Kritika - KISS or DEATH?

Üdvözlet, hópelyhecskék! :)

Egy elhanyagolt, hosszú időszak után végre megint itt lehetek veletek, és ismét oszthatom nektek az észt a terjedelmes bejegyzések keretében. Mai kritikám egy érdekes változásnak köszönhetően a Sherlock Holmes nevezetű híres nyomozóról szóló történetekkel foglalkozó KISS or DEATH?  c. blogot fogja elemezni, melynek írója a már oly régóta várakozó megrendelőm, Andrea Szabó. 

Olvassátok figyelemmel, és tegyetek annak érdekében, hogy jó napotok legyen! :)

Cím:  Egy jó pár kritikámban már említést tettem arra, hogy nem rajongok az olyan blogokért, amelyek magyar nyelven teszik közzé a bejegyzéseket, de a cím ezzel ellentétben idegen, az esetek többségében angolul virít az oldal közepén. A te esetedben érdekes módon szemet hunytam efölött a tényező fölött, mivel szemügyre véve a blogod alapjául szolgáló történetek eredetét, hangulatát, személyes meglátás szerint nem köthetek bele az elnevezés választásába. 
Alapjában véve kifejezetten tetszik a cím. Ugyebár a halál és a csók angol változatát használja fel, amely igencsak misztikus, figyelmet egyidőben felkeltő és kissé taszító. Megvan benne az a rejtélyes románc és borzongás, amely tetszetős, hangzatos jelzőként teszi nevezetessé a blog elnevezését az olvasó számára.Talán ez így leírva kissé furcsának tűnhet, de az én ízlésemnek tökéletes párosítást alkotott, amelynek első olvasásának eredményeként a kurzor pillanatok alatt a blog linkjén állapodott meg. 
Összességében tehát az én személyem nagyra értékelte a cím kapcsán történő eljárást, amely feltűnő egyszerűsége mellett mégis megfelelően találó és érdekes.
Cím: 5/5 

Design: Annak ellenére, hogy a színkombináció és a kinézet összképe nem tükrözi hűen az eddigi történetről és hangulatáról alkotott elképzelésemet, ennek ellenére kifejezetten tetszik az összhatás. Bár az általam annyira díjazott, körökbe rendezett képes fejléc eltűnt, a mostani egyszerű, letisztult külsővel sem akadtak komoly problémáim. 
A domináló színek egyértelműen a világos árnyalatok mellett döntenek, köztük a bíborlila egy felemelően ragyogó, sötét árnyalatával. A letisztultság uralkodik a blog összképén, a színek harmonikusan illeszkednek egymáshoz, és az egyszerűség elvét szem előtt tartva teremtik meg az oldal nagyszerű kinézetét. 
A te esetedben nem beszélhetünk kimondottan fejlécről, de ennek ellenére az oldal elnevezésének elragadó felírása magára vonta a figyelmemet. A betűtípus megfelelő, különleges, és a keskeny sávként megtalálható fejléc egyszerű külsőt ruház blogod külsejének legfontosabb elemére. A lényeg feltüntetésének nélkülözhetetlen elemeként fordul elő, és igencsak csapongó ízlésem ellenére kifejezetten tetszett a mostani rendezettség. (Habár itt zárójelben még hozzáteszem, hogy a szürke-kék színvilágú design számomra még mindig kedvezőbb és találóbb volt, de személyes véleményed szabadalmaztatásába már nem szólhatok bele. Azt viszont el kell ismernem, hogy mindkét variáció fejléce kedvező végeredményként látott napvilágot.) 
A klasszikus fejléc után rögtön az oldalak felsorakoztatása kap helyet. Ez több szempontból is kézenfekvő, mivel nem csak a nézelődő keresési lehetőségét könnyíti meg, hanem még jól is mutat ott az oldal közepén, a tekintetek epicentrumában. Ezekkel kapcsolatban sok tanácsot nem adhatok, mivel a blog nyitását figyelembe véve még elég kezdetleges, hiányos oldalakkal rendelkezel. Ezt az észrevételt leszámítva az eddigi oldalak teljes mértékben rendben voltak, nem találtam bennük kivetnivalót. Amennyiben a jövőben is hasonló elrendezésben vonultatod és töltöd be oldalaidat különböző szolgáltatásuk szerint, meg vagyok róla győződve, hogy sem összkép, sem nyelvhelyesség szempontjából nem lesznek problémák velük. 
Ritka alkalmakkor fordul elő, de érdekes módon az oldalsáv moduljait teljes harmóniában találtam. Fontosság alapján is megfelelő sorozatot követnek, a feliratkozós modul a sáv tetején helyezkedik el, míg a kevésbé fontos elemek (Chat, Cserék, stb.), szolgáltatásukhoz híven az oldalsáv alján foglalnak helyet. A sorrenddel tehát az égvilágon semmi problémám nem akadt, és az alapszínként szolgáló krém árnyalat ismétlődő előfordulása sem okozott fejtörést, esetleges egyhangúságot. A sötétlilával szintén hasonló véleményen vagyok.
Egy-két megjegyzésem, érdektelen észrevételem viszont még így is akadt a jobb oldalon terjeszkedő sáv tartalmával. De mielőtt még az ördögöt feleslegesen a falra festenénk, vessünk egy pillantást a moduljaink tulajdonságaira.
Tetszetős megoldásnak tartom a terület csúcsán található képet a főszereplő nyomozóhoz tartozó pipáról. Nem csak tökéletesen illeszkedik a kinézet többi apró-cseprő tagjához, hanem tükrözi a történet középpontját, illetve annak főhősének egy fontos sajátosságát. A modul nevét elolvasva elegendő képet alkothatunk arról, hogy az oldal milyen írásokkal szolgálhat számunkra, amelynek alapján eldönthetjük, hogy folytassuk-e a böngészést a blogon, vagy keressünk egy számunkra ideálisabb történetet. 
Lentebb haladva lét-, illetve mellékes fontosságú modulok sokaságát tekinthetjük meg, amelyek közül most az információs elemet emelném ki. Az előtte terpeszkedő részekbe nem tudtam különösebben belekötni, habár a tudnivalókat magába foglaló modullal is tökéletesen elégedett vagyok. 
E információk már éppen elegendő tájékozódási adattal szolgálnak ahhoz, hogy az olvasó az első benyomás mellett felszínes kis véleményt alkosson a további látni-, valamint olvasnivalókról. Ráadásul alkalmas területet tölt be, mint az oldalsávban kapott helyét, mint a méretét szemrevételezve. Se többet, se kevesebbet nem mondhatok el róla, tehát lássuk csak további elemeinket. 
A Facebookos csoporthoz vezető link és kép egyvelege igencsak hangulatos látványt nyújt, és kivétel nélkül kapcsolódik a történet főelemét képező detektívhez. Az alatta megbúvó tájékoztatást viszont értelmetlennek tartom, hiszen ha valakit igazán érdekel egy novella fülszövege, rövid időn belül úgy is megtalálja az előhangot. 
A Chat számomra most is túl egyhangú, árnyalati teljesen megegyeznek. Ehhez a gondolathoz azt hiszem, hogy nem is kell több megjegyzés, hiszen ha a változtatás mellett döntesz, jómagad is tudod, hogy mi az eljárás.
A kellemes hangulatot megteremtő, megjegyzem, saját idézetet leszámítva nem tudok más tényezőt különösebben megemlíteni. A modulsáv önmagában követi a design összességét, és így a végén még hozzátenném azt, hogy elnyerte a tetszésemet a modulok egyedi névvel való ellátása. 
Ha már design, akkor főoldal. Ha már főoldal, akkor bejegyzések. Ami azt illeti, a bejegyzések felépítését érdekes, vagy kevésbé érdekes módon imádtam. Habár a cím betűtípusa kicsit jobban is passzolhatna a tetszetős címhez, ezt a hiányt a bejegyzések alatti linkek sora azonnal pótolta. A szöveg még mindig egyenletes, sorkizárttal íródott, amely alapból véve rendezett külsőt teremt. A további elrendezések is nagyobb vonalakban rendben voltak, és nagyon tetszett a dátum és a megjegyzések kivitelezése. Színek szempontjából is rendben vagyunk, hiszen az árnyalatok most sem rontották el a színvilágot. 
Összességében tehát nekem a blogod kinézete kifejezetten tetszett, letisztult, nagyszerű külseje egyből magára vonta a figyelmemet. Személyes meglátás szerint az ezidáig előforduló designok igazán tetszetősek voltak, nem köthettem bele találó, de mégis mesés látképükbe. 
Design: 4/5   

Történet: Ugyebár a híres-nevezetes Sherlock Holmes életére alapoztad irományaidat, amelynek eddigi eredménye A fél ember esete című többrészesnek indult, eddig egyfejezetes történeted. Ami azt illeti, a detektív tetteiről és életéről nem rendelkezem túl sok információval, viszont alapjában véve odáig vagyok a krimi műfajért, így magától értetődő, hogy izgatottan vágtam bele a blogod elemzésébe. 
Tartalom szempontjából a novellák még eléggé hiányosak, de a blog nyitásának időpontját szemügyre véve ez nem nagy újdonság. Viszont ennél az oknál fogva mostani, illetve következő szempontom sem lesz túl terjedelmes, mivel egy fejezetről nincs túl sok mondanivalóm. Az események kibontakozását hátrébb hagyva viszont vessünk egy pillantást az általános kivitelezésre. 
A fentebb már említett többrészesed első fejezetének kivitelezése feltűnően megkapó. Egyszerű, de mégis élvezetes nyelvezetet használsz, amely tökéletesen helytálló a korhoz és a szereplőkhöz képest. A hely-, idő- és szereplőbemutatásod igényes, alapos, ehhez kiemelném az első részben található Anabelle kinézetének leírását. E sorokat olvasva tökéletesen átjött a nyomozó hölgyről alkotott véleménye és személyes meglátása, ugyanakkor az érzelmek és gondolatok érzékeltetése is kézenfekvő. A színvonallal tehát nem volt baj, de azt még is hozzátenném, hogy a férfi és a nő között zajló beszélgetés kissé csapongó, egyik témáról a másikra ugrándozik, mielőtt még befejezné az előzőt. Ennek egy mákszemnyivel több figyelmet szentelj a további részekben, mivel máskülönben precízen és érthetően dolgozol. 
A színvonal és kivitelezés megfelelő, tehát a szempont lényegére rátérve figyeljünk fel arra, hogy mivel is szolgál a mi becses első fejezetünk. 
A bejegyzés Sherlock és Anabelle találkozásával indul el, amely arról tanúskodik, hogy nem tökölsz a felesleges részletekkel, hanem rögtön a tettek mezejére lépsz, az érzések szerepét pár bekezdéssel hátráltatva. A nő váratlan felbukkanása meglepetésként éri főhősünket, aki az utóbbi időkben történt eseményektől még mindig kábán nyit ajtót különös vendégének. Ezt követően rögvest szemtanúi lehetünk a nyomozó Anabelle-ről alkotott személyes véleményének, amelyhez részletbe mélyülő külső leírás is társul. Pár perces alapvető beszélgetés jelenléte után a látogatás okát és okozatát is megtudhatjuk, figyelmesen olvasva végig leírt soraidat. 
Nemsokára kisebb információáradat veszi kezdetét, melyből elsősorban női jelenlévőnk felől érdeklődhetünk. Elszomorító hírként kaphatjuk kézbe, hogy gyors észjárású nyomozónk hűséges társa, John Watson halálos balesetet szenvedett, mely még kívülállóként is negatív hatásként ért. A két munkatárs és egyben jóbarát közötti szoros kapcsolatról már én is elegendő pozitívumot hallottam, így részben letaglózva éreztem magam Anabelle érkezését olvasva. A párbeszéd lezajlása után hasonló véleményen volt Sherlockkal, és bizony a hölgy mivolta és szándéka számos (eddig) megválaszolatlan kérdést sorakoztatott fel, bár a fejezet végéhez érkezve egyre nagyobb érdeklődést tanúsítottam iránta. 
És nem túl meglepő módon a bejegyzés utolsó bekezdéseihez érve sikerült elnyerned a fokozott figyelmemet és kíváncsiságomat a további cselekmény iránt. Az első fejezet után egy rendezett, az alaphangulatot és stílust megteremtő szöveget mondhatsz magad mögött, amely személyes vélemény szerint a történet haladásával csak egyre jobb és jobb lehet. 
A fél ember esete mindenestre kellő kíváncsiságot váltott ki belőlem ahhoz, hogy a jövőben figyelemmel kövessem nyomon a részek érkezését. Tűkön ülve várom a további fő-, illetve mellékcselekményszálak kibontakozását, mivel az eddigi alapot szemügyre véve, fokozott kemény, fejlődő munkával egy remek sajátos világot hozhatsz létre, amelyet minden Sherlock, illetve krimi-rajongónak csak ajánlani tudok! :)
Történet: 5/5  

Szereplők: A blog kezdetlegességére hivatkozva sajnos a karakteres szempontom még az előzőnél is rövidebb lesz. A hagyományokhoz híven először az általános körülírásról, majd a fontosabb személyekről beszélnék pár bekezdés erejéig. 
Az egyedüli fejezet tartalmát szem előtt tartva meg kell jegyeznem, hogy ehhez képest rendkívül aprólékos szereplőbemutatással dolgozol. A tevékenységek mellett a karakterek mellékesebb, fontosabb tulajdonságainak feltüntetésére is nagy figyelmet szentelsz, és ez a tény a bejegyzésben is állandó jelleggel megtalálható. A kinézet, illetve belső sajátosságok egyaránt érvényesülnek, így alkotva meg az első benyomást, illetve az elkövetkezendő összképet. Szerintem a tettek mellett az egyéniségek részletes megismertetése is kulcsfontosságú szerepet játszik egy igényes történetben, hisz részben a szereplők milyensége alapján döntjük el, hogy folytassuk-e az olvasást, vagy sem. Ez a tájékoztatás már a kezdetektől fogva jelen van, így ezzel kapcsolatban nem szolgálhatok felhasználható tanácsokkal. 
Eddig nem dolgozol túl sok karakterrel, ezzel széles lehetőséget nyújtasz a fontosabb szereplők kiismeréséhez. Teljes elemzést még nem írhatok, de röviden, tömören ejtenék pár szót mostani fontosabb párosunkról.
A hangsúlyt természetesen titokzatos detektívünkre, Sherlock Holmesra fekteted. Múltjáról megtudhatjuk, hogy nemrég veszítette el hőn szeretett társát, a mindenki által oly jól ismert Watsont. Szívszorító eseményként hat ez nyomozónk életére, bár a két férfi közös múltját szemügyre véve ez nem is meglepő. Fájdalmát jól palástolja, de nehezen fogadja, hogy új segítőt kell kerítenie barátja helyére. 
Rendkívüli meglátásainak és alapos kutatásainak eredményeként széleskörű hírnévnek örvend, amely a fejezetedben is döntő szerepet kap. Örömmel nyomoz különös halálesetek után, de személyisége jobban hajlik a bezárkózott, egyedüllétet élvező felé. Nem mindennapi módon nevezhető intelligensnek, érdekes meglátásai és gondolatai vannak. Az ifjonc érkezését nem fogadta kifejezetten boldogan, de az tény, hogy a lány már az első pillanatoktól nem közömbös számára. Habár a történeteden kívül nem tudok túl sok mindent róla, ennek ellenére a karaktere, és a blogodon található eddigi bemutatása elnyerte a tetszésemet, és őszinte kíváncsiság kerít hatalmába, ha az általad megalkotott szerepére gondolok. 
Második jelenlévőként a váratlanul betoppanó Annabelle Cristianról olvashatunk. A nő személye ugyan számtalan megválaszolatlan kérdés keletkezéséhez vezetett, de ennek ellenére figyelemre méltó és különleges volt a megjelenése.
Kinézetét már az első sorokból megismerhetjük, részletes és gyönyörű szemléltetés társaságában. Bátorságban bővelkedik, hiszen nem kevés akaraterővel kell rendelkeznie ahhoz, hogy szemrebbenés nélkül álljon Sherlock elé. A nyomozó szájából elhangzott mondat tanúságot ad arra, hogy egy írással is foglalkozó művészlélekkel van dolgunk, aki rengeteg energiát fektet munkájába. Jelleme határozott és elbűvölő, külseje tetszetős, és heves szóváltásáról, illetve okos gondolatairól bizonyságot nyerünk arra, hogy beszélgetőtársához hasonlóan, ő is kimagasló intelligenciaszinttel rendelkezik. Ajánlatával és hirtelen megjelenésével kapcsolatban először bizonytalan voltam afelől, hogy számomra szerethető karakterrel lesz-e dolgom. Egy-két hamis vádat leszámítva viszont a fejezet végére eléggé megkedveltem, így első benyomásra, habár a jövőbeli teljesítményére és sorsára még így is nagyon kíváncsi vagyok. 
Összességében tehát érdekes, összetett karaktereket használtál fel, amelyek halaszthatatlan maradásra késztettek. Számomra mindkét személy szerethető sajátosságokkal rendelkezett, és így utólag komoly elhatározásommá vált, hogy a jövőben még látogatást teszek a blogodra. 
Szereplők: 4/5  

Fogalmazás, stílus: Legnagyobb bánatomra csak így utólag értesültem róla, hogy új novella került fel a blogodra, ezért a történet, illetve szereplős menüpont kibővítéséhez már sem energiám, sem túl sok kedvem nem maradt. Ennek ellenére az új bejegyzés is fölöttébb hangulatosra, sajátosra sikeredett, amely tökéletesen magával hordozta az érzelmek átadásának színvonalát. Mivel a történet kitárgyalását már magunk mögött hagytuk, térjünk is át a fogalmazásra, melynek első felében a szövegalkotást, szövegkohéziót, második részében pedig a helyesírást fogom szemügyre venni.
Már az első bekezdések bizonyságot adtak felőle, hogy a kerek, bővített mondataid összefüggő képet hoznak létre. A fejezetek, novellák tehát rendezett szöveggel rendelkeznek, amelyeket csupán helyenként szakít félbe egy-egy tömör, oda nem illő, vagy éppenséggel furcsán megfogalmazott, nem mindennapi bővített mondat. Az utóbbi kategóriát a vesszők néhai elhanyagolásának listájára írhatom, de erről lentebb részletesebben is beszélni fogok.
A szövegrészek használata is megfelelő volt az adott helyzethez. Egyszerű nyelvezettel fordulsz az olvasó felé, gördülékeny írásmóddal vezeted a bejegyzéseket, de ugyanebben az időben egyedi kifejezéseket, hasonlatokat, alkalomadtán leírásokat használsz. Ezen elemek kiegészítésével a hely, idő, környezet és nem utolsó sorban a hangulat és az érzelmek stílusa is tökéletesen átjön, amelynek következtében az olvasó könnyedén beleveszhet a leírt soraidba.
Ha már a leírások kerültek sorra, jöjjön néhány meglátás ezekkel kapcsolatban. Általában díjazom az olyan történeteket, amelyekben a részletek is figyelmet kapnak, és a fontosabb cselekmények mellett a kevésbé jelentős részek is bemutatásra kerülnek. Nálad a színvonal a felszínes és az agyonrészletezett tökéletes keverékét nyújtotta, amelyben fontos szerepet játszottak a leírások. Ezek elegendő mennyiségben fordultak elő, és minden említésre méltó mellékes dolgot alaposan körülírtak. Különösen a szereplők érdekes leírása nyerte el a tetszésemet, melyek közül kiemelkedik A fél ember esetében Anabelle első szemrevételezése. Különleges kifejezések segítségével írtad le e karaktert az olvasók számára, és ezen kitűnő tulajdonságodra a John és Sherlock között játszódó novellában is példát kaphattunk.
A párbeszédek ugyancsak szép számban fordulnak elő, és az esetek többségében hűen tükrözik a szereplők nyelvhasználatát, szókincsét, a történet korát is figyelembe véve. Viszont ezekkel kapcsolatban már voltak csapongó kivitelezések, kissé figyelmetlen megfogalmazások, amelyeket főleg a fentebb is említett többrészesed első fejezetében fedeztem fel. Ezzel ellentétben a legutóbbi írásodban ügyesen megfogalmazott, hangulatos beszélgetések fordulnak elő.
Pár fogalmazás szempontjából félrecsúszott mondatot leszámítva, a szövegalkotás kapcsán nem botlottam súlyosabb hibákba. A stílusodat bejegyzésről-bejegyzésre alakítod és formálgatod, amelynek eddigi eredménye rövid időn belül belopta magát a szívembe.
A helyesírásról már jóval kevesebb mondanivalóm lesz. A fejezetek olvasása közben nyilvánvalóvá vált, hogy nagyobb vonalakban elsajátítottad a helyesírás szabályainak alkalmazását. Természetesen számos apróbb hibát követtél el, elkezdve egy helytelen névelőtől, elérve a felszólító mód igeragozásához, de e nem túl feltűnő hibák ellenére én elégedett voltam az írásoddal. A következő gyakori hibáidat magától értetődően a látóhatár túloldalára hajítva.
Elsősorban a vesszők elhanyagolása jelentett nagyobb gondokat. Az elején még nem törődtem az egyre gyakoribb felbukkanásukkal, de bekezdésről-bekezdésre haladva már egyre zavaróbbá vált.
,,Ahogy a detektív megvizsgálta a lányt felfedezett valamit: Az egész ruházata a kabátján kívül minőségi márka, a tűsarkúját is beleértve.''
,,Ő már vitt a karjába de én még sosem és bevallom nem is tervezem.''
A fenti mondatokban érzékelhető a választóvonalakként szolgáló vesszők hiánya. Az első mondatban a felfedezett, az utóbbi részletben pedig a de, bevallom, illetve nem szavak előtt felejtettél el vesszőt rakni. Az egyszerűség kedvéért a második mondat így nézne ki helyes változatban: Ő már vitt a karjába, de én még sosem, és bevallom, nem is tervezem.
Ezek egy idő után megduplázódtak, és nem kis fejtörést okoztak nekem is. Ide még a furcsa fogalmazásokat társítanám, de ezeken kívül több jótanáccsal nem igazán szolgálhatok, leszámítva az örök aranyszabályt: több figyelmet, több figyelmet, az olvasás és írás állandó gyakorlását. Ha ezeket megfogadod, és a jövőben szem előtt tartod, biztos vagyok benne, hogy tehetséges író válik belőled.
Én még egyszer elnézést kérek az igencsak hosszúra nyúlt várakozásért, és őszintén remélem, hogy segítettem a fejlődésben, illetve sikerült pár kisegítő újdonsággal szolgálnom! Egy kisebb élmény volt számomra a blogod olvasása, és őszintén remélem, hogy ez a gyűjtemény idővel gyarapodni fog! Én ehhez eredményes, sikeres jövőt kívánok! :)
Fogalmazás, stílus: 3,5/5 
Összesen: 21,5/25


Remélem a segítségedre válnak a tanácsaim! Köszönöm, hogy elolvashattam a történetedet, és  írhattam is róla! További sok sikert kívánok a blogodhoz! :)