2015. szeptember 29., kedd

Kritika-crazy fear

Helló-belló! Ma G. Nichel blogjáról hoztam kritikát, melynek címe crazy fear. Olvassátok figyelemmel!


Cím: A crazy fear szavak jelentése együtt annyit tesz, hogy őrűlt félelem, ha esetleg nem tévedek. Ha mégis, akkor nyugodtan javíts ki. Szóval e szavak egész jók lehetnek egy blog és/vagy egy történet címének. A te esetedben is egy egész jó választás volt, az is különleges érzést ad, hogy kis betűvel szoktad írni. Ettől azt érzi az ember, hogy egy nem mindennapi dologról van szó. A te történetedhez tökéletesen illeszkedik, kritériumot nem tudok mondani róla.
Cím: 5/5

Design: A te design-od felém meglehetősen elegáns és nyugodt érzést sugároz. Amikor előszőr megláttam a blogodat, minden kétség és probléma elszállt belőlem. Ezek a színek a lehető legjobb választások voltak, én nagyon szeretem a szürke és ezt a fajta krémszín keverékét, ez számomra így tökéletes. Ez azért is jó, mert ugyebár a te történeted főszereplője, Luna Hismith egy beteg lány, akinek nyugalomra van szüksége. Én úgy gondolom, hogy a színek teljesen illeszkednek a történethez. De akkor kezdjünk is neki a fejléccel való gondok felszínre kerítésének. 
Szóval, nekem ez egy kicsit üres. Értem én, hogy egy gyönyörű épület, a főszereplő és egy gitározó lány szerepel rajta, meg egyéb szinte láthatatlan elemek, de nekem ez túlságosan is kevés. Én azt várom el egy fejléctől, hogy a lehető legjobban képviselje a blogot és a történetet, mert ha teljesen más dolgok telepednek le rajta, mint amik a történetben szerepelnek, akkor tulajdonképpen a fejlécnek semmi értelme nem lenne. Mindenből a maximuomot kell kihozni, nehogy véletlenül valami ne legyen tökéletes, vagy akár csak egy dolog se illjen oda. Ezt vésd jól az eszedbe. Szóval Luna betegnek bizonyul, ez által néha már a kórházi szobákat is megjárta, ráadásul többször is kisebb károkat tett magában, ha felidegeskedett. Tehát a fejlécre illene még néhány ezekhez hasonló dolog, valami olyasmi, ami ki tudja fejezni a lány betegségét, élményeit, fájdalmát vagy egyéb érzéseit. Ezeknek megfelelően kellene megalkotni a fejlécet.
Én őszintén megmondom neked, hogy szinte semmi bajom nincs a design-oddal. Talán azt tudnám felhozni, hogy az oldalaknál kis betűvel kezdted a szavakat vagy linkeket vagy hogyan is nevezik őket. Ez egy nagyon aprócskát zavar, de mást tényleg nem tudok feltütetni. Ez a szempont rövid lett, de ez nyilván csakis azt mutatja, mennyire tetszett a blogod kinézete. 
Design: 4/5

Történet: A te történetedet egyszerűen imádtam. Egy elmezavarban szevedő 16 éves lány mindennapjait mutatod be, aki nem tud szeretni. Csak fájdalmat és dühöt tud érezni, ami azért néha meg is látszik a viselkedésén, de ezért tetszik nekem annyira a történet. Nem hétköznapi, sőt, egyenesen elképesztő a blogod, nem is tudom milyen téren dicsérjem még. Az a gond, hogy a legérdekesebb és legjobb történeteket szeretik és értékelik a legkevesebben. Nekem elhiheted, mivel én egy fantasy történetet írok, ami messze nem valami sikeres, alig kapok egy-két visszajelzést az olvasóktól, már amennyiben vannak egyáltalán. A barátnőm és a kedves rendzseres olvasóm tartja bennem a lelket, mivel néha napján azt érzem, hogy nem is volt értelme belekezdeni ebbe az egészbe, ha egyszer szinte senkit sem érdekel az irományom. De aztán rájöttem, hogy csak magamnak kell megfelelnem és ezt meg is valósítottam. Folytattam a történetet, és ma már úgy gondolkodok, hogy az irományom összes évadjád meg fogom írni, ha esik, ha fúj, mert igenis szeretem a blogger-életet. Remélem te is hasonlóan gondolkodsz, mert biztosíthatlak, hogy egy fantasztikus történetet hagytál és remélem, hogy még fogsz is hagyni magad után. Én egyszerűen imádom az írásodat, csak gratulálni tudok, hogy egy ilyen remek történet pattant ki a fejedből. Egyszerűen elképesztő! 
Történet: 5/5

Szereplők: A Limit oldalunkon nemrég tüntettem fel, hogy én csak akkor írok Szereplők szempontot a kritikába, ha az illető blog több fejezetes, ki tudom ismerni a karaktereket. A te esetedben ez megtörtént, tehát most bele is kezdenék a szereplők elemzésébe.
Az én kedvencem Luna Hismith, a főszereplő. Nagyon érdekes és furcsa, néha veszélyes személyisége van, amit én emelt fővel díjazok, hiszen nekem nagyon tetszik a lány karaktere. Elképesztő, hogy min ment keresztül, és ezt - bár nem egészen ép elmével - mind kibírta. Ezért is ragadott meg az ő karaktere annyira. Csalódott a saját életében, nem tudja mi értelme van egyáltalán, hogy emberek közé menjen, ha senki sem tiszteli, és úgy bánnak vele, mintha egy kétéves kislány lenne. Nem maradt benne semmi jó érzés, de én biztos vagyok benne, hogy egy napon majd felszínre törnek benne azok az érzések, amikre minden élő embernek szüksége van. 
Scott és Levy karaktere számomra két tipikus, rosszcsont kisfiút jelent. Csak néhány év választja el őket a felnőtté válástól, de ők számomra még mindig olyanok, mint két tizenéves jóbarát, akik minden balhéba belemásznak, még akkor is, ha nem az ő ötletük volt. Valamilyen szinten mindig bajba kerülnek, sokszor meggondolatlanul húznak csőbe valakit, mint például Lunát is, akiből ez a kis átverés egy ájulást vált ki, természetesen a betegsége miatt. A fiúknak támadt egy kis bűntudata, ai azt jelenti, hogy azért maradt bennük némi bűntudat is.
Danielt nem tudom részletesebben elemezni, mint hogy nagyon segítőkész és megértő lány, aki egy sajnálatos és végeláthatatlan helyzettől szenved már évek óta. Tetszik, hogy mindig ott van, és kiáll a lányért, amikor szükség van rá, ez egy nagyon kedves és figyelmes gesztus tőle.
A következő és egyben utolsó szereplő, akiről szólni fogok pár szót, az Maxie. Egy extrém és látszólag erős csaj, aki a tetoválásaival, a menő hajával és kihívó szerkóival próbál első benyomást tenni. Az embernek az az első gondolata róla, hogy egy erős lány, akivel nem érdemes ujjat húzni, egy rossz szó és a fejed a vécékagylóban végzi. De ez csak a látszat. Maxie valójában egy nagyon is érzékeny és együttérző alkat, akit mélységesen megviselt az, amit egykoron Lunával tett, ugyanis, ahogyan leírtad, ő volt az a lány, aki a főszereplőt valamilyen szinten az őrületbe kergette. Az extrém kinézetű kamasz mai napig nem tudja kiverni fejéből rossz emlékeit, néha sírva is fakad tőlük. Ezt szeretem én annyira a karakterében. Lehet, hogy valaki felszínesnek és megjátszónak titulálná, de nekem meglehetősen tetszik a szereplő.
Szereplők: 5/5

Fogalmazási stílus: A fogalmazásod nem a legtökéletesebb. Vannak helyesírási hibáid, néhány vesszőhiány vagy elírás miatt érthetetlenné vált szavak. Azt javaslom, hogy ha nem vagy valami nagy nyelvtan és helyesírás szakértő, fogadj be egy társat, aki igenis az. Ő lenne a bétád, aki átnézné és kijavítaná a fejezeteidben a hibákat, elírások, esetleges érthetetlenségeket. Gondolok itt például erre a részletre a 6. fejezetedből:
,,Odaállítunk, hogy Szia Luna, bocs a zavarásért hagy jöjjünk már be és barátkozzunk össze, jó buli lesz?"
A fenti mondatban van egy-két aprócska dolog, amit ki kéne javítani. Én páldáúl a következőképpen írtam volna le: Odaállítunk, azt mondva, hogy szia Luna, bocs a zavarásért, hadd jöjjünk be és barátkozzunk össze?
Azért emeltem ki néhány szót, hogy lásd, én ezeket változtattam volna meg a mondat megfogalmazásában és a ,, ...jó buli lesz?" részt kihagytam volna belőle. Nem fogok több példát feltüntetni, azt javaslom fogadj be egy bétát, akinek nagyon jó a helyesírása, majd bízd meg, hogy minden fejezetedet alaposan nézzen át, közzététel előtt is, és javítsa ki a hibákat. 
Fogalmazási stílus: 3/5

Összesen: 22/25

Remélem segítségedre lehettem és hasznosak számodra a tanácsaim. Köszönöm, hogy engem válsztottál és elolvashattam a fantasztikus történetedet! :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése