Kritika - Felhőbe Alkonyult

Szép napot, olvasók! :)

E csodálatos napon egy újabb kritikával fordulok hozzátok, mely a Művészetek hete című verseny nyereményeként készült a tehetséges Ena számára. Bár az alábbi szöveg nem számítható igazi kritikának, írásom központjában a Felhőbe Alkonyult oldala áll.

Jó szórakozást hozzá! :)

Cím: Feltűnően megkapó, legalábbis rám nagy hatással volt. Ugyebár egy vegyes bloggal van dolgunk, ahol főleg novellák, egypercesek és cikkek kerülnek előtérbe. Manapság egy ilyen oldalhoz társított elnevezés legtöbbször a könyvekhez, íráshoz kapcsolódik, így egyértelműen utal arra, hogy mivel találkozhat az olvasó a blogra lépve. Nem mindennapi módon, Te egy különleges megoldást választottál ehhez az eljáráshoz, ennek eredményeként egy hangzatos, egyedi címet hozva létre.
Kijelenthetem, hogy már a zsűrizés idején felkeltette a figyelmemet a blogod elnevezése, amely arra késztetett, hogy gyors látogatást tegyek e oldalra. Meglepetten keresgéltem, és azóta is próbálom megfejteni e gyönyörű kifejezés valódi jelentését. Végül arra jutottam, hogy az érzelmek és gondolatok tömkelege mellett a nem mindennapi írásmódod és blogod egyedisége érvényesül ezen összetételben. Mindenesetre az a bizonyos titokzatosság, amely egykoron elnyerte a tetszésemet, részben még mindig megmaradt, és ha őszinte akarok lenni veled, nekem ettől vált különlegessé és elgondolkodtatóvá az elnevezés szerkezete.
Cím: 5/5

Design: Az első gondolatom az volt, hogy ha valaha nyitni fogok egy novellás, esetleg személyes blogot, olyan rendezett, harmonikus külsővel szeretném ellátni azt, mint amilyennel a te esetedben is találkoztam. Ugyanis a kinézet összképe egy lenyűgöző látványt tárt elém, amelyben ismét nem csalódtam. A kellemes, halvány árnyalatok szemnek kedvezőek, tetszetősek, mindemellett pedig tökéletesen illeszkednek egymáshoz. Az egyszerűség uralkodik a design minden egyes kis négyzetméterén, de ugyanebben az időben a külső nyilvánosságra hozza mutatós, letisztult részét. De ne vesszünk el a fölösleges felszínességben, hanem vessünk egy pillantást a blogod főbb elemeinek kivitelezésére is.
A fejléc első látásra egy dísztelen, üres munkaként könyvelhető el. Már a cím feliratának betűtípusa rendkívül szép, nem túl átlagos, de nem is túl bonyolult, netán olvashatatlan. A hamufekete árnyalat viszonylag eltér a színvilág domináló színeitől, de megfelelően illeszkedik a bejegyzések és a modulsáv szövegéhez. A háttérben elhelyezkedő, színesebb felhő méretétől eltekintve ez is találó. Szerény vélemény szerint kevés helyet szenteltél neki, így a blog háttereként szolgáló, halvány rózsaszín uralkodik a fejléc területének háromnegyed részén. Ez némi ürességet hagy maga után, ami a háttér előfordulását szemügyre véve nem a legjobb megoldás. A háttér feltűnően nagy helyet elfoglaló látképét leszámítva a fejléc rövid időn belül elnyerte a tetszésemet, különleges és nem mindennapi jelenségként tartottam számon.
Az oldalak voltak a design azon részei, amelyeket teljes mértékben rendben találtam. Az elhelyezkedésük a keresgélők részéről kézenfekvő, ráadásul még jól is mutatnak a fejléc fölött. A harmóniához hűen igazodnak, és a blogodon előforduló rózsaszín egy szokatlanul szép árnyalatát hordozzák magukon. Ideális kivitelezésük mellett a tartalmuk is alkalmas, rendezett. Előnyös számban fordulnak elő, amely lehetővé teszi a keresés könnyű lezajlását. Jótanácsot az oldalakkal kapcsolatban nem igazán tudok adni, minden apró-cseprő dolgot elfogadhatóként könyveltem el, így a javításra szoruló elemek felsorolása most a háttérbe szorul, és rögtön rá is térek az oldalsávra.
A modulsáv a blog jobb oldalán fogadja a nézelődőket. Az alapként szolgáló rózsaszín tölti be itt is a háttér szerepét, amely fokozott jelenléte után sem válik unalmassá, netán zavaróvá. Oldalsávod is tökéletes példa a blogodon található további rendezettségre és egyszerűségre. Tetején egy rövid, de annál tartalmasabb köszöntő fogadja az olvasót, amely a sáv további részén található idézetekkel és inspirációs képekkel teremti meg a hangulatot. Ezek összességét szemügyre véve a nézelődő már megalkothatja első benyomását, mely alapján döntést hoz arról, hogy folytatja-e az oldalon történő keresését, vagy sem. Nálam ez az elsődleges véleményalkotás egyértelműen pozitívnak minősült, a letisztult külsőt és a modulsávban található, olvasásra fektetett hangsúlyt figyelembe véve.
Külön pirospont jár, amiért felfigyeltél a Chat színeire. Az eddigi kritikáim többségében állandó jelleggel említést tettem rá, hogy nem rajongok az egyszínű, háttérbe olvadó csevegőkért. Személyes vélemény szerint egy több árnyalatot magába foglaló üzenetközvetítő nem csak esztétikusabb, hanem a blog többi részéhez is jobban passzol, természetesen az oldal színvilágához hűen igazodva. Kellemes csalódásként ért, hogy nálad a számomra kedvezőbb eset lépett érvénybe, és a kissé összepréselődött formáját szem elől tévesztve tökéletes kinézetet biztosított.
Az oldalsávval kapcsolatban nem fedeztem fel több megjegyzésre méltó dolgot. Azt még külön megjegyezném, hogy szerfölött tetszettek a modulok között elterülő elválasztóvonalak, amelyek magukba foglalták az elem címét. A szükséges modulok egytől-egyig helyet kaptak a jobb oldali sávban, így a lényeget hozod nyilvánosságra a fölösleges dolgok helyett. Ez az eljárás ez alkalommal is elnyerte a szimpátiámat, és ez nagyobb vonalakban a blog többi részéről is elmondható.
A bejegyzésekről is ejtenék pár lényegtelen szót, mielőtt a történetes szempontra térnék át. A szöveg rendezett, sorkizártban íródott, ami egységes külsőt von a főoldal összképére. Egy idő után mégis hiányoltam a bekezdéseket, amelyek elválasztanák a téma szerint elkülönülő bekezdéseket, habár erre a célra tökéletes megoldás volt az üres sorok bevetése. Az írások címe megfelelő nagyságú, viszont egy fokkal jobban illeszkedhetne a blog főcímének feliratához. Ennek ellenére a bejegyzések témáját közvetítő, halványkék szalagok tetszetős képet vontak az összhatásra, és ehhez a szövegben előforduló különleges, találó képek is hozzájárultak. Nagyrészt ennyit tudnék elmondani ezen elemekről, mivel kötözködni már oly sokadszorra nem tudok.
Lényegében, kurtán-furcsán összefoglalva ennyi lenne a blogod kinézetéről: az egyszerűség, letisztultság elve lép érvénybe, amely magával hordozza a szépség általános fogalmát. Az én tetszésemet mindenesetre már első látás alkalmával elnyerte, és azt a pár zavaró észrevételt leszámítva, amit eddigi kritikámban megemlítettem, nem köthettem bele csodálatos kivitelezésébe.
Design: 5/5 

Novellák, cikkek: Ugyebár a te esetedben nem beszélhetünk kimondottan történetről, így ebben a részben a blogodon eddig megjelent novellákról, cikkekről, és egyéb írásokról fogok röviden beszélni. De mielőtt még egyből belevágnék a cselekményszálak boncolgatásába, elemzésébe, vessünk egy pillantást a novellák általános színvonalára, kivitelezésére.
Először is szögezzünk le pár közérdekű dolgot: A blog írója, becses nevén, Ena, kiemelkedő tehetséggel rendelkezik az írás terén, amelyről a versenyen elért helyezése is árulkodik. Nem hazudok, amikor azt mondom, hogy ebből az egész eseményből többet tanultam az írásaidból, mint amennyit te tanulhatsz ebből a kritikának nem nevezhető bejegyzésből. Ezzel csak annyit szerettem volna mondani, hogy a színvonalad kimagasló, a novellákban, cikkekben mindig érdekes témákat helyezel a középpontba, amelyek lekötik az olvasó figyelmét. A kivitelezés úgyszintén tökéletes, az események alakítása megkapó, mindig történik valami, ami a blogon tartja az alkalmi, vagy éppenséggel rendszeres olvasót. A cselekményszálak és a színvonal tehát feltűnően jó, nincs olyan része, amelyet korrigálni kéne. Ezzel a fogalmazási szempontban fogok részletesebben foglalkozni, addig is lássuk, mivel szolgált a Felhőbe Alkonyult kínálata.
Az Egypercesek menüpont alatt rövidebb, elgondolkodtató írásokat, illetve versek sorait pillanthatjuk meg. Az első kategóriába ezidáig a Megfelelve szeretni című bejegyzés sorolható, mely igencsak mély témát ragad meg. A szerelem bonyolult felépítését próbálja kiismerni, amihez én abszolúte nem értek, de a te soraidat olvasva mégis úgy éreztem, hogy rátaláltam egy igazi kapcsolat lényeges meghatározására. Nem bonyolítod túl a dolgokat, egyszerűen viszonyulsz e mindennapi érzéshez, és kiemeled a legfontosabb elemet egy egészséges kapcsolathoz: a boldogságot. Bár én nem vagyok egy ízig-vérig romantikus ember, a gondolataidban megjelenő feltevések engem is gondolkodóba ejtettek.
A versek terén már két alkotást is figyelemmel kísérhettünk, melyek Ködkép a viszontlátásról, illetve Rímtánc néven kerültek nyilvánosságra. Először is meg szeretném jegyezni, hogy értékeltem az írásaid kreatív címekkel való ellátását. Mindamellett, hogy fölöttébb lényegre törőek, még jól is hangzanak, így amikor munkáid között kutattam, egyedi névvel ellátott, igényes munkákra akadtam. Ezekből a verseket emelném ki pár mondat erejéig.
Rímekbe szedett szavaid összetett érzelmekkel és gondolatokkal vannak telehintve, melyeket kicsiny terjedelmük ellenére is öröm volt végigolvasni. Bár efajta alkotásaid nem a sorvégek hibátlan összecsengéséről ragadtak meg az emlékezetemben, megteremtették a hangulatot, és nagyobb vonalakban sikerült átadniuk azt a rövid kis üzenetet, amely a sorokban rejtőzött el. Személyes vélemény szerint a versíráshoz is megvan a tehetséged, de az igazi erősséged a novellákban rejlik. Ennek ellenére a jövőben még örömmel olvasnék tőled verseket, csupán a terjedelmen és a rímeken kellene egy kicsit változtatni ahhoz, hogy minden kiváló legyen.
És akkor most jöjjenek azok a novellák, amelyek bámulatos soraikkal olyannyira elvarázsoltak, hogy eme kategória első helyezettjének nyilvánítottam a blog íróját. Nem hazudok nagyot, amikor kijelentem, hogy ezek az írásaid voltak azok, amelyek a legjobban lekötöttek az oldalon tartózkodásom ideje alatt. Már alapjában véve jó pont, hogy az egyedi címválasztás itt is színre lép, valamint a kitűnő színvonal is a ragyogó általános fölé emelkedett. De mielőtt még előrehoznám a fogalmazási szempont lényegét, figyeljük meg lenyűgöző irományainkat, melyek tökéletes kivitelezésébe nem tudtam belekötni.
A novelláid általában a háttérbe szorítják a cselekvést, és az érzelmek, gondolatok felszínre kerülésére fektetnek nagyobb hangsúlyt. Habár jómagam szeretem az olyan írásokat, amelyekben a szereplők a tettek mezejére lépnek, a te elgondolkodtató, saját meglátással és világnézettel ellátott novelláid is teljes mértékben levettek a lábamról. Elsősorban az Egy lépésre jár a messzeség sorait fogom pár mondatban kiértékelni, de előre szólok, hogy sorsdöntő újdonságot, netán jótanácsot nem tudok hozzáfűzni.
Utóbbi mondatomban említett novellád egy színész karrierjének gyors ütemű lehanyatlásáról számol be. A lényeg megfelelően átjön, hiszen a fájdalom és szenvedés jelenléte szinte kézzel fogható. Terjedelem szempontjából nem túl hosszú, és az elegendő képalkotáshoz szükséges információ mellett még számos kérdés felmerül, amelyek még szerethetőbbé teszik az egészet. A részletes leírás a gyönyörű kifejezések, hasonlatok hangulatteremtő jelenlétét teszi lehetővé, amely hűen tükrözi az író nem mindennapi írási stílusát. Annak ellenére, hogy szeretek a lehető legtöbbet megtudni egy adott történetről, ez a számos megválaszolatlan kérdést felsorakoztató novella is pillanatok alatt elnyerte a tetszésemet. Szomorkás, keserédes hangulata felemelő érzéseket váltott ki belőlem, amelyek biztosították azt az elhatározásomat, hogy folytassam kutatómunkámat a blogod területén.
Másik két novellád, A Sápadt végzet és a Hajnali emlék ugyanazon témák körül forog. Előbbi alkotásoddal neveztél a versenyünkre is, így erről a kettőről most kissé részletesebben fogok beszámolni.
Ha emlékezőtehetségem nem csal, mindkettő a II. világháború következményeiről mesél az olvasónak. Az imént említett első novella egy betegápoló megrázó élményeit írja le, míg a versenyre beküldött alkotás egy visszaemlékezést tár a nyilvánosság elé. Ismételten a világ negatív oldalát dolgozza fel, amelyben főszerepet kap a szenvedés, a kegyetlenség, és az irdatlan, véget nem érő fájdalom. Ezt a műfajt meglepően jól dolgozod fel, a rideg valóságot szövöd bele élethű soraidba, amelyek egy lelketlen, mégis ragyogó összképet hoznak létre. A részletek ebben az esetben is a felszínre törnek, és ezzel teszik teljessé azt a csodálatos világot, amelynek középpontját rendkívül tehetséges írási stílusod tölti be. Én ehhez jótanácsot nem tudok adni, csupán őszinte gratulációmat küldöm figyelemre méltó mesterműveidhez.
Novellás, vegyes bloghoz általában nem szoktam szereplős szempontot írni, mivel egyrészes történetekhez nem kötelező a karakterek teljeskörű kiismerése. A te esetedben viszont annyit még hozzáfűznék, hogy abban a három novellában, amelyeket eddig közzétettél, megfelelően mutatod be főszereplőidet, elsősorban a régi életükre fektetve a hangsúlyt. Az alapinformációk megvannak, így említésre méltó dolgot nem tudnék kiemelni az irományaidból.
Nagyjából ennyit tudnék elmondani az írásaidról, amelyek személy szerint odaragasztottak a képernyő elé, és ennek eredményeként kíváncsian olvastam végig minden egyes bejegyzést, bekezdést, sort és betűt. A továbbiakban is számtalan efajta lenyűgöző írásra számítok tőled, és biztos vagyok benne, hogy ez a kívánságom rövidebb-huzamosabb időn belül teljesülni fog! :)
Novellák, cikkek: 5/5 

Fogalmazás, stílus: Elérkeztünk hát az utolsó szemponthoz, amelyet szokásomhoz híven két részre fogok osztani: első ízben a szövegalkotásra, a későbbiekben pedig a helyesírásra fogok kitérni. Előre kijelentem, hogy nem leszek túl bőbeszédű, mivel a jóról nem tudok túl sokáig beszélni.
A fogalmazásodba és írási stílusodba már a versenyes novella során beleszerettem. Amint elolvastam a Hajnali emlék című alkotásodat, rájöttem arra, hogy ezt folytatnom kell. Folytatnom kell az írásaid olvasását, és ha furcsán hangzik, ha nem, egy kicsit magamra találtam a soraidban. Kevés hibát, viszont annál több kellemes meglepetést találtam, amelyről a lényegesebbeket fogom most összegyűjteni.
A szövegalkotás és szövegkohézió együttese tökéletes harmóniában működött. Szép, kerek, kifejező mondatokat használsz, alaposan körülírod az adott helyzetet, időt, környezetet, és ezekhez gyakran társítasz élethű hasonlatokat, egyedi kifejezéseket. A novelláid olvasása közben olyan érzésem támadt, mintha egy remek prózai alkotást olvasnék, enyhe lírai beütéssel. Ezt a megállapítást pedig az imént említett szóképekből, kifejezésekből, illetve az érzelmek, gondolatok fontosságából vontam le. Akárhogy is legyen, ahogy a szavakkal bánsz, az egy élvezetes összképet hoz létre.
Szövegrészek kapcsán sem akadtak komolyabb problémák. Bár néha elvesztél a részletekben és a háttérbe szorítottad a tettek mezejét, nagyobb vonalakban élmény volt tanulmányozni a soraidat. (És ezt most én mondom, a részletbolond őrült, aki odáig van a centiméterről-centiméterre haladó leírásokért.)
A párbeszédek és a leírások megfelelően illeszkedtek, és mindemellett számos helyen dobták fel a bekezdést jelenlétükkel. Gazdag szókincsed és különleges fogalmazásod is nagyban hozzájárult eme elemekhez, amelynek eredményeként alapos, igényes bejegyzéseket olvashattam tőled. Ha esetleg még nem említettem volna meg, imádom a stílusodat, és minden egyes apró kis részletét örömmel fogadtam. Mellesleg a szöveg mondatainak ritmusát sem bontottad fel, így joggal állíthatom, hogy kimagasló írási tudással rendelkezel.
A helyesírásod kifogástalan, szemmel látható, hogy tisztában vagy a szavak nyelvtanilag helyes formájával, illetve az alapvető szabályokkal. Sem szóismétlést, sem említést érdemlő hibákat nem találtam, így a bejegyzés ,,kritika'' elnevezéséhez hűen egy-két apróbb elírást fogok most felsorakoztatni.

,,Az elmúlt két hónapban ahányszor csak meghallotta az ajtó nyikorgó mozgását, Margery minden esetben megkövült, hiszen semmikép sem tudhatta biztosra, hogy a nagyapja tért haza.'' - Az összetett mondatba belerondított ez az elírás, mely helyesen semmiképpként hangzana.
,, Az előtte fekvőnek sok mindenből kijutott a láztól kezdve, egészen a hasán húzódó lőtt sebig, de a fájdalmak dacárai is hű maradt a harcos mivoltához.'' - Nem túl szemet szúró elírás, mely korrigáláshoz csupán azt a fránya i betűt kell eltüntetni a képből.

Másfajta észrevételeim egyáltalán nem voltak, így utolsó szempontomat ezzel le is zárnám. Véleményem röviden ennyi volna: nagyszerűen írsz, amelyhez sem kritikát, sem jótanácsot nem tudok hozzáfűzni. Írásod nyelvezete sokszínű, megkapó, mely semmilyen javítást nem igényel. Én ehhez további sikerekben és kitűnő eredményekben gazdag jövőt kívánok! :) (Azt az elérhetetlen ötöst szőrszálhasogató énem ez alkalommal sem engedte meg, abból az elvből kiindulva, hogy minden kiváló szint fölött van még egy felsőbb lépcsőfok. Neked is ezt az üzenetet küldöm, de az a tény ismét megjegyzést érdemel, hogy Te, kedves író, már most is egy ragyogó, kifogástalan ismerettel rendelkezel! Csak így tovább! :) )

Fogalmazás, stílus: 4,5/5
Összesen: 24,5/25 
 
Remélem a segítségedre válnak a tanácsaim! Köszönöm, hogy elolvashattam a történeteidet, és  írhattam is róla! További sok sikert kívánok a blogodhoz! :)