Mára egy kritikát hoztam, Daremo most indult romantikus sztorijáról, az 50 dolog, amit utálok benned c. blogról.
Design és kinézet
A blogra érkezve rögtön láthatjuk, hogy egy nagyon különleges designnal van dolgunk - Szabó Veronika munkája mi más lehetne? Az itt megjelenő fejléc teljesen új értelmezése ennek a fogalomnak, ráadásul a csupán körvonalakból kirajzolódó férfi és nő karaktere, a madarak, a sziklaszirten lányt kitartó fiú tökéletesen jellemzik a történet témáját (már amennyire a prológusból és a fülszövegből ezt meg lehet ítélni). Az ábra jól illeszkedik a sztorihoz, megjelennek a főszereplők, és számomra a madarak Kitti felszabadítását jelentik. Nagyon pozitív, hogy ekkora összhangban van az oldal kinézete és tartalma, mert az olvasók, akik szeretik a romantikus írásokat, már az első pillantás után érdeklődni kezdenek Daremo munkája iránt.
Viszont akadnak apró negatívumok is: a modulok teteje teljesen beleolvad a háttérbe, ami kicsit kellemetlen, én tennék rájuk valamilyen keretet. Az ,,ajánló" modulcím sem a legtalálóbb, a történet egy rövid bemutatóját inkább fülszövegnek nevezném. Ami engem még rettentően zavar, az a fejlécben és fejezetcímekben megjelenő betűtípus túlzott letisztultsága. A fejlécben érdemes vastagabb, extrémebb stílust választani, ezek a jelentéktelen, szögletes betűk nem igazodnak a többi formához. Egy romantikus bloghoz szebb, kerekebb gyöngybetűk illenek, én Daremo helyében a bejegyzések szövegét Arielről Trebuchetre, vagy legalább Times New Romanra váltanám, és növelném a betűméretet. A prológus felirat legyen vastagabb, markánsabb, a modulcímekkel egyetemben, és nyugodtan állítsuk be kacskaringósabb fajtájú karaktereket. Nem kell aggódni, hogy sablonos lesz a kinézet, az ,,egyszerű, nagyszerű" a mondással ellenben nem mindig a legcélravezetőbb megoldás.
Utolsó dolog, ami szúrta a szememet: az első modulban elhelyezett pirosas színvilágú kép. Ezt inkább cseréljünk olyan árnyalatúra, mint a háttér, mert a rózsaszín és vörös üti egymást.
Pontozás: 7,5/10
Történet
Az elérhető prológusból kiderül, hogy hősnőnk, Kékesi Kitti már egy éve magába roskadva kesereg, ugyanis vőlegénye lelépett az esküvő előtt, és azóta nem adott hírt magáról. Az egyedül maradt menyasszony hosszú idő óta először visszalátogat szülőfalujába, karácsony alkalmából, de a családi ünnep közel se felhőtlen, ugyanis Kitti nagynénje felemlegeti az elmaradt lagzit. Kitti hazamenekül, mire húga és legjobb barátnője kitalálják, hogy ideje tenni valamit, hogy újra megdobbantsák a huszonéves lány szívét.
A történet alaphelyzetét szépen felvázolja az írónő, sok lehetőséget kínálnak a kezdetek. Kellemes a hömpölygő stílus, jó tempóban halad, bár néha túlzottan beleveszik a részletekbe. Érzékletes írás, átjön a hangulat, nem kell erőltetni a rengeteg apróságot, mert néhol zavaró lehet (pl. Kitti kirohan a házból és a jégen csúszkálva elevickél a kocsiig, miközben arra gondol, hogy amikor mentek be, Iza, a húga is így botladozott, csak éppen nem taknyolt el a végén - ez itt egy tök fölösleges gondolatmenet). Volt még apró kivetnivalóm abban, hogy a családtagok alig vették észre a testvérek érkezését, a nagynéni is épphogy felfigyelt rájuk, de az anyuka teljesen belefeledkezett a főznivalókba, pedig elég zajosan jöttek be, mégse futotta egy köszönésre se. A nagyszülők, az apuka és Patrik se üdvözölték őket, ráadásul ezek a szereplők csak úgy megjelentek a semmiből, nem volt róla szó, hogy ott ültek volna, de arról se, hogy bejöttek. Sajnos ez megszakítja a pezsgő családi kör élményét, mert érezhető, hogy az imént említett karaktereknek nincs lényeges szempontjuk a konfliktus elérésében, csak a megadott helyen, amikor meg kell szólalniuk, azt letudják, mint a felbérelt statiszták (nem tudom, ez mennyire érthető, remélem, azért körvonalazódik).
A prológusból nem nagyon tudok többet kihámozni, mert kb. olyan terjedelmű lesz a kritikám, mint az elemzett mű maga. Nem akartam külön bekezdést szentelni ennek, csak gyorsan megemlítem, hogy a karakterek között akadnak nagyon bravúrosak, pl. Szilvi néni, sőt, Iza is életszerű jelenség, de ezért ne hanyagold el a többieket, legyen mindenki ugyanolyan jó. Csiszolhatnád kicsit Kittit (mert felszínesre sikeredett), és Patrikot (mert nem tudunk semmit, azon túl, hogy egyfolytában angol szavakat nyög be, jobb lenne más tulajdonságokat is adni neki).
Pontozás: 8,5/10
Helyesírás és nyelvezet
Daremo remek stílussal él, nekem nagyon bejönnek a szövegei. Választékosan fejezi ki magát, bár néha túlbonyolítja a dolgokat, félmondatos körülírásokkal helyettesít egy szót. Ha ezektől a mondatcsokroktól megszabadul (elég, ha egy kritikus barátot megkérsz, hogy lektoráljon), roppant élvezetes történet kerekedhet ebből.
,,Ahogy végighajtottam a szülőfalum hóval lepelként beborított főutcáján, egyszerre tudatosult bennem, hogy már több mint fél éve nem látogattam meg a szüleimet." - Hólepellel, kész, pont.
,,Rögtön elhallgatott, arcáról lekonyult a mosoly, keresztbe tett karokkal süppedt bele az ülésbe." - Inkább azt mondanám, hogy lehervadt.
,,Már azt hittük, lekésitek apátok világhírű halászléjét!" - Az egyetlen helyesírási hiba: halászlevét!
,,A jelenlévő nagyszüleim, akiket nem fűzött vérrokonság apám húgához, a bölcs szótlanságot választották, pedig a nagymamám soha nem hagyott ki egyetlen alkalmat sem, ha valakinek a szerelmi élete felett mondhat ítéletet – kivéve, ha Szilvi néniről volt szó." - Nem olyan vészes, csak kétszer kellett elolvasnom, hogy tudjam értelmezni. Ezt átfogalmazhatnád, vagy csak szimplán bontsd több mondatra.
Pontozás: 9/10
Összpontszám: 25/30
További sok sikert a blogoláshoz, kedves Daremo! :) Nekem eddig nagyon bejön a történeted, apróbb korrekciókkal zseniális dolgot faraghatsz belőle. Remélem nem viszed el sablonos irányba, és Kitti ex-vőlegényének megjelenésén kívül lesz még más konfliktus is. ;) Engem érdekelne a folytatás!
Szép estét csantavák,
Üdv: Szoni <3
Szia!
VálaszTörlésElőször is, köszönöm szépen a kritikát, tényleg azt kaptam, amit vártam! :)
A designhoz sajnos nem igazán tudok hozzászagolni se, éppen ezért kértem meg Szabó Vera segítségét, de majd meglátom, mit tudok tenni ezzel kapcsolatban.
Megmondom őszintén, a családtagok köszöngetését direkt nem írtam bele, mert úgy gondoltam, rengeteg felesleges, tulajdonképpen tartalmilag üres sort tennék bele, ha leírnám, ahogy körbepuszilgatják egymást, mindenki örül mindenkinek, de közben mégsem történik semmi érdemleges, csak növekszik a terjedelem fél oldallal. Úgy tűnik, mégis zavaró volt ez a kihagyás.
Gondolkodom már egy napja a kritikádon (ezért nem válaszoltam még, hogy megrágjam, értékeljem, amiket mondasz, és jobban hozzá tudjak szólni), és a végére arra jutottam, hogy tényleg lehet valami abban, hogy Kittit felszínesnek nevezted, hiszen még elég kevés dolog határozza meg őt, leginkább az, hogy elhagyta a vőlegénye. Igyekszem majd az ő személyiségét jobban kibontani, a többieket (pl. Patrikot) pedig a későbbi fejezetekben szeretném majd még jobban bemutatni, nem szerettem volna mindenkiről már a prológusban hatalmas terjedelmű jellemzéseket alkotni.
A helyesírási részben lévőket pedig kijavítom, és köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem arra, hogy néhol kicsit túlbonyolítottam a dolgokat. :D Tudod, az ember szépen akar fogalmazni, és néha elragadja a hév, ahelyett, hogy rájönne, hogy a kevesebb néha több.
Spolier alert a végére: nem terveztem visszahozni az ex-vőlegényt. :D Az tényleg olyan húzás lenne, amire mindenki számít, maximum egy hatásvadász szerelmi háromszöget lehetne belőle kialakítani, de én kifejezetten nem szeretem az ilyesmit. Inkább másféle konfliktusokkal, csavarokkal szeretném majd színesíteni a történetet.
Ez egy tényleg nagyon hasznos kritika volt számomra, egyáltalán nem bántam meg, hogy hozzád fordultam. :) Még ha néhol úgy is tűnik, magyarázkodtam, akkor is minden pontját elismerem a kritikádnak, ezek amolyan eszmefuttatások a részemről. :) Igyekszem majd a véleményedet mérlegelve kicsit átgondolni a további részeket.
Remélem, nem bánjátok, ha kiteszem a kritikát a blogomra. Úgy gondoltam, egy rövid részletet kiemelnék, aztán egy linkkel ideirányítanám az olvasóimat. :)
Köszönöm szépen még egyszer!
Kedves Daremo! :)
VálaszTörlésÖrül a szívem, amikor ilyen átgondolt reakciót vált ki a kritikám, mert tényleg látszik, hogy megfontoltad minden egyes sorom, és szívesen fejlődnél. Ezentúl hozzátenném, hogy prológusból elég nehéz ítélni, viszont nagy dolog, hogy a te írásod már rögtön megtetszett nekem.
Köszönöm, hogy nem hozod vissza az ex-vőlegényt! Ámen... :D Komolyan féltem tőle, de így biztos vagyok benne, hogy egyedibb lesz.
Örülök, ha segíthettem, további sok sikert!
Üdv: Szoni <3