Gondolatok a művészetről, avagy az Interjús bejegyzés első része

Szervusztok, nézelődők! :)

Az utóbbi napokban számtalan nyertes óhaját-sóhaját hallgattuk és teljesítettük nagy lelkesedéssel, így most idejét láttam annak, hogy az első helyezettek válaszait is megosszam az olvasókkal. A teljes bejegyzést több részre osztanám, hiszen számos fődobogósunk akadt, akiknek gondosan megfogalmazott nyilatkozatainak két darabját tárom most elétek. 

( A versenyes hátramaradt eredményhirdetések érkezéséről jóformán semmilyen információval nem szolgálhatok, bár szerkesztőink így is ezerrel hajtanak, szóval a nevükben is egy kis türelmet kérnék a kedves várakozóktól.)

Elsőnek a novellás kategória nyertesét, Enát vontam kérdőre az eredményhirdetést követő napokban. Érdekes válaszait rövid időn belül postázta, amelyeket most ti is megtekinthettek: 

 1.Mit jelent számodra a művészet fogalma?

Különböző formái közül választhatok, így ez a sokszínűség lehetővé teszi számomra, hogy tanulhassak, taníthassak, kifejezhessem önmagam és kikapcsolódhassak. Hálás vagyok, amiért úgy alakult az életemben, hogy az irodalomnak köszönhetően én magam is közvetítője lehetek és nem csak befogadhatom.

2.Hány éve űzöd ezt a tevékenységedet, és mennyi időt szánsz rá?

Tíz évvel ezelőtt történt, hogy egy iskolai feladatként meg kellett fogalmaznom az elmúlás témáját, és akkor találkoztam először ezzel az érzéssel, amit az írás a mai napig megad nekem. Amikor először láttam viszont a gondolataimat, nem hittem volna, hogy ennyire a részemmé válhat. Hiába következtek olyan időszakok, amikor nem foglalkoztam vele vagy csak alig, ahogy idősödtem, úgy kezdte el magát irányítani ez a késztetés.
Sohasem egyfajta kötelességből írok vagy azért, mert jó lenne írni, hanem egyszerűen akkor foglalkozom vele, amikor úgy érzem és addig, amíg el nem fáradok. Minden mást kizárok ilyenkor, kezdve a zajoktól át az éhségig és amíg be nem fejezem, sokszor rá sem jövök, hogy mennyire bele tudok feledkezni az írásba.
 

3. Felnőtt korodban a művészethez kötődő tevékenységedből, vagy más, biztosabb munkából szeretnél megélni?

 
Jó lenne úgy fogalmazni ezzel kapcsolatban, hogy szeretnék abból megélni, ami örömöt jelent számomra, ez pedig az írás. Ha nem lennének szükségteleink, és netalán később komolyabban érdekelne az írás, akkorén mindig ingyen írnék, mint ahogy most is teszem.

4.Miért pont a művészet azt a bizonyos ágát választottad hobbinak,amellyel a versenyre jelentkeztél? Mit találsz benne különlegesnek, mitől válik szerethetővé számodra?

Gyerekkorom óta tudom, hogy több minden lakozik bennem, mint amit kimondok vagy cselekszek és gyakran ezekből a ki nem mondott érzésekből születnek meg a történeteim. Már egészen korán forgatókönyveket kezdtem írni gondolatban azokhoz a filmekhez, amelyek nem minden cselekményével nyerték el a tetszésemet, vagy épp nagyon is megihletett a világa, mint mondjuk az eredeti Star Wars trilógia.
Az a jó az írásban, hogy nincs főnököd, te irányítod a szálakat és bármikor foglalkozhatsz vele. Bármit leírhatsz, kezdve egy szomorú vallomástól a beszélő gilisztákig, mert nincs olyan az írásban, hogy megvalósíthatatlan.  Bárki megpróbálkozhat ezzel, így nem kell elismertnek lenned ahhoz, hogy leírhasd a gondolataidat.

5.Mennyire tartod magadat profinak a választott kategóriádban? Esetleg van egy sajátos eljárásod, szokásod, ami egyedivé tesz téged?

Nem szoktam magam másokhoz mérni, mert képtelenség kívülállóként megítélnem azt a művet, amiben sok munkám van. Ha profi nem is vagyok, de az mindenképp emberközelivé tesz, amiért leggyakrabban a lélek viszontagságairól írok. Úgy tapasztaltam, hogy az emberek azért is tudnak ezzel azonosulni, mert egy visszajelzést jelent számukra vagy épp magát a felismerést, amikor egy külső ember által sikerül megfogalmazniuk a szavakká össze nem álló gondolataikat.

6.Szerinted van-e a művészetnek olyan ága, amelyben nem állnád meg a helyedet?

A zene. A cicám, akit trillázva szoktam hívni, biztosan meg tudná magyarázni, hogy miért nem az én terepem. :)

7.Szerinted mitől lesz egy személy igazi művész? Milyen feltételeket kell magán hordoznia a tehetségen kívül?

A művész sohasem adhatja ki magát egészen. Ismerheted a nevét, az arcát, de igazán sohasem láthatsz belé. A műveit kell megítélnünk, mégis sokszor találkozzam azzal, hogy némelyek túl bensőséges betekintést adnak, és ezzel már nem a munkáját ítélik meg, hanem magát az embert.
Az alázatos művész tíz-húsz év múlva is tudja azt mondani, hogy tanulhat valami újat és van még miben fejlődnie, így elkerülheti azt, hogy megrekedjen vagy beleunjon. Ismerje a saját döntésének a következményét, amikor azt mondja, hogy megmutatja az embereknek a művét, amivel kapcsolatban különböző vélemények fognak születni. Képes legyen azt mondani egy negatív véleményre, hogy elfogadom, az építő kritikára pedig azt, hogy igenis megfontolom.

8.Mit gondolsz a ,,mindenki magának dolgozik’’ illetve ,,ha azt akarod, hogy jó legyen, csináld magad’’ elvekről? Szerinted van-e valóságalapja e két állításnak?

Ha az írást veszem alapul, akkor egyet kell értenem a kérdés első felével. Az írás olyan, amiért tenni kell és ha azt akarjuk, hogy nyoma maradjon, akkor az munkával jár. Ahhoz viszont, hogy fejlődhessünk és megértsük, miben kell még változtatnunk, nem elég csak a mi jelenlétünk.

9. Fontosnak tartod-e a művészet jelenlétét az emberek életében? Szerinted milyen lenne művészetek nélkül a világ?

Milyen lenne az a Világ, ahol nem születik meg a művészet? Ha csak egy része veszne el, akkor sem lennének fotók, színdarabok, filmek, zenék és nem lenne olyan, hogy írás. Ezt elképzelni is szörnyű!

Ha az emberek nem is nyitnak igazán a művészetek felé, akkor is valamilyen formában megjelenik az életükben, ha mondjuk van kedvenc sorozatuk vagy netalán gyűjtik a képeket. Persze, ez csak a jéghegy csúcsa, de ebben a társunkra sem figyelő és egyre semlegesebbé váló Világban, már ez is egy halvány remény.

10. Az első munkáidat és a mostaniakat összehasonlítva milyen változást fedezel fel? Mennyit fejlődtél tevékenységed kezdete óta, és milyen terveid, változtatásaid vannak a jövőre nézve?

Megváltozott az íráshoz való hozzáállásom, és a gyakorló évek múlásával, már egyre bátrabban is kezelem ezt az adottságot. Reális célokat állítok magam elé, és közben egyszerűen hagyom, hogy minden úgy történjen, ahogy annak kell. A célom az, hogy ne egy műfajos legyek, hanem egy olyan mesélő, aki képes váltani.

Nagyon szépen köszönöm nektek ezt a lehetőséget! 

Drága Ena, mi is nagyon szépen köszönjük, hogy csodálatos válaszaiddal gyarapítottad versenyünk kiegészítőit! :) 

 Második alanyom az írásban és trailerkészítésben is jeleskedő Berecz Ramóna, aki az utóbbi kategóriában ért el dobogós helyezést. Válaszai hamar ránk találtak.

 
1.Mit jelent számodra a művészet fogalma?

A művészet számomra a tudatunk kiterjesztése mások számára is. Minden egyes szóban, tollvonásban ott rejlik az énünk és az érzéseink.

2.Hány éve űzöd ezt a tevékenységedet, és mennyi időt szánsz rá?

  

Írással már régebb óta foglalkozom,komolyabban videoszerkesztéssel pedig alig egy fél éve.

3. Felnőtt korodban a művészethez kötődő tevékenységedből, vagy más, biztosabb munkából szeretnél megélni?

 Irodalom és nyelvtantanár szeretnék lenni, de mellette mindenképpen írni is fogok. 

 4.Miért pont a művészet azt a bizonyos ágát választottad hobbinak,amellyel a versenyre jelentkeztél? Mit találsz benne különlegesnek, mitől válik szerethetővé számodra?

 A videoszerkesztés hosszú, és nagyon kemény munka. A végeredmény az, amit nagyon szeretek benne. 

5.Mennyire tartod magadat profinak a választott kategóriádban? Esetleg van egy sajátos eljárásod, szokásod, ami egyedivé tesz téged?

Profinak nem mondanám magamat, még van hova fejlődnöm, de úgy érzem, hogy minden egyes munkámmal egyre jobban megy. Sajátosságom nem tudom, hogy van-e, de mindig megpróbálok lényegre törő, spoiler mentes videókat csinálni, melyekhez a szöveget legtöbb esetben én találom ki, mint abban a videóban is, amivel neveztem. 

6.Szerinted van-e a művészetnek olyan ága, amelyben nem állnád meg a helyedet?

Talán a rajz, amit ide sorolnék. Nem mondanám magam rossznak, de nem ösztönből jön, mint a többi. A tánchoz sincs annyira érzékem, de próbálkozom. 

7.Szerinted mitől lesz egy személy igazi művész? Milyen feltételeket kell magán hordoznia a tehetségen kívül?

Attól válik valaki igazi művésszé, hogy az érzéseit belerejti a tevékenységeibe. 

 8.Mit gondolsz a ,,mindenki magának dolgozik’’ illetve ,,ha azt akarod, hogy jó legyen, csináld magad’’ elvekről? Szerinted van-e valóságalapja e két állításnak?

 Mindenki saját maga döntse el, hogy mit szeretne. Ha nem szeretné megosztani másokkal a munkáját, azzal nincs bajom. Én általában szeretem, ha az emberek látják, hogy mit alkottam, mert sok dicséretet kapok, amik ösztönöznek, valamint építő jellegű kritikákat is elfogadok, abból sohasem lehet elég. 

9. Fontosnak tartod-e a művészet jelenlétét az emberek életében? Szerinted milyen lenne művészetek nélkül a világ?

Mindenki egész nap a számítógép előtt ülne, és chatelne. Nem lennének filmek, könyvek, amik kikapcsolják az agyunkat egy kicsit, nem lennének rajzok, festmények, amiket megcsodálhatunk... Katasztrófa lenne. 

10. Az első munkáidat és a mostaniakat összehasonlítva milyen változást fedezel fel? Mennyit fejlődtél tevékenységed kezdete óta, és milyen terveid, változtatásaid vannak a jövőre nézve?

 Írásban és szerkesztésben is egyaránt fejlődtem. Nem is olyan régen visszanéztem a régi videóimat, amiket még anno giff képekből csináltam. Nem voltak rosszak, de videókból kivágva sokkal szebb az összhatás. A legelső munkámat inkább nem említeném... Na jó, nevessetek ti is egy kicsit. Csak szöveg volt, és fiúkról, lányokról képek. Eszméletlen hosszú és unalmas lett, egyedül egy Katy Perry szám mentette, ami még menthető. 

Pár hónapja beleolvastam az egyik legelső irományomba. Annyira nevettem, hogy már könnyeztem. Minden hibát elkövettem, amire most allergiás vagyok. Vesszőhibák, tőmondatok, szóismétlések (mondjuk ezen még mindig van mit csiszolni), még a párbeszédek is helytelenek voltak. 

Fejlődni még mindig van hova, hiszen nem létezik olyan, hogy tökéletes munka. Mindig lehetünk jobbak, ha sokat gyakorlunk, és megfogadjuk a tanácsokat. 

Ezeket az elgondolkodtató, igazságot magukba foglaló válaszokat is nagyon szépen köszönjük! Öröm volt végigolvasni mindkét interjút! :) 

Én Sophia voltam, és remélem elnyerte a tetszéseteket ez a két kis összefoglaló! Nemsokára ismét jelentkezem, addig is ne hagyjon el benneteket a remény, és harcoljatok kemények az álmok megvalósításáért! Gyönyörűségesen szép délutánt! :)