítési technika igazán kreatív és különleges, amellyel nem találkozhatunk minden második blogon. Ezért egy láthatatlan pirospontot kapsz tőlem, amelyet a továbbiakban sem fogok elfelejteni. 

A képek feletti felírást egy kissé egyszerűnek találtam. Nagy gond igazán nincs velük, csupán az én szememnek jobban mutatott volna, ha egy fokkal jobban közelítesz a dőltbetűs, írott írásmód felé. Ez például abból a szempontból is hasznos volna, hogy a képek feletti felírások némileg jobban hasonlítanának a nagy cím felírásához. Persze apró meglátások közé tartozik ez is, de ne felejtsük el, hogy azért a részletesebb, nem túl szembetűnő dolgokra is érdemes odafigyelni.

A cím felírása ugyanakkor nagyon tetszetős volt. Első látásra beleszerettem azokba az érdekes, leveles betűtípusokba. A felirat mérete is megfelelő, a betoppanó hamar észreveszi a cím elhelyezkedését a fejlécen. Tehát ebbe nem igazán tudtam belekötni, de ha már fennebb szóba jött, ejtenék pár szót az általam látott ürességről is. Most nem arra gondolok ezalatt, hogy rögtön szaladj egy designer bloghoz, és kérj egy új, kidolgozott, textúrák tömkelegével ellátott fejlécet. Én mindenképpen azt javasolnám, hogy maradj a mostani képeknél, felírásnál. Előfordulhat ugyan, hogy az olvasók egy kicsit túlságosan is egyszerűnek tarthatják a blog fejlécét. Ennek érdekében megpróbálkozhatnál egy pár új textúrával vagy színezéssel, átrendezéssel, amellyel egy kicsit pótolnád az egyszínű hátteret. Természetesen ezzel sem kell túlzásokba esni. Kedved szerint alakíthatod a fejlécedet különböző alkalmazásokkal, átszínezésekkel, textúrák pakolásával, úgy, hogy nem csak a szemnek, de az olvasóknak, és elsősorban neked is tetszetős legyen a végeredmény.

Amit még megemlítenék itt fejléc terén, az az, hogy teljesen megegyezik a bejegyzések hátterével. Miközben a blogodon nézelődtem, olyan érzésem támadt, hogy a fejléc és a bejegyzések háttere egy kissé összefolyik, olyan mintha a kettő együtt lenne. Azok a lila elválasztóvonalak sokat segítettek ebben, tehát ezzel nem akadt nagy problémám.

Ezeken az apróbb feltűnéseken kívül nem találtam olyan dolgokat, amelyekkel probléma adódna. Tehát röviden és velősen nekem nagyon tetszett a háttér és a fejléc, az egyszerűsége hamar megfogott. Egy-két átalakítással tökéletessé varázsolhatod a fejléc és a háttér körül forgó kinézetet.

Az oldalsávval kapcsolatban ugyancsak rövid leszek. A fontosabb modulok mind megtalálhatók rajta, de én azért még kiegészíteném pár kevésbé fontos modullal is. És ami azt illeti, a design váltakozásának kedvéért talán azt is kipróbálhatnád, hogy a bejegyzések és modulsáv hátterét megváltoztatod egy másik színre, amely pár árnyalattal eltér a fejléc háttérszínétől.

Az első szöveges modullal üdvözlöd a látogatókat a blogodon. Röviden megosztod velük, hogy mire számíthatnak a közeljövőben, és mit találhatnak a blog eddigi oldalán. Hogy őszinte legyek veled, engem megleptél a történetek témáival. Eddigi pályafutásom során még nem volt szerencsém ilyen sportos bloggal, ahol többségben híres focistákról olvashatunk történeteket. A foci és Forma 1-es rajongók minden bizonnyal örömmel olvassák el ezt a pár soros bevezetést, ráadásul a többi olvasónak is szembesülnie kell a blog témájával, tehát ez a része az oldalsávnak mindenképpen felül kell elhelyezkednie.

Másodiknak az oldalak vannak feltüntetve, amely szintén elengedhetetlen része a modulsávnak. Az oldalak kattintásakor való technikája ismételten az egyszerűség híve, de ezzel az égvilágon semmilyen probléma nem akadt. Tehát az oldalak részt is kipipálhatjuk, nincs mit rajta javítani.

Lennebb haladva a jobb oldali modulsávon, szembetűnik a csevegőd háttere. Mint azt már számtalanszor említettem kritikáim során ( és valószínűleg még számtalanszor említeni fogom),nem vagyok oda az olyan csevegőkért, amelyek beleolvadnak az oldalsávba. Ez az észrevétel a te esetedben sem volt másképp. Ha egy tetszetősebb, könnyebben észrevehetőbb csevegőt szeretnél, mindenképpen ajánlom, hogy a megszokott türkizes árnyalat helyett válassz két sötétebb, eltérő színt. Például egy bíborlila- mentazöld színezetű Chat mutatósabb volna, mint a mostani  szürke kisegérként háttérbe olvadó.

 A további modulokkal semmi kivetnivalóm nem akadt. Tetszett az, hogy egy külön dátumos modul segítségével tájékoztatod az olvasóidat a novellák, történetek érkezéséről. A Rendszeres olvasók modul a helyén, és érdekes módon címkéket is beszúrtál, amelyet elég kevés blog oldalán fedeztem fel ezidáig.

Amit még itt hozzátennék, az az, hogy nyugodtan berakhatsz még egy-két modult jobb oldalra. Gondolok itt most egy Magamról, Blogarchívum modulra, vagy esetleg létrehozhatnál egy Facebookos csoportot a blogjaidnak, amelyre nagy valószínűséggel sok olvasód vevő lenne.

A bejegyzések szövege kivehető, könnyen olvasható. Tökéletesen passzol a háttérhez, és a betűtípus is egyszerű. A bejegyzések címén viszont ismételten változtatnék. A cím felírásához igazítanám, tehát valami dőlbetűs, írott betűtípust választanék. Az angol címeket pedig magyar jelentéssel látnám el, mivel mint azt már említettem, nem minden olvasó érti meg az angol nyelvet. 

Továbbá nagyon tetszett, hogy minden fejezetet egy találó zenével festettél alá. Ezek nem csak a hangulatot hozták meg, hanem a történethez is kapcsolódtak. Ráadásul nem egyszer tűzdeltél be képeket a bejegyzésekhez, amelyek nem csak a főbb szereplők elképzelésében, hanem a mellékszereplők, illetve helyszínek képzeletbeli megalkotásához is hozzájárultak. A bejegyzés alatti linkek is követték a blog színvilágát, tehát nem túlzok amikor azt mondom, hogy a címek felírásán kívül nem találtam más hibát a bejegyzések terén.

Nagyjából ennyi is lenne a designról. A blogod külsejének nemes egyszerűsége és szépsége elnyerte a tetszésemet. Csupán egy-két módosítás, átrendezés árán tökéletessé alakíthatod  a mostani designt, de azt is elárulom neked, hogy nem kell sok javítást alkalmaznod az oldalon ahhoz, hogy minden szempontból megfelelő legyen. 

Design: 4/5

Novellák, hosszabb történetek: A blogod nagyobb vonalakban a romantikus történetek körül forog,  amelyekben legtöbbször focisták / Forma 1-es versenyzők kötnek ismeretséget a főszereplő lánnyal. A romantika egyáltalán nem az én műfajom, ráadásul foci szempontjából csak annyit tudok, hogy gólt kell rúgni a kapuba ahhoz, hogy az egyik csapat megnyerje a játékot. Tehát az elején már elkezdte felütni a fejét az előítéletesség. De a haszontalan előítéletet hamar legyűrte a kellemes csalódás. Mint azt már említettem fennebb is, nem kenyerem a romantikus műfaj. Viszont a te blogodon található novellákat egyszerűen nem tudtam nem szeretni. Olyan tehetséges fogalmazási stílussal fejezed ki magad a novellák soraiban, hogy bűn lenne nem elolvasni az írásaidat egy arra járónak.

A történetek szinte minden alkalommal focisták életébe nyújtanak belátást. Őszinte leszek, én jóformán egy megemlített focistát sem ismertem fel a novellákból, és sokszor előfordult, hogy még a nevüket is alig sikerült kiejtenem. De ez még koránt sem jelentette azt, hogy nem lopták be a szereplők magukat a szívembe.

Legtöbbször arról írsz, hogy egy ismert híresség váratlanul megismerkedik egy átlagos, de mégis kedves lánnyal, akivel majd gyengéd kapcsolatba kerül. Számos novellád van, amelyekből sajnos nem sikerült elolvasnom mindet. Egy-két történet elolvasása után az ember azt hinné, hogy mindig ugyanazt a sablonos, szerelmes történetet adod elő. De ha valaki egyszer ezt forgatná a fejében, az bizony hatalmasat tévedne.

Minden alkalommal új, különleges cselekményeket, különböző, egyedi karaktereket és helyszíneket alakítasz ki az olvasó számára. A novellák lényege persze mindig egy szerelmi szálat követ, amely lassan, idővel alakul ki a két szereplő között. Egy fociimádó lány váratlan körülmények között találkozik az általa oly megszállottan rajongott, híres focijátékossal?  Ez az ötlet így első olvasásra sablonosnak hangzik, de higgyétek el nekem, Dora írásai egyáltalán nem sablonosak. Habár a lényeg nagyobb vonalakban mindig megegyezik az előzővel, váratlanabbnál- váratlanabb, izgalmasabb-izgalmasabb és érdekesebbnél-érdekesebb cselekmények fűszerezik meg a hosszabb írásokat, amelyek ezáltal egytől-egyig különlegessé válnak. Én személy szerint minden történethez nagy izgatottsággal és örömmel kezdtem neki, és bizony olvasás közben is folyton kellemes meglepetésekbe botlottam.

Kezdjük is azzal, hogy a blogod ezidáig számtalan novellával és többrészes, hosszabb történettel rendelkezik. Ezekből sajnos nem volt időm mindet elolvasni, mivel nem csak kevés időm, de feltűnően sok teendőm is akadt az elmúlt hetekben. Szívesen olvastam volna még pár novellát, annak ellenére, hogy a hírességek jóformán ismeretlenek voltak számomra. De amelyeket elolvastam, azok kivétel nélkül elnyerték a tetszésemet, és a jövőben (ha időm megengedi) , igyekszem még bele-belekukkantani az írásaidba, mivel ez alatt a két nap alatt nagyon közel kerültek a szívemhez.

Mivel csak egy pár novelládat olvastam a sok közül, azokat fogom most egy kicsit boncolgatni, elemezni. Kezdeném tehát az én személyes kedvencemmel, a Nyári záporral.

Őszintén nem tudom, hogy mi tetszett annyira ebben a rövid kis történetben. Talán maga a színvonala és csodálatos egyszerűsége fogott meg a legjobban ebben az írományban. A történet olvasása közben leginkább olyan érzésem volt, hogy e novella azt az üzenetet közvetíti felénk, hogy nem feltétlenül kell mindennek oka lennie, néha a dolgok csak úgy megtörténnek.

Történetük egy forró, száraz nyári estén játszódik. Női főszereplőnk, Julia egy kis hideg éghajlat reményében sétálni indul az éjszakai utcán. Az utcai lámpa fényében megismerkedik a német focistával, Christoph Kramerrel, aki egy nyereség és egy barátokkal való ünneplés után sétálgatott a csendes éjszakai városban. A gyorsan megkötött barátság után a két főszereplő egy közös időtöltés reményében beülnek egy bárba beszélgetni. A történet folyamán több információt is megtudhatunk a karakterekről, ami egy novellában nem kötelező és nem is olyan fontos, mint egy hosszú történet szempontjából. De én azért szívesen fogadtam az írások alatt a karakterek elhullatott tulajdonságait, amiért ismételten egy hatalmas, képzeletbeli pirospontot kapsz tőlem. Személyes rajongója vagyok a kidolgozott, könnyen kiismerhető szereplőknek, és erre a tényre szinte minden novellában találtam példát.

A Nyári záporban a fő kedvencem az volt, amikor Julia és Cristoph a lány macskájáról, Houdiniről beszélgetett. Én nem vagyok rajongója e négylábú háziállatoknak, de ez a világuralomra vágyó cicus seperc alatt az egyik kedvencemmé vált ebből a novellából.

Tehát őszintén mondom, hogy a Nyári zápor egy humoros hangulatú, feltűnően jól kivitelezett iromány, amelyben a gyors szerelem mellett arról is olvashatunk, hogy a történéseknek nem kell mindig konkrét okuk legyen. Néha csak úgy megtörténnek, és ilyenkor ki kell élvezni az események nyújtotta örömök minden pillanatát.

Másik nagy kedvencem a Ne szeress belém! című elbeszélés. Akárcsak a többi, ez is egy focista főszereplésével íródott, aki nem más,  mint ( itt bizony akadoztam)  Xherdan Shaqiri , svájci labdarugó. Női főszereplőnk ezúttal az Ellie nevet viseli magán. Ezt a történetet külön kiemelném, mivel ez nem első látás szerelem alapon íródott, hanem a két főszereplő már régebbről ismerte egymást. Ráadásul karaktereinknek számtalan akadályon és bonyodalmon kellett átmenniük ahhoz, hogy végre egymásra találhassanak.

Ellie és Xherdan úgy kezdett közeledni egymáshoz, hogy a fiatal lány megkérte a svájci hírességet,  hogy tanítsa meg profin csókolózni. A focista először csak amolyan játéknak vette a lánnyal töltött idejét, míg Ellie mélyebb érzelmeket táplált a fiú iránt. A szálak pedig csak még jobban összegabalyodtak, mivel Xherdannak barátnője volt, de emellett megtartotta a közös délutánokat a húga legjobb barátnőjével. Az érzelmek ezután erre- arra csaponganak, Ellie egy nap többé már nem látogat el a focistához, tehát életük e változás után külön utakra sodródik.

Legközelebbi találkozásuk egy hosszabb idő elmúlása után veszi kezdetét, amelyet Ellie kezdeményez,  Xherdan húgának érdekében. Szerelmeseink látszólag semlegesek egymás iránt, de titokban mind a ketten kötődnek a másikhoz. És erre a ráismerésre egy barátok között eltöltött partyn kerül sor, amikor Medina, Xherdan testvére alkoholtól kábultan fényt derít főszereplőnik viszonzott érzéseire. Szerelmes főszereplőink, Ellie és Xherdan minden másodlagos tényezőt hátrahagyva járni kezdenek egymással.
Ebben a történetben az fogott meg a legjobban, hogy ellentétes nemek szemszögéből is megismerhettük a szereplők érzelmeit, gondolatait. A gyakori happy end ellenére ez a fanfiction is közel került a szívemhez.

Harmadik, és egyben utolsó egyrészes novella amit még megemlítenék tőled, az a Ready, set, date elnevezésű rövidebb fanfiction. Focistánk ezúttal Shkodran Mustafi német football-játékos, női főszereplőnk pedig Soledad néven ismerhető. Ennek a novellának a keletkezéséhez egy érdekesebb ok imponált, amit a bejegyzés elején olvashattunk. Ez egy nem túl hosszú történet, de annál érdekesebb.

Két karakterünk egy valenciai kávézóban ismerkedett meg. A lány egy ellentétes csapatnak, a Levante-nak szurkol, és ez a tény már alapból megpecsételi a két szereplő kapcsolatát. Shkodran első találkozás alkalmával megpróbálja megszerezni Soledad telefonszámát, de a lány természetesen visszautasítja ezt a kérést. A történetben kialakuló szerelemben az a legszebb, hogy a német labdarugó soha nem adta fel a reményt, és addig udvarolta körül a barna hajú lányt, míg az beadta a derekát, és végül belement egy randiba. Shkodrantól egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor egy sikeres gól után az általa oly nagyon kedvelt lánynak üzent a tévén keresztül. Az ő kapcsolatuk az elején egy ellentétes alapra épült, a novella végére viszont igazán megkedveltem a párosukat, hiszen mint azt a közmondás is mondja, az ellentétek vonzzák egymást. 

Direkt hagytam a végére a blogodon megtalálható kedvenc hosszabb történetemet, az Azon a nyáron-t. Ez az írásod egy többrészes történet, amelynek eddig 8. hosszabb része került nyilvánosságra, és ha emlékezetem nem csal, még négy részt tervezel ehhez a történethez. Ebbe a történetbe tudtam a legjobban beleélni magam, a részek számának többsége és a szereplők alaposabb kidolgozása miatt . Maga az alaptörténet ugyanazt a hangvonalat követi, mint az összes többi. Az átlagos, de mégis különleges lány találkozik egyik kedvenc Forma 1-es versenyzőjével, Nico Hülkenberggel. A történet kivitelezése csodálatosan van felépítve, minden eddigi közzétett fejezetet egy nap alatt befaltam. A történet alakulásával abszolút semmi problémám nem akadt, csupán kicsit sablonnak tartottam a Reni és a Nico között lezajló első találkozást. Teljesen váratlan, a sorsnak köszönhető találkozó volt ez, a kedves, rajongó főszereplő lány és a híres, úriember Forma 1-es versenyző között, akik a szó a szoros értelmében egymásba botlottak. Valljuk be, ez egy tipikus első látásra szerelem ismerkedés volt, amelyet számtalan romantikus történetben megtalálhatunk. De ezt az aprócska sablonozást elnézve tényleg nem találtam hibát a történet eseményeinek váltakozásában.

A történet sokadszorra ismételten egy szerelmi szál körül forog, amely egy átlagos lány, és újdonságként egy Forma 1-es versenyző között alakul ki. Az első találkozás alkalmával Reni segít tájékozódni a német versenyzőnek Magyarországon. Már az ismerkedés során felizzik körülöttük a levegő, amely végül egy telefonszám-cserével fejeződik be. A történetben nagyobb vonalakban a szerelem kialakulásáról és bimbózásáról számol be, amelyet humoros hangvétel és nevettető viccek tömkelege egészít ki, amelyek olvasása közben nem egyszer hangosan felnevettem, amiért sikerült beszereznem egy-két furcsa pillantást. Ráadásul a fejezetek végén felütik a fejüket a bonyodalmak is, amelyek először gondterhelést ruháznak szereplőinkre, de én őszintén remélem, hogy a történet befejezésekor Nico és Reni végleg egymásra talál. De a hullámvölgyek során a történet nem vesz fel melankólikus hangulatot A humor ekkor is elengedhetetlen része a történetnek. Vicces, nevettető párbeszédek mulatattják az olvasót, amelyek fő forrása legtöbbször az egoista barát, Szabi képében testesül meg. És mivel ez a szerethető személyiség is helyet kap a történet során, a romantika és a szerelem lassú kibontakozása mellett az igazi, kitartó barátságról és az állatok iránti szeretetről is olvashatunk, amely elsősorban a lovak felé irányul. Természetesen a szerelmi szál sem marad el, két főszereplőnk választások és összegabalyodott események között örlődik. Hősnőnk egy kiruccanás jegyében pár napra ellátogat a lovas munkahelyére, ahol egy új megbízás és egy hűséges barát vár reá. Tehát az eseményeket mindig úgy alakítod, hogy az olvasó élvezhetőnek minősíthesse a fejezeteket. Röviden és tömören egy olyan remekül fogalmazott történetről van szó, amely nem csak romantika, hanem kitartó barátság, állati ragaszkodás és humor terén is megállja a helyét. 

Mivel novellás blogokhoz nem szoktam szereplős szempontot készíteni, a történethez szeretném most hozzácsatolni ezt a kisebb elemzést. Úgy gondolom, hogy novellákban, pár részes történetekben nem létfontosságú a karakterek kerek jellemzése, csupán a minimális információk is elegendőek. De a te történeteid kivételt képeznek. Mégha nem is teljesen, de alaposan körülírod a karaktereket a többrészes történetek során, és a novellák írásakor is tulajdonságokkal aggatod körül a személyiségeket. Ez egy nagyon-nagyon jó szempont, mivel te nem csak a külső, hanem a belső sajátosságokról is alapos bemutatást tartasz. Ennél az oknál fogva döntöttem úgy, hogy tartanék egy kis beszédet az Azon a nyáron fontosabb karaktereiről.

Elsőnek kezdeném is a mi átlagosnak látszó, de annál különlegesebb női főszereplőnkkel, Renivel. Hogy ismét az őszinteséghez folyamodjak, kedves író, én általában nem kedvelem a könyv középpontjában forgó szereplőket. De érdekes módon Reni ez alól kivételt képezett. Már az első fejezetek olvasása közben megkedveltem, és ez a továbbiakban sem változott meg. Főleg az tetszett benne, hogy nem adta könnyen magát. Először az első randi alkalmával maradt hű magához, és tartotta az elvét, miszerint nincs csók az első randin. Ezután pedig próbált tisztes távolságot tartani a versenyzőtől, leküzdve kimondhatatlan vonzódását a férfi iránt. Tehát én egy erős, magabiztos karakternek könyvelném el, aki bátran megy bele az újdonságokba, de ugyanakkor hű marad az eddig vallott elveihez, szokásaihoz.

Reni egy sportkedvelő, lóbarát lány. Imádja a Forma 1-et ( na meg Nico Hülkenberget is) , de ugyanakkor boldogan tartózkodik a lovak jelenlétében is. Hű marad barátaihoz, nem hagyja el őket a híresség megismerése után. Humora bőven akad, amelyet számtalanszor bebizonyított vicces párbeszédeivel. És az a tulajdonsága is szerfölött tetszett, hogy a nagy étvágya ellenére nem látszott meg rajta az elfogyasztott ennivalók súlya. A Forma 1 és a lovak iránti rajongása is őszintén megfogott, habár jómagam egyikhez sem áll túl közel. De mindezek ellenére Renit egy kedves, vicces, jófej lánynak írnám le, aki nem csak az ismerősei, de egy híresség mellett is könnyedén megállja a helyét.

Másik elemzésre váró karakterem a híres és jóképű Nico Hülkenberg. Váratlan módon az ő személyisége is tetszett, és ez nagyjából minden karakteredről elmondható. A Forma 1-es versenyző egy véletlen szerencse folytán ismerkedett meg Renivel, amikor a városban bolyongva keresett egy kisegítőt, aki útba igazíthatná őt. Ezt a kedves kedves embert pedig Reni személyében találta meg. Első találkozásuk alkalmával felizott körülöttük a levegő, ami végül egy telefonszámmal pecsételődött meg. A hírneve ellenére Nico mégsem viselkedett lenézően, beképzelten a lánnyal, amely szintén szimpátiát eredményezett nálam.

Továbbá az is elnyerte a tetszésemet, amikor a sztár tengerkék szemének színéről és szőkés hajának állagáról írtál. Ezek a leírások voltak azok, amelyek könnyebbé tették a történet elképzelését. 

Humorban ő sem szenvedett hiányt.  És ami még tetszett benne, az a határtalan ragazkodása Renihez. Úgy éreztem, hogy az ő kapcsolatuk tökéletes volt, és igazán blodogok lehettek együtt.  A Reni-Nico kapcsolat teljes mértékben elnyerte a tetszésemet. Élvezetes volt végigolvasni azt, ahogy lassan egymásba szerettek és kialakult közöttük egy elszánt ragaszkodás.  Azt a kisebb bonyodalmat leszámítva tényleg megfogott a kettejük közötti  viszony, amely remélem, hog y a történet végén többet fog jelenteni egy pár hetes kapcsolatnál, és ki fogja állni azt  a próbát, amelyet egy esetleges távkapcsolat kínál.

Hát akkor zárnám is a sort az én személyes kedvencemmel, az önimádó, jóbarát Szabival.  Akárcsak neked, kedves író, nekem is Szabi karaktere vált a kedvencemmé.  Imádtam azt, ahogy magáról áradozott, ahogy segített Reninek, ahogy viccesen hozzászólt a dolgokhoz, ahogy kinézett a találkozó napján Renivel.  Egyszerűen úgy imádtam , ahogy volt, és úgy gondolom, hogy minden megvan benne, ami csak egy szerethető, vicces karakterhez szükséges. Amikor kellett, jó barát módjára kisegítette Renit a bajból. De gyakran váltotta be egoista, humoros énjét is, amelyet mindig figyelemmel olvastam végig.

Viszont nem értettem egyet a főszereplő lány édesanyjával. Szerintem Reni és Szabi kapcsolata mindig is baráti volt. Ha az ő nevüket hallom, állandó jelleggel egy tökéletes barátság jelképeként tűnnek fel előttem.  Ráadásul a Reni-Nico párosnak szüntelenül szurkolok, szóval már csak ebből a szempontból nézve sem tetszene, ha ez a fent említett két karakter egymásba habarodna.  Őszintén remélem, hogy végül rendeződnek a szálak a szerelmesek között, és Reni meg Szabi között megmarad a hosszútávú, igazi barátság.

Hosszabban és elnyújtottabban ennyi is volna történet terén. Amit a történettel kapcsolatban megjegyeznék: baromi jól írsz, amit mindig csak bővíteni és gyarapítani kell. Én mindenképpen azt ajánlom, hogy ne hagyd abba az írogatást, mivel az is könnyedén előfordulhat, hogy pár év múlva egy könyvesbolt kirakata mögül  egy novellás köteted fog visszamosolyogni rám.

Amit a szereplőkkel kapcsolatban hozzáfűznék: Szépen és alaposan körülírod őket, ráadásul képeket is be-beszúrsz róluk a bizonyos fejezetekbe.  A novellás oldalon is szép szerével találunk montázsokat a történetekről, amelyekben gyakran a szereplők képe is visszatekint ránk. De én ezek ellenére is szívesen megnéztem volna egy szereplős oldalt, ahol színes képek és egy-két soros leírások alapján, röviden bemutatod a szereplők korát, és nem utolsó sorban teljes nevét is. Egy ilyen oldalnak nem csak az olvasóid örülnének, hanem te magad is megmutathatnád az elképzelésedet a történetekben előforduló karaktereidről.

Novellák, hosszabb történetek:5/5

Fogalmazás, stílus: Már itt a szempont elején le szeretnék szögezni pár egyértelmű dolgot. Tény, hogy nagyon tehetséges író vagy. Ahogy az is megcáfolhatatlan kijelentés, hogy a romantikus, olykor humoros történetek mestere vagy. A történetek olvasása előtt még úgy gondoltam, hogy egy alapsablon, romantikától csöpögő novellás blogot kaptam elemzésre. És mint általában, most is hatalmasat tévedtem.

Ugyanis remekül fogalmazod meg a mondataidat, a szavak használatával sincs gond. És ezeket a módszereket alkalmazva olyan összefüggő szövegek kerülnek ki a kezeid alól, hogy azt öröm végigolvasni. Olyan blogot kaptam a kezembe, amit örömmel fogok most apránként kiboncolgatni. Na de akkor vessünk is egy pillantást arra, hogy mink is van!

A fogalmazásra rátérve nem igazán tudok olyat mondani, ami kifogásolható lenne. A párbeszédeket ügyesen alakítod, legtöbbször humoros hangvételűek és a szereplők is könnyen kiismerhetőek ezekből. A hosszabb meséléssel sincs problémád, hiszen nálad soha nem fordult elő, hogy monoton, egyhangú ritmust vett volna fel a szöveg. A leírásokat ügyesen alakítod, gondolok most elsősorban a szereplők külső kinézetének leírására. Aprólékos, könnyen elképzelhető ecsetelések ezek, amelyeket választékosan írsz le. Amit leírás terén egy picit hiányoltam, azok a tájleírások. Míg a karaktereket és az állatokat, tárgyakat ügyesen leírod, elég kevés hangsúlyt fektetsz a tájak és panoráma körülírására. Számomra ez is elengedhetetlen része egy történetnek, legyen az egy ötperces novella, vagy egy több fejezetes történet. Szóval röviden annyit mondanék, hogy engem nagyon megfogott az írási stílusod és a fogalmazás technikád. Amit még itt halkan megjegyeznék, az az, hogy néha, ritka alkalmakkor csúnya szavak használatához folyamodtál, amit nem néztem jó szemmel. Persze ez egyszeri-kétszeri alkalom volt, de én azért azt ajánlanám, hogy gyakrabban ne használd fel ezeket.
A helyesírásod is már-már tökéletes, egy-két kivételtől eltekintve. Nem tudom, hogy ez mennyire a te, mennyire a bétád érdeme, de azért nagyon szép összmunkát végeztetek együttesen. A részek során maximum három hibába ha botlottam, amelyek a fejezetek hosszúságát tekintve egytől-egyig  eltörpülnek. De mivel mást nem igazán tudok kifogásolni az írásodban, most ezeket az elírásokat, elhullatott vesszőket fogom bemutatásra hozni.
Amit egy-két alkalommal többször láttam előfordulni, azok a vesszők elhagyásai. Ne érts félre, nem olyan hibáról van szó, amelyet most azonnal orvosolnod kéne. Ezek néhai hibák, amelyeket csak hosszas keresgélés és odaadó figyelem segítségével találtam meg.
,,- Tudod különleges ember vagy - szólt elmerengve, de egy másodpercre sem hittem volna abban, hogy tényleg magasztos gondolatok kavarognak a fejében. "
,, - Nem azt nem tenné." 
,,- Egész este tartani akarod a másfél méter távolságot? -kérdezte Nico, és hallottam a hangján hogy vigyorog. " 
A fenti mondatokban a különleges, azt és hogy szavak előtt elhagytad a vesszőcskéket. Természetesen ez nem egy végzetes hiba, de azért ezekre sem árt odafigyelni. Ha egy homokszemnyivel több figyelmet szentelsz ezeknek, garantálom, hogy többé nem lesz gond a vesszők kitevésével.
Ezen kívül még felfedeztem egy kevésbé gyakori, de annál feltűnőbb helyesírási hibát. Erre most példát is adnék, hogy érthetőbb legyek:
,,A fényárban úszó Budai vár, és pompásabbnál pompásabb hidak Európán belül is egyedülállóak voltak, ráadásul remekül lehetett őket fotózni. "
A pompásabbnál-pompásabb jelzők között kifelejtetted a kötőjel használatát. Erre még egy-két alkalommal felfigyeltem, de komolyabb problémák nem akadtak ezzel kapcsolatban sem.
További elírásokat leszámítva többet nem tudok belekötni a helyesírásodba. A hitelesség kedvéért erre is két példával érkeztem, hogy észrevételemet bizonyítékkal is aláfessem.
- A kishúgom a legjobb barátnője vagy."
,,A hátamra hulló hideg tincsek hatásra elnevettem magam, és  picit elhúzódtam tőle. "

Az első mondatban az a névelőt haszontalan, talán figyelmetlenül használtad. A második mondatban pedig elírási hibáról van szó, amely nem szúr hamar szemet, de egy figyelmes olvasás alkalmával ez is feltűnhet. Egy kicsit több figyelmet szentelhetsz erre, hiszen néha ezek az apró hibák ronthatnak a legnagyobbat.

Összefoglalva pár rövid bekezdésbe, ennyi volna a részemről. Tehetségesen, ügyesen írsz, ez bizonyított tény, de mint azt  a mondás is tartja, senki sem tökéletes, tehát te is követsz el néha apróbb, lényegtelenebb hibákat. Ezekre egy mákszemnyit figyelj oda jobban, és akkor az égvilágon semmi gondod nem akad a helyesírással! A mostani írásaidhoz pedig tiszta szívből gratulálok! Csak így tovább! :)

Fogalmazás, stílus:4/5

Összesen: 18/20

Remélem a segítségedre válnak a tanácsaim! Köszönöm, hogy elolvashattam a történetedet, és hogy  írhattam is róla! További sok sikert kívánok a blogodhoz! :)