Kritika - Buli és szabadság

Sziasztok, blogra tévedők! :)
Hosszas várakoztatás után végre sort keríthettem Abbey Holloway blogjára, mely Buli és szabadság  néven, tárt karokkal várja az új olvasókat.
Mindenkinek szép napot és jó olvasást kívánok! :)

Cím: Ami azt illeti, már a kritika legelején kötözködni fogok. Éppenséggel azért, mert az elnevezés túlságosan lényegre törő és átlagos, ezáltal kiveséz minden olyan témát, amit a történet rejteget: az önfeledt bulizást, és a kettős értelmet magába foglaló szabadságot. Habár az olvasó (legalábbis a legtöbb esetben) szeret tisztában lenni az adott írás műfajával, szerény személyem úgy érezte, hogy a cím már-már idegesítően egyszerű, és semmissé varázsolja azokat az újdonságokat, amelyeket a fejezetekben fedezhetnénk fel. E összetétel hallatán tökéletes képet tudtam alkotni a cselekmény kibontakozásáról, valamint hangulatáról, ezáltal lelőve a fő poénokat, amitől izgalmassá vált volna az egész. Szemmel láthatóan nem foglalkoztál túl sokat vele, de a feltűnő egyszerűség és céltudatosság ellenére a mostani címet még mindig kedvezőbbnek találtam, mint az első változatot.

Cím: 3/5  

Design: Mivel kitudja hány hónappal ezelőtt a történetről szerettél volna véleményt kapni, ehhez a kéréshez hűen most nem is pazarolnám az időt a kinézetre. Ehhez az is hozzájárul, hogy nem pontozom az összképet, csupán pár észrevételt osztok meg veled, amit nem ártana szem előtt tartanod.

Először is, a könnyebb tájékozódás érdekében szükséged lenne pár oldalra. Mindenek előtt fejezetes menüpontra, mivel jómagam is perceket kellett eltöltenem azzal, hogy a bejegyzések után kutakodjak. Emellett egy szereplős oldal jelenlétét is örömmel fogadnám, mivel a főszereplő mellett a többi, mellékesebb karakter színészekhez társított kinézete is érdekelne. És ha már a tartalom készítésénél tartunk, ezzel párhuzamban egy tartalmas fülszöveget is hiányoltam. Az oldalsáv tetején elhelyezkedő szövegdoboz ugyan jól mutat, és a benne található rövid gondolatsor is feltűnően hangulatos, de nem helyettesíthet egy előhangot. Ha rám hallgatsz, rövid idő alatt elkészíted a blogod fülszövegét is, mely akár a tartalom mellett is helyet kaphatna, ezáltal a szövegdoboznak is szabad területet hagyva. 

A fejlécről csupán annyit mondanék, hogy az én tetszésemet ugyan nem nyerte el, de tökéletes képet mutat a történet hangulatáról és kimeneteléről. Nem túl profi, nem túl díszes, de a mellékes részletek mellett még mindig találóbbnak tartom, mint az előzőt. 

Annyit jegyeznék még meg a hecc kedvéért, hogy a bejegyzés címe a szín és betűtípus változtatásával jobban passzolna a főcímhez, ezzel egy fokkal harmonikusabbá téve a kinézetet. A Chat kapcsán pedig most is hozzátenném, hogy a többszínű üzenetközvetítő még mindig tetszetősebb képet mutat, mint egy sima, elavult beszélgető. A változtatás kapcsán gondolom tudod, mi a teendő.

Ennyit tartottam feltétlenül szükségesnek megosztani veled, és ha csupán ezeket az észrevételeket veszed fontolóra, már akkor úgy érezném, hogy hasznos volt megírni ezt a kritikát. Természetesen a döntés a te kezedben van, melyet igencsak bőbeszédű énem már nem befolyásolhat kénye-kedve szerint.

Történet: Amint azt a fejléc összképéből megállapíthatjuk, tulajdonképpen egy Avril Lavigne fanfickel állunk szemben. Eddigi kritikával foglalkozó tevékenységeim során még nem volt dolgom efajta történettel, így némi előítélet és kíváncsiság kíséretében vágtam bele a blogod elemzésébe. És így utólag meg kell jegyeznem, hogy sajnos nem bizonyult alaptalannak kezdetleges állításom, mivel a történet terén is számos olyan tényező akadt, amely azonnali javítást igényel. 

Először is kezdeném a cselekményszállal, amely igencsak zavarosra és bonyodalmasra sikeredett. De mielőtt még az ördögöt feleslegesen a falra festeném, vessünk csak egy pillantást azokra az eseményekre, amelyek sorrendje némi fejtörést okozott e kritika megírása közben.

A prológus már alapjában véve hiányzik, ami viszont kedvező egy ilyen hangvételű történethez, amelyben elsősorban a tettek dominálnak. Értékelem, hogy nem bonyolítottad tovább a fejezeteket egy érzelgős hangulatteremtővel, habár a Karácsony. Apa nélkül... tökéletesen megfelelt erre a célra, de erről a későbbiekben még szót ejtek. 

Az első fejezet viszont feltűnően üres maradt, mint információk, mint részletek szempontjából. Gyakrabban előforduló probléma nálad, hogy a részek háromnegyedét párbeszédekkel töltöd meg, ennek eredményeként hatalmas ürességeket hagyva magad után. Habár ez idővel pozitív fejlődést ér el, az első fejezetek ennek ellenére nem adnak kielégítő választ a Miért?, Hová?, illetve Honnan? alapvető kérdésekre. Különösebben nem kapunk bemutatást főszereplőnk múltjáról, jelenlegi állapotáról, csupán történetünk két főbb elemével ismerkedhetünk meg: a fiatalsággal járó szabadsággal, és a véget nem érő bulizásokkal, amelyet mellesleg Avril minden alkalommal kihasznál. 

A szövegrészek is a hiányosság mellett tanúskodnak, ugyanis legtöbbször a párbeszéd és hosszabb beszámolás kerül előtérbe, míg a leírások, összetett kifejezések száma az elégséges vonal alá csúszik. Ez az észrevétel az idő folyamán egy fokkal ugyancsak javul, de ennek ellenére nem tűnik el, és belerondít a kivitelezésbe. Ehhez még rengeteg gyakorlásra lesz szükséged, de mielőtt még ismételten belegabalyodnék az ide nem tartozó témákba, térjünk is vissza a fejezetek tartalmára. 

Nagyrészt bulizással töltött részeink mellett a kosár, és igencsak kis mértékben az iskola is szerepet kap. Azon viszont többször is elgondolkoztam, hogy míg az első rész tanulással indul, addig a további bejegyzésekben szó sincs az iskoláról. Az meg különösen megbotránkoztatott, hogy főszereplő leányzónk elszánt tervei mellett, az eddigi történet során egyszer sem tette be a lábát (ha jól sejtem, mert erre sincs konkrét utalás) az egyetem épületébe. Ehhez hasonló hiányokkal számos alkalommal találkozhatunk. Ezen hibák kiküszöböléséhez azt ajánlom, hogy gondolt át még egyszer a történet kibontakozását az elejétől a végéig, fontolj meg minden lényegtelen apróságot, ha kell, kétszer is, amíg valósághű és összetett kép alakul ki a fejedben a teljes történetről. 

Előfordulhat, hogy egyedül vagyok ezzel, de az én személyemnek a helyszínek gyors váltogatása is zavaró volt. Egyik pillanatban a közös lakás falai között követhettük nyomon szereplőinket, majd pár perccel később már egy tanya látképe bontakozott ki előttünk. Ezt a leírások hanyagolásának könyveltem el, de az is lehetséges, hogy én voltam túl figyelmetlen, mivel nehezen tudtam azonosulni Avril komolytalan személyiségével. A karakter valóságos énjéhez ugyan hű maradtál, de ennek ellenére a blog romantikus, fordulatos mivolta nem nyerte el a tetszésemet, hiszen nem az efajta írásokhoz vagyok szokva. Az esetek többségében viszont az is nyomos okkal rendelkezett, hogy nem tudtam eléggé kiismerni a szereplőket, legyen az a lázadó főszereplő, vagy éppenséggel egy mellékes szerepet betöltő egyén. Sokadjára térek már el, de egyelőre legyen annyi elég, hogy a következő szempontban részletezem ezen dolgokat. 

A részletekkel ellentétben a humorod igencsak sajátos és jól érzékelhető. Főleg fő karakterünk csípős megjegyzései biztosították ezt a humort, amelyet örömmel fogadtam, és pozitív pontként könyveltem el. 

Amit még a történet terén megemlítenék, az a nyolcadik részben található sorsdöntő fordulat. Nagy hatással volt rám ez a változtatás, de sajnos közel sem azért, mert annyira elvarázsolt volna. Nem csak furcsának és oda nem illőnek találtam a számtalan romantikus, bulizós jelenet között, hanem ezzel egyidőben értelmetlennek és haszontalannak is értelmeztem. Leginkább egy félkész kirakóshoz tudnám hasonlítani a blogodat, amely egy oda nem illő darabkával bővült ezzel a bizonyos fordulattal. Egy-két alkalommal még volt ilyen érzésem a bejegyzések sorait olvasva, tehát egy alapos átnézés, esetleges javítás alkalmazását még mindig támogatom.

Másik alkotásunk a fentebb is megemlített karácsonyi különkiadás, mely Avril egy fiatalabb, megrázó élményét írja le. Ez végre (részben) eleget tett a kitevéseimnek, amely a lány korábbi élete felől érdeklődött. Habár a blog hangulatától ezúttal is eltért, valamint további megválaszolatlan kérdéseket hagyott maga után, a lényeget és az érzelmeket kellően átadta. A továbbiakban is szívesen olvasnék efajta emléktöredékeket, és ha elfogadsz egy személyes tanácsot, bővebben kivesézed a szülők halála előtti/utáni időszakot. Ezen történések értelemszerűen mély nyomot hagyhattak Avrilben, így úgy gondolom, hogy több figyelmet és bemutatást igényelnek. 

Nagyon remélem, hogy a lényeget sikerült átadnom, és nem ugráltam erre-arra a fontosabb, lényegtelen témák között. Röviden tehát én ennyit ajánlanék a figyelmedbe: az események, részletek alaposabb leírása, a szereplők teljeskörű kialakítása, illetve a múlt mozzanatos szemléltetése. A felsoroltakhoz rengeteg gyakorlást hozzáfűzve immár úgy gondolom, hogy lehetőséged nyílik egy élvezetesebb, valószerűbb történet kialakításához.

Történet: 3/5 

Szereplők: Mint oly sokadjára e bejegyzés során, most sem vagyok elégedett. Ugyan nem dolgozol túl sok szereplővel (ami a kialakítás szempontjából igencsak kedvező), de ennek az ellentéte is könnyedén cáfolható. A karakterek elemzése előtt viszont vessünk egy komolyabb pillantást a személyiségek általános kivitelezésére.
A legnagyobb problémám azzal akadt, hogy nem tudtam kellően azonosulni a főszereplővel. Részben azért, mert nem kaptam meg róla a megfelelő információt, részben pedig azért, mert nem igazán tudtam átérezni a helyzetét. Ez persze nem a te hibád, csupán efajta történetek beli tapasztalatlanságom tört a felszínre.
Na de lényeg a lényeg, a szereplők eléggé felszínesek, kidolgozatlanok. Az általános, hétköznapi jelzőket aggatod rájuk, mint például a szép, de mégis független főszereplő, a kedves legjobb barátnő, tipikus hárpia ellenség, stb. Így nem tudtam lényegesebb különbséget tenni közöttük, és nem utolsó sorban nem tudtam őket elkülöníteni egy sablon karaktertől. Mindemellett pedig az is zavaróvá vált, hogy elég gyakran váltogattad őket, ezzel egyfajta zűrzavart hozva létre. Amint végre kiismerhettünk volna a túlbuzgó barát jeleneteit, rögtön átváltottál a kosárlabdás lánycsapatra, ahol újabb és újabb barátok/ellenségek ütötték fel a fejüket. Ehhez annyit tudnék hozzáfűzni, hogy a jövőben lehetőleg alapozz három-négy fontosabb karakterre, amelyeknek nem csak múltját és külső tulajdonságait, hanem érdeklődési köreit és egyéb sajátosságait is részletbe mélyülően szemlélteted. Általános színvonalról ennyit, jöjjenek hát a blogodon előforduló egyének, akiknek névsorát lázadó jellegű főszereplőnkkel kezdeném el.
A történet kimenetelét tehát a híres és roppant csinos énekes, Avril Lavigne szemszögéből olvashatjuk. Előre leszögezném, hogy a lány valódi énjéről nem tudok túl sokat, így a karakter valósághoz hű szerepéről nem fogok nyilatkozni. Annyit viszont megjegyeznék, hogy a kinézetéből adódó különcség megfelelő mértékben jön át, ez által adva át az olvasónak azt a jellegzetességet, amelyet az énekesnő jelenléte nyújthat.
Komolyabb problémám nem akadt vele, de az tény, hogy a személyisége nincs eléggé kidolgozva. Megtudhatjuk róla, hogy egy rendkívül csinos lány, akit mindenki meg szeretne hódítani, emellett sportos és jófej is, de a közelebbi nemi érintkezés sem áll távol tőle, ami szépen magyarul megfogalmazva ,,kiborította nálam a bilit''. Értem én, hogy élvezi a férfiak társaságát, és azt is teljes mértékben megértem, hogy élni akarja az életét, de ha lehet, ne így. Elég idegesítő volt figyelemmel kísérni, ahogy egyszer egy negyvenéves apával, majd két nappal később annak fiával fekszik össze, mindezt úgy, hogy nem is rágódik a múlton. Azt hiszem nyilvánvaló, hogy milyen véleménnyel vagyok a kisasszony efféle cselekedeteiről.
Na de arra még visszatérnék pár mondat erejéig, hogy felszínes és átlagos az egyénisége. Mint feljebb már említettem, hétköznapi sajátosságokkal rendelkezik, amelyek összessége egy tökéletes képet alakít ki: egy gyönyörű, magabiztos, kalandvágyó lány személyiségét, akinek mindene a bulizás. Nagyjából így tudnám jellemezni Avrilt, hiszen számos kérdést hagyott maga után, többek között a tanulásra, gyermekkori múltjára, különlegesebb tulajdonságaira, érdeklődési köreire vonatkozva. Bár az érdeklődési kör kategória a lány kosárlabda iránti rajongásával bővült, így igazság szerint abba sem köthetek bele, a fokozott bulizást is figyelembe véve. Ezeket a megjegyzéseket leszámítva viszont a jövőben szeretnék még több részletet megtudni Avril szüleiről, kibővítve azt a kifejezést, hogy alkoholizmusra adták fejüket.
Főszereplőnkről nagyjából ennyit tudnék elmondani, hiszen valódi sajátosságainak kibontakozása még lepel alatt áll. További karaktereket nem tudtam kiismerni, ez a szűk körű bemutatásnak és körülírásnak könyvelhető el. Esetleg Adam túlbuzgó baráti szerepéről mesélhetnék egy-két sor erejéig, de az sem lenne túl figyelemre méltó. Csapongó személyisége ebben a kontextusban hasonló Avriléhez, mivel egyszer meleg legjobb barátként, majd vad szerelmesként tűnik fel. A nyolcadik fejezetben végrehajtott tevékenységét pedig teljes mértékben elítélem, és a kezdetben kialakult pozitív véleményem vele kapcsolatban semmissé változott. Remélem, hogy a jövőben visszatér a régi, viszonylag szerethető énje, valamint megtalálja a boldogságot, és nem adódik több probléma vele.
Szereplőkről ennyit tudnék elmondani, és rögtön át is térnék a fogalmazási részre. A pótolhatatlan jótanácsokat viszont ezúttal sem felejtem el: használj minél több részletet, részletet és részletet, rengeteg leírást, és a jelzőként feltűnő különlegességeket se felejtsd el. Ha ezeket többé-kevésbé szem előtt tartod, szerethető(bb), egyedi(bb) egyéniségekkel gazdagíthatod történetedet. 

Szereplők: 2,5/5  

Fogalmazás, stílus: Hosszú várakozás árán végre elérkeztünk a kritika utolsó szempontjához, mely pár bekezdésben a fogalmazást, valamint helyesírást foglalja magába.
Első szempontként a szövegkohéziót és a fejezetek összeállítását vettem figyelembe. A mondatok ritmusával, értelmi összefüggésével nem akadtak problémák, azt leszámítva, hogy eléggé felszínes és lényegre törő összképet mutattak. Hosszabb időre kiterjedő meséléseidet is rendben találtam, amely az imént említett megfigyelés ellenére elfogadható. És ha már (szinte) minden második bekezdésemben kihangsúlyozom a részletek fontosságát, lássunk pár hasznos tanácsot ahhoz, hogy milyen eljárásokkal pótolhatjuk ezt a hiányosságot.
Először is fel kell figyelni arra, hogy hogyan állítod össze egy rész tartalmát. Ha már az alapcselekmény megvan, jöhet a kivitelezés, és ennél a pontnál lépnek érvénybe a különböző szókapcsolatok, hasonlatok, leírások, stb. Ezekre írás közben hatalmas figyelmet kell szentelned, ám ha rengeteg idővel sikerül elsajátítanod egy megfelelő írási tudást, már magától fog érkezni az a fránya részletezés. Ehhez nem csak nagyon sokat kell írnod, hanem az olvasást is napi, vagy heti szinten kell űznöd ahhoz, hogy e két tevékenység tökéletes egyensúlyban legyen. Talán az elején kissé nehéznek tűnik, de hidd el, az alapos, kitartó munkának meg lesz a maga gyümölcsöző eredménye.
Tehát röviden összefoglalva ennyit kéne tenned ahhoz, hogy a különböző szövegrészek aránya élvezetes összességet hozzon létre. A leírásokra külön figyelmet szentelj, hisz e elemek teszik lehetővé a környezet, idő, illetve szereplők teljeskörű kiismerését. A párbeszédek száma lehetne viszonylag kevesebb, mivel a sűrű beszélgetések háttérbe szorítják a fent említett részeket. Élő példa erre az első fejezet tartalma, amely párbeszéddel kezdődik, dialógussal folytatódik, majd a további bekezdésekben is szép számban fordul elő. Javaslom, hogy az imént felsoroltakat mindenképpen tartsd szem előtt a további fejezetek megírásához.
Írási stílusod egy részét szerettem, míg másik felétől legszívesebben a világ végére szaladtam volna. A humorérzéked elnyerte a tetszésemet, annak ellenére, hogy legtöbbször a gúnyra, nevetséges helyzetekre alapozott. Ezen a tényen Avril flegma stílusa sem változtatott, hiszen gyakran ő kezdeményezte egy-egy vicces jelenet kibontakozását. Az viszont hamar kiverte nálam a biztosítékot, hogy (főleg a történet elején) előszeretettel támaszkodsz a trágár szavakra. Én megértem, hogy a főszereplő helyzete és személyisége megköveteli az efajta kifejezéseket, de ennek ellenére arra kérlek, hogy Ne folytasd a használatukat. Ha már a való világban ez nem is oldható meg, a történetek még viszonylag menthetőek a csúnyább mondatrészektől.
Nagyobb vonalakban a szókincsed is kedvező, zavaró ismétlésekbe nem igazán botlottam, de ez még közel sem azt jelenti, hogy fel kéne hagyni a szóbőség gazdagításával. Egy-két helyen nem kerülhetted el ezen apró, de mégis hamar feltűnő folyamatot. (Sajnos példával nem szolgálhatok, mivel bizonyos okok miatt a jegyzeteim folyton helyet változtatnak.)
Helyesírásodra térnék rá, mivel a szövegalkotásról minden észrevételemet leírtam. Őszinte leszek veled, kedves író, mivel számos olyan gyakori hibád van, amelyek egy alapos átnézést, vagy egy béta javító kezét igényelnék. Nem is húznám tovább a szót, jöjjenek hát a példák. (A fentebb említett probléma miatt ezúttal sem fogok bővelkedni a kimásolt mondatokban.)
,,- Értem, persze. – kuncogtam.'' - Igencsak gyakori hiba volt nálad, hogy helytelenül bánsz a mondatvégi írásjelekkel a párbeszédek kapcsán. Az alapvető szabály szerint a pont akkor kerül a mondat első feléhez, ha egy különálló, leíró mondat található közvetlenül mögötte. Egyéb esetekben, amikor a beszélgetéshez csupán egy-két szót kapcsolunk, a pont automatikusan a toldalék végére kerül. Hogy könnyebben megértsd, itt egy példa, többek között a fenti mondat helyes változata:
1.- Értem, persze - kuncogtam. (A pont a kapcsolt szó után kerül.)
2. - Értem, persze. - Széles mosoly kúszott az arcomra. (Ebben az esetben két mondatot különböztetünk meg, így a pont már ott az első rész végén is. Remélem sikerült megérteni e zavaros magyarázatot.)

,,- Rendben. A cuccokat szerintem hagyjuk itt, majd hagy higgyék azt, hogy berúgott.'' - Elírásokból is eleget kaptunk, melyből tökéletes példa az előbbi. A hagy szó helyesen haddként hangzana, de nem ez volt az egyetlen ilyen eset, így csak ajánlani tudom a fokozott figyelmet, illetve egy helyesírási szótár beszerzését. 

,,Belém van zúgva teljesen Adam.'' - Csak szerintem fura ez az összetétel? Naná, hogy kétszer elolvasva már nem. Azt kell mondjam, hogy egy-két ritkább, de még is észrevehető alkalommal ehhez hasonló furcsa fogalmazásokba botlottam. Nem túl súlyos hiba, de elég ahhoz, hogy a bloggerek többségének szemet szúrjon. Egyébként én így írnám a mondatot, hogy valamivel egyszerűbb és hangzatosabb legyen: Adam teljesen belém van zúgva. 

Fogalmazási szempontomat ezzel lezárnám, de a szokásos összegzést most sem hagynám ki: rengeteg gyakorlás áll még előtted ahhoz, hogy profi szintre lépj. E rögös út során jelentős szerepet szánj a helyesírásra és olvasásra, személyes gyakorlásra, és ha ezt betartod, biztos vagyok benne, hogy nem adódnak egyéb problémák. Én hiszek benned, és további sikerekben gazdag jövőt kívánok! :)

Fogalmazás, stílus: 2,5/5
Összesen: 11/20

Remélem a segítségedre válnak a tanácsaim! Köszönöm, hogy elolvashattam a történedet, és  írhattam is róla! További sok sikert kívánok a blogodhoz! :)